Színház

Udvaros Dorottya: „Hosszú és ismeretlen időzónába kerültem”

Művészi szabadság
2020.03.22. 15:25
Ajánlom
Udvaros Dorottya, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas színművésze azt mondja: ebben a karanténhelyzetben a hétköznapok összemosódnak a hétvégékkel, nehéz megtalálni a napi rutint és kitűzni célokat. Neki hiányoznak az élő kapcsolatok.
Udvaros_Dorottya_Foto_Rozsa_Erika-063949.jpg

Udvaros Dorottya (Fotó/Forrás: Rózsa Erika / Nemzeti Színház)

Hogy bírja az önkéntes karantént?

Rosszul. Illetve változó.

Mitől függ?

Tőlem. Csakis. Vannak nagyon komoly mélypontjaim, ezek váratlanul, meglepetésszerűen törnek rám. Lázár Ervin Négyszögletű kerekerdője kezdődik úgy: „Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként… De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem!” Jelenleg így érzem magam, miközben a telefonhívása előtt éppen egy régi szekrény romjait hordtuk ki Máté fiammal a ház előtti konténerbe… Tudja, mi a legnehezebb ebben a helyzetben?

Nekem például az, hogy nem látjuk a végét. És önnek mi a legnehezebb?

Hasonló. Nekem az, hogy nehéz kitűzni célokat, márpedig eddig így működtem. Szigorú napi beosztással – a várható előadásokkal, koncertekkel, próbákkal, edzésekkel, énekórákkal. Jó előre rögzítettem mindent a naptárba. Most meg belenézek, és

a múlt héten még játszottam, ez a hét viszont már pirossal áthúzott napokat mutat.

Nem tudok találkozni a barátaimmal. Nem tudok közösségbe menni, mert óvok mindenkit, nyilván magamat is. Úgy érzem, megszűntek a napjaim. Egy hosszú és ismeretlen időzónába kerültem. Vélhetően mások is így vannak ezzel. Nincsenek hétköznapok, inkább összemosódnak a hétvégékkel, a napi rutin felborult, szóval megbillent az egyensúly. Barátaim mondják, hogy legalább kicsit pihensz, de én nem tudok ennyit pihenni, köszi, elég volt, én már kipihentem magam.

Pszichológusok pedig kifejezetten ajánlják, hogy az elszigeteltségben is találjuk ki a napi rendszert, ne hagyjuk sodortatni magunkat.

Ez igaz, ám egyelőre még nem tartok ott, hogy rájöjjek ennek a megoldására. Azt hiszem, meg kellene értenem, mi is történik velünk. Felfogom, de nem tudok vele mit kezdeni még, mert nem értem. Eddig minden egyes nap elmentem a két kutyámmal sétálni oda, ahol kevesebben járnak az erdőben. Meg főzök. Semmi időm nem volt eddig háztartást vezetni, most végül is háztartásvezető lettem itthon, de már erre is kicsit kezdek ráunni. Bár lehet, hogy holnap újra örömmel konyházok majd.

Ugyanakkor még inkább kinyílt az online tér, elképesztő tartalmakhoz lehet hozzájutni, hogy most se maradjunk kultúra nélkül.

Tudom, és nagyra értékelem ezeket a kezdeményezéseket. Csakhogy én nem vagyok „online alkat”, nem tudok chatelni, mert nincs Facebook-oldalam, egyszerűen az élő kapcsolatokat szeretem, és ezek nagyon hiányoznak. Másfelől elvagyok a saját könyvespolcommal. Tegnap belekezdtem Linn Ullmann A nyugtalanok című könyvébe, amely az édesapjával, Ingmar Bergmannal való beszélgetéseire épül, az ő utolsó hónapját meséli el. És közben az apukámra gondolok, aki 96 éves, vigyáznak rá egy idősek otthonában, beszélünk telefonon naponta, de

megőrülök, hogy csak az otthon kerítéséig tudok menni, hogy vigyek neki dolgokat, és nem lehetek ott vele.

Tartja a kollégáival a kapcsolatot?

Nem merem őket felhívni, mert azt kérdezném tőlük, ti is nehezen vagyok? És ezt nem akarom. Sajnos nem vagyok türelmes, noha igyekszem magamat felkészíteni arra, hogy hosszan el fog húzódni ez a vesztegzár. Még nem is tart régóta, szégyellem is magam, amiért már az elején nyafogok, csak hát nyugtalan vagyok. Egyébként már attól jobban voltam, hogy esőben cipeltem a régi szekrény darabjait. Végre újra hasznosnak éreztem magam. Meg tegnap igazgatói engedéllyel bemehettem a színházamba, és az öltözőmből elhoztam az előadáspéldányaimat. Úgyhogy megérkeztek a szerepeim haza. Legalább végre ismét velem vannak. Igaz, közös karanténban vagyunk.

A sorozat többi része ide kattintva érhető el!

Fejléckép: Udvaros Dorottya (fotó: Rózsa Erika / Nemzeti Színház)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Shadows in the Forest, avagy milyen törékeny az élet – ALBUMPREMIER

Shadows in the Forest címmel jelent meg az MZK Publishingnál Palotás Gábor ütőhangszeres művész új marimba-albuma, amelynek a címadó dalból készült videóklipje is most a Fidelión debütál.
Klasszikus

Elhunyt Fodor Tamás hegedűművész

A Budafoki Dohnányi Zenekar egykori koncertmesterét, a Pesti Vigadó munkatársát váratlanul érte a halál. Egykori munkahelyei fájó szívvel emlékeztek rá.
Plusz

Kapszulák – Patti Smith Nap a Csokonaiban

Október 1-jén, a Patti Smith Napon a Csokonai Művelődési és Rendezvény Ház tereiben a zenét és a szabadságot körbejáró eseménysorozat veszi kezdetét, melynek keretében izgalmas performanszon, felolvasáson, beszélgetésen vehetünk részt és egy különleges, zenehallgató kapszulákból álló installációt is megtekinthetünk.
Vizuál

Idén sem lett jobb hely a világ – megnyílt a World Press Photo kiállítás – Galéria

Megnyitott a World Press Photo kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. A nemzetközi zsűri idén 130 ország 4066 fotóriporterének 64 823 fotójából válogatta össze a tárlat anyagát, amelyet világszerte százhúsz helyszínen mutatnak be.
Könyv

„Irodalom nélkül nem volna civilizáció sem” – exkluzív interjú Sjónnal

„Bármikor, ha a világ jelentősen változik, azt legelőször az irodalomban lehet észrevenni” – fejtette ki lapunknak adott interjújában Sjón. A PesText Fesztiválon vendégeskedő író-költővel az irodalom jelentőségén túl az izlandi nyelv történetéről, a jó regény ismérveiről és filmes munkáiról beszélgettünk, de elárulta azt is, mire a legbüszkébb.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház portré

Naivától vámpírnőig – Barta Ágnes portréja

„A közösség ereje a legfontosabb számomra. Nem nagyon hiszek az egyéni teljesítményben, a saját jogon, egyedül elért sikerben. Mindig a csapat érdeme, ha egy színész ki tud emelkedni az előadásban” – vallja a Nemzeti Színház művésze, Barta Ágnes, akinek tehetségét Junior Prima Díjjal ismerték el.
Színház portré

A kiugró beugró – Koltai-Nagy Balázs portréja

„Az én feladatom a szórakoztatóiparban az, hogy mindenkinek egységesen ugyanannyit nyújtsak. Ha nem így gondolkodnék, vagy ha ez hiányozna belőlem, akkor gyakorlatilag kivételeznék” – vallja a friss Junior Prima Díjas Koltai-Nagy Balázs színművész, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház tagja.
Színház portré

A díj mint ötödik pecsét – Benedek Dániel portréja

„Amikor elfog a csüggedés, és kilátástalannak látom a dolgot, akkor az univerzum mindig küld egy-egy nénit, aki odajön hozzám az Aldiban, és gratulál a Karamazovhoz” – meséli Benedek Dániel színművész, a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja, aki idén Junior Prima Díjat vehetett át.
Színház ajánló

Valójában ki hal meg, amikor meghalunk? – Ismét színpadon Nádas Péter remekműve

Még egy alkalommal átélhetjük Nádas Péter Saját halál című könyvét színházban: a Dömötör András rendezésében készült felolvasószínházi előadást az író születésnapjára rendezett programsorozat részeként Pannonhalma után Budapesten is bemutatják.
Színház ajánló

Tizenegy pillanat az élet – új bemutatóra készül a Centrál Színház

Mary Page Marlowe története nem ismeretlen a Centrál Színház nézőinek, hiszen 2020-ban, a pandémia idején egyszer már színre került a szívszorító dráma. Most egy kicsit másképp, a szerzői szándékkal megegyező formában mutatják be Tracy Letts darabját.