Először foglalkozol Örkénnyel, nagy kihívás?  

Mindenki azt gondolja rólam, hogy egy drámai rendező vagyok, aki mindig csak a halállal, a bűnnel, a sötétséggel és az erotikával foglalkozik, de ez nem teljesen igaz.

Már kissrácként imádtam a My Fair Lady-t például, sőt karnagy akartam lenni – de valahogy mégse tudtam megtanulni a kottát. Életem legnagyobb élményei közé tartozik, amikor Miskolcon a nyári színházban Hegyi Árpád Jutocsával Cimarosát és Don Giovannit rendeztünk, és volt idő, amikor sokkal inkább a zenei pályára képzeltem magam. Ehhez képest gyakorlatilag egy musicalt, a Hairt sikerült megrendeznem Norvégiában. Most viszont óriási kihívás Örkénnyel foglalkozni, ráadásul a Macskajáték nagyon nehéz darab.

Bánsági Ildikó és Udvaros Dorottya a Macskajáték c. előadásban (Fotó/Forrás: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház)

És húzni sem lehet könnyű belőle.

Sőt, cserélgetni se nagyon lehet a jeleneteket. Ez egy szabálytalan, gyakorlatilag levelekből és telefonbeszélgetésekből álló történet, amit a kisregényből, a színdarabból és a filmből gyúrtunk össze Kulcsár Edit dramaturggal. Ugyanakkor

Kicsit olyan, mint az egymásra épülő sorsok halmaza. Nem csupán Orbánné és Gizus életéről van szó, hanem Csermlényi Viktor operaénekesről, Egérkéről, Orbánné vejéről, Pauláról, szóval jó néhány sors rétegződik itt, mint a flódniban.

A zenének milyen szerepet szánsz?

A zene centrális elem ebben az előadásban. Orbánné, ugye elmondja, hogy száz éve nem volt az Operában, és a filmváltozatból az is kiderül, hogy fiatalkorában fél évig zeneiskolába járt, csak abbahagyta, mint annyi minden mást. Károly Kati, a színház zenei vezetője zongorázik az előadásban, így aztán a próbákon általában csupa nővel ülök együtt, ami nagyon jó érzés!

Tóth Auguszta, Udvaros Dorottya és Szász János a Macskajáték próbáján (Fotó/Forrás: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház)

A legnagyobbakkal, Udvaros Dorottyával és Bánsági Ildikóval, Blaskó Péterrel és Nagy Marival dolgozhatsz együtt, sőt Tímár Éva is színpadra lép egy ponton. Milyen a találkozás velük?

Nem kell megijedni a nagy nevektől. Ha kíváncsi vagy rájuk, és ezt érzik, akkor a világ legkönnyebb dolga velük dolgozni. Nagy Mari szerint ez különben is egy wellness a számomra, és teljesen igaza van! Ráadásul Blaskó Péteren kívül még senkivel sem dolgoztam a csapatból. Ez alapvetően színészközpontú előadás lett, és egytől egyig elképesztő formátumú színészekkel dolgozhattam. Gyakorlatilag egy perc alatt mondtam igent a felkérésre. Udvaros Dorottya ugyan egyszer már bejelentkezett a Mester és Margaritára, Woland szerepére, de arról mást gondoltam.

A próbák alatt nyugodtan lehetett hibázni, soknak lenni, hiszen abból jön majd ki a kevés. Az igazságnak útja van, nem lehet azonnal kipréselni a színészekből. Örkénytől ugyan féltem egy kicsit, de most nagyon boldog vagyok, még akkor is, ha nehéz a darab, szinte lehetetlen.

Nagy Mari és Udvaros Dorottya a Macskajáték c. előadásban (Fotó/Forrás: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház)

Lehet rólad tudni, hogy erősen vonzódsz az orosz színházhoz, és ugyanez elmondható Udvaros Dorottyáról és Bánsági Ildikóról is. „Oroszoztatok” a próbák során?

Ma divat olyan színházat csinálni, ahol az érzelmek lebutítottá válnak, ezt már a német színház elkezdte Brecht idején és a mai magyar színház egy része is használja. Ott

Természetesen nem az érzelgősségről beszélek, hanem az emberi esendőségről. Mondjuk arról, hogy ha közeleg a halál, akkor ott bizony érzelmek vannak. Ebben az előadásban nem takarjuk el azokat, mert én szeretem a teatralitást. És ez nagyon orosz. Ők kozmosznak hívják azt a fajta színpadi kifordulást, ahogy a színészek bele tudnak nézni a nézők szívébe, lelkébe. Ljubimov óta így van ez, és igen, mi is sokat beszélünk az oroszokról.

Blaskó Péter a Macskajáték c. előadásban (Fotó/Forrás: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház)

Új filmre készülsz, hol tart az Utas és holdvilág előkészítése?

Annál nagyobb örömet, mint hogy ezzel a filmmel foglalkozhatok, elképzelni sem tudok! Nagyon jelentős támogatást kaptunk az újonnan felállt Filmalaptól, most rajtunk van a sor, hogy koprodukciós partnereket keressünk. És találunk is. Hatalmas munka van előttünk, de már elkezdődött a casting folyamata, ki kell találjuk, hol fogjuk megtalálni például az Ulpiusokat, Tamást és Évát, a fiatalokat és az időseket. Annyit már tudok, hogy ki lesz az idős Ulpius Éva.

Nagyon sokan várják ezt a filmet, van, akit az érdekel, hogy mi lesz Párizsban Erzsivel, meglehet, a fiatalok jobban várják, hogy mi történik Hallstattban, és természetesen nem lehet mindenkinek megfelelni. Szintézist is nehéz teremteni, ezért aztán ez a forgatókönyv négy évig készült. Valahogy nem volt jó, ha követte a regényt, azt meg, hogy ne kövesse, nem engedte a szöveg. Persze nem szabad meghatódni a regénytől, mert akkor az ember csak kullog utána.

Nagy tragédiának éltem meg, ahogyan a Hunyadi-filmnek vége lett, most visszanézve mégis jó, hogy így történt. Abból az iszonyatos feszültségáradatból írtam meg ezt a forgatókönyvet, segített a lányom, Hanna és Solt Robi. Szinte kirobbant belőlem, és egyből nagyon jó visszhangot kapott, magam is csodálkoztam. Óriási ihletet tudok meríteni belőle, és most már nem is akarok mással foglalkozni, csak ezzel.

Bízom magamban, hiszen mindig adaptációkból dolgoztam. Úgy érzem, ez lesz életem legfontosabb munkája.

Fejléckép: Szász János rendező, a Macskajáték olvasópróbáján (Fotó: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház)