(Előzmények: A színháznyitó Tragédia, az első teljes évad, a 2003/2004-es szezon, a 2004/2005-ös évad, a 2005/2006-os évad, a 2006/2007-es évad, a 2007/2008-as évad előadásai.)

A 2008/2009-es, az első Alföldi Róbert igazgatta évadban felavatták Bessenyei Ferenc szobrát, kortárs drámákat rendeltek a Tízparancsolat jegyében - Rakovszky Zsuzsa, Bereményi Géza, Esterházy Péter, Darvasi László, Garaczi László, Háy János, Lőrinczy Attila, Vinnai András, Visky András, Závada Pál választott egy-egy parancsolatot -, és új tagokkal - Bánfalvi Eszter, Földi Ádám, Gergye Krisztián, Gerlits Réka, László Attila, Makranczi Zalán, Mátyássy Bence, Mészáros Piroska, Murányi Tünde, Nagy Mari, Orth Péter, Péterfy Bori, Rába Roland, Stork Natasa, Szabó Kimmel Tamás, Tompos Kátya - bővült a társulat, miközben tucatnyinál több színésznek mondtak fel.

A saját új produkciók mellett egy átvett előadás és egy együttműködés volt az évadban, ami nyílt nappal indult. Az AEGON Magyarország 2006-ban a Bárka Színházzal együttműködésben irodalmi-művészeti sorozatot indított Képzett társítások - AEGON-estek a Bárkában címmel. A sorozat ebben az évadban átköltözött a Nemzeti Színházba.

A jég (rendező: Mundruczó Kornél)

Szorokin írásai majd minden esetben a fantázia nyers és zabolázatlan megnyilatkozásai; akcióregények, pszichothrillerek, bizonyos értelemben ponyvaregények. A valóság nem tárgya szövegeinek, nem próbálja megfejteni a mai orosz társadalmat, de olyan szellemi utazásra hív, melyben egy összezavarodott korról alkotott személyes, mély élményt bátran és keresetlenül tár elénk. Leszámol a volt szovjet történelem és az orosz ember típusának mítoszával, lerombolja biztos fogódzóinkat mind az irodalom, mind az oroszság tekintetében, és egyetemessé tágítja mindezt. Személyes látomássá varázsolja a valóságot; ebben az útvesztőben bolyonganak jégszívű vagy éppen lázas hősei, présgépek után kutatva, történelmi hősök klónjai között, jégkalapáccsal a kezükben. A jég története az orosz irodalom szeretetmítoszát és az orosz kollektív tudattalan egyik meghatározó archetípusát, a világméretű összeesküvés paradigmáját dekonstruálja. Napjaink Moszkvájában a jégkalapácsos testvérek mindaddig sorra gyilkolják az embereket, amíg valakinek "nem szólal meg a szíve", így kutatják fel a szekta tagjait. Ahogy a regényből kiderül, "az emberi faj átrostálása" a Fény testvérei által már a múltban is javában zajlott, éppúgy a német koncentrációs táborokban, mint a háború utáni, sztálinista Szovjetunióban.

A Krétakör Színház 2006 őszén mutatta be Mundruczó Kornél rendezését, melyet Vlagyimir Szorokin A jég című művéből vitt színpadra az alkotócsapat a Trafó színpadán. Az előadás új változatában a Krétakör színészei mellett a Nemzeti Színház színészei is szerepet kaptak.

Bemutató: 2008. szeptember 26.

Oresztész (rendező: Alföldi Róbert)

Amikor Agamemnón hazatért Argoszba a trójai háborúból, felesége, Klütaimnésztra szeretőjével, Aigiszthosszal meggyilkolta. Agamemnón és Klütaimnésztra fia, Oresztész hosszú távollét után hazatérvén Apollón parancsára megölte anyját, hogy bosszút álljon apja halálán. Argosz népe kiközösítéssel sújtja Oresztészt, és a gyilkosságban részt vevő nővérét, Elektrát. Nagybátyjukhoz, Meneláoszhoz fordulnak segítségért, de nem találnak meghallgatásra, főleg amikor Klütaimnésztra és Heléna atyja, Tündareosz is Argoszba érkezik, és bosszúval fenyeget mindenkit, aki lánya gyilkosait védelmébe veszi. A nép Oresztészt és Elektrát halálra ítéli. Püladész és Oresztész megölik Helénát, Meneláosz feleségét, méltó büntetéssel sújtva őt egész Hellászért. Sok gyermek atyja, sok asszony férje, fia ment érte a trójai halálba. Oresztész így akarja lemosni magáról az anyagyilkos jelzőt, és Heléna gyilkosaként kíván dicsőséget szerezni magának. Apollón azonban Zeusz parancsára megmenti Helénát, és felviszi az istenek közé. De Oresztészt és Elektrát is megmenti a halálos ítélettől, kibékíti őket Meneláosszal és argosz népével. Oresztész Meneláosz lányát, Hermionét veszi nőül, Püladész pedig Elektrát. Oresztész száműzetésbe kényszerül, melynek lejárta után Athén városába kell mennie, hogy az Eumeniszek törvényszéke elé álljon.

A címszerepet Rába Roland alakította, Élektra Péterfy Bori volt. Karsai György fordítása alapján Térey János készítette a színpadi szöveget.

Bemutató időpontja: 2008. november 21.

A kivétel és a szabály (rendező: Zsótér Sándor)

"Változtasd meg a világot / Szüksége van rá." Brecht eszköze a világ megváltoztatására a színház volt. Javaslatokat tett. 1929 és 1933 között tandrámákat írt. Iskolásoknak, munkásszínjátszóknak. Hogy megismerjék az emberek együttélésének magatartásformáit. Hogy megtanulják közvetíteni. Hogy hozzásegítsenek minket a megváltoztatásukhoz. A kivétel és a szabályt 1930-ban kezdte el írni. 1932-ben fejezte be. Az ősbemutatója 1938-ban volt, egy palesztinai kibucban, héber nyelven.

A kereskedő Karl Langmann jó kövér üzletet akar kötni Urga városában. Az út sivatagon át visz, ezért vezetőt fogad és egy kulit, aki a csomagokat cipeli. A vezetőt elbocsátja, mert az túl emberségesen bánik a kulival. Rosszul tette, mert a kuli nem ismeri az utat. Az ember nem lakta ketten maradnak. A kereskedő fél a kulitól, mert embertelenül bánt vele. De a kulinak ez megszokott, csak attól fél, hogy a kereskedő őt is elzavarja. A kereskedő feltételezése szerint jogos és ésszerű a kuli részéről, ha agyon akarja ütni. Egy gyanúsnak vélt mozdulatra lelövi a kulit. Amikor a bíróságon kiderül, hogy a kuli csak vizet akart neki adni, azt mindenki érthetetlennek találja. Igazuk van. A kulinak agyon kellett volna ütni a kereskedőt.

Bemutató: 2008. november 22.

Vassza Zseleznova (rendező: Zsótér Sándor)

Makszim Gorkij (1868-1936) orosz-szovjet író. Egy korszak jelképe volt, világhírű, és ezzel éltek és visszaéltek. Mára felnőtt egy olyan nemzedék, akiknek a neve valószínűleg semmit nem jelent. És ez jó. Mert a műveit önértékükön lehet vizsgálni. Színháziaknak, nézőknek egyaránt. Hatalmas prózai életműve mellett színdarabokat is írt. A legismertebbek: Éjjeli menedékhely (1902), Kispolgárok (1902), Nyaralók (1904), A nap fiai (1905), Ellenségek (1906), Barbárok (1907), Jegor Bulicsov és a többiek (1932) és a Vassza Zseleznova (1936) második változata (az elsőt 1910-ben írta).

A Vassza Zseleznova az 1905-ös polgári forradalom után, az 1917-es szocialista forradalom előtt játszódik. Zavaros idők. Vassza Zseleznova hajózási vállalatot vezet. Egyedül. Kemény jellemű, okos, a pénzzel is tud bánni. Tehetséges ember. De kicsúszik alóla a világ. A család férfitagjai alkalmatlanok. A gyerekei életképtelenek. Forradalmár menye - életidegen. Az unokája ötéves. Hogy mi lesz belőle, mit tud kezdeni a szülei vagy az ő örökségével - már nem tudja meg. Tragédiája abban áll, hogy látja a családja pusztulását, melyet épp azok a polgári értékek okoznak, melyeknek megőrzéséért ő maga küzd.

A címszerepet Básti Juli alakította.

Bemutató: 2008. november 22.

Pokoli disznótor (rendező: Dömötör András)

Disznóvágás és tor a pokolban. Moralitás, társadalomkritika, brutális verses komédia és misztikus mese horrorisztikus elemekkel. Mocsok és misztérium. Remenyik kritikai hangvétele, Márkos Albert zenéi. Szereplőink mind a hét főbűnt elkövetik és minden parancsolatot megszegnek. Mi van a hússal? Megeszik vagy feltámad?

Tanya, hóesés, disznóvágás. A torról késnek a vendégek, helyettük furcsa vándorok érkeznek. A Gazda ingerült, a Szolga rohan, a Gazdáné türelmetlen, a Komaasszonyok káromkodnak, az Öregasszony útban van. Egyszer csak összetörik alatta egy szék... és aztán elszabadul a pokol. Remenyik Zsigmond népmesei figurákon, stilizált nyelvezeten és vígjátéki fordulatokon keresztül beszél bűnről és halálról.

"A Pokoli disznótor moralitás, társadalomkritikai mű, brutális komédia és misztikus mese egyszerre, horrorisztikus elemekkel. Morbiditás, mocsok és misztérium van benne. A húst megzabálják, a hús életre kel. A szerző és szövege szinte teljesen ismeretlen, Radnóti Zsuzsa adta évekkel ezelőtt a kezembe. Valahogy egyértelmű volt, hogy ezt a magyar drámairodalomban szokatlan expresszivitást még tovább kell fokoznunk zenével. A születő opera - talán nevezhetjük annak - a próbák alatt nyeri el végleges formáját, azaz lényegileg egy új művet hozunk létre együtt" - fogalmazott Dömötör András. A darab zenéjét Márkos Albert írta.

Bemutató: 2009. január 10.

János vitéz I., II. (rendező: Alföldi Róbert)

Kukorica Jancsi és Iluska szerelmének történetét meséli el szívet gyönyörködtető dalokban Kacsoh Pongrácz-Heltai Jenő-Bakonyi Károly János vitéze. És felcsendülnek a közismert dallamok: "Van egy szegény kis árva lány... Kék tó, tiszta tó... Egy rózsaszál szebben beszél..." A Petőfi-mű ihletettségében készült daljáték már az ősbemutatón óriási sikert aratott, és egymás után százhatvanötször játszották el. Erre a magyar színházi életben korábban nem volt példa. Alig fél szezon alatt kétszázezer néző látta az előadást, a zenés játék kottájából félmillió, szövegéből egymillió példány fogyott el. Néhány hónapon belül huszonkilenc vidéki színház vette meg a darab előadási jogát. A bemutató után sokféle árucikk jelent meg "János vitéz" néven: vászontípus, kalap, szivarka és fénymáz (de azóta lett belőle mézeskalács, képeskönyv, diafilm, rajzfilm és t-shirt is). A János vitéz az első magyaros témájú zenés színpadi játék, amelynek 1904-es bemutatása a magyar öntudat ápolására való igényt elégítette ki, amit a pesti polgár akkorra már a színháztól is elvárt.

Alföldi Róbert két szereposztásban állította színpadra a Nemzeti Színházban a Magyarországon legtöbbet játszott daljátékot - a mű előadás-történetét itt foglaltuk össze -, melyről kritikánk ide kattintva érhető el, és a két címszereplővel, Mátyássy Bencével és Stohl Andrással is beszélgettünk.

Bemutató: 2009. január 16.

Atália (rendező: Valló Péter)

Hogyan uralkodik egyik ember a másikon s miért, tragédia az is, ha ezt elviseljük s az is, ha képtelenek vagyunk elviselni - ez volt eddig a költő minden színdarabjának alapgondolata. A hosszú hallgatás után írt utolsó két darab azonban lényegesen elüt az előbbiektől. Az Eszterben a király idején észbe kap és megjavul, az Atáliában a nép fellázad, elpusztítja a királynőt és híveit. Nyelvének ereje is az egyszerűségében rejlik: szókincse nem bő, de választékos. Drámáit páros rímű alexandrinusokban írta.

Racine művét 1949 óta magyar színpadon nem játszották. A bemutatóhoz Szálinger Balázs készített új fordítást. "Nem kifejezetten eseménydús és fordulatos dráma - értékei inkább költőiségében rejlenek: tehát a monológok az Atália alappillérei. Az ellentétek világosak, a megoldás az lesz, amit már a mű elején elterveznek a cselekvők, nem történik pálfordulás, se váratlan fordulat - ugyanakkor a monológokban bámulatos erejű kétségek kapnak hangot, mély líraisággal. Ennek korszerű átadásához korszerű nyelv, versnyelv kell, ami viszont hajlamos porosodni: Rónay György sok évtizedes, akkor kiválónak számító fordításának versnyelve már foltosnak, hézagosnak, darabosnak tűnik. Az új fordítás, amellett, hogy igyekszik naprakész lenni, a korábbinál jobban próbálja az eredeti, francia szöveg hangulatát is a magyarba lopni" - vallott a munkáról Szálinger Balázs.

"Racine zseniális drámaíró volt. Az elmúlt rövid időszakon belül két darabját is rendeztem, a Nemzeti Színház stúdiójában az Andromakhét, illetve az Új Színházban a Phaedrát. Az Atália Racine utolsó színdarabja. A szabályokat, melyeket a francia klasszicizmus kirótt a szerzőkre, talán ő tudta a legjobban megtölteni élettel, szenvedéllyel, lélektannal, világnézettel és emberi hitelességgel. (Más kérdés, hogy ezeket a szabályokat komolyan kell-e nekünk venni - mi most ezt tesszük.) A mű lenyűgöző empátiával és hitelességgel tárgyalja az Ószövetség Királyok könyvének és a Krónikák könyvének ide vonatkozó fejezetét: Atália uralkodása és Joás hatalomra kerülésének történetét. Ez az eseménysor tökéletesen modellezi azt az időszakot, melyet Racine, mint mellőzött drámaíró XIV. Lajos egyre autoriterebb uralkodása alatt megélt. És az Atália tökéletesen leképezi a mi rendszerváltásunk körüli problémákat is. Külön értéke az előadásnak, hogy a Nemzeti Színház új fordítást rendelt Szálinger Balázstól. Emellett természetesen parádés a szereposztás: a címszerepben Molnár Piroskát látjuk, valamint Udvaros Dorottyát, Kulka Jánost, Blaskó Pétert, és a most ideszerződött tehetséges fiatalok csapatát" - fogalmazott Valló Péter.

A Joád főpapot alakító Kulka Jánossal készült interjúnk ide kattitntva érhető el.

Bemutató: 2009. március 14.

A park (rendező: Alföldi Róbert)

Botho Strauss a színművet Peter Stein rendező számára írta. Oberon és Titania szerepét az akkori Schaubühne társulatának két meghatározó színészóriása, Bruno Ganz és Jutta Lampe alakította. A szerző így ajánlotta művét a rendezőnek: "Képzeljünk el egy tisztes társadalmat, amelyik majdnem ugyanannyira eltávolodott a szent dolgoktól, mint az időtlen költészettől (és meg is fáradt egy kissé), de nem valamilyen mítosznak vagy ideológiának adja meg magát, hanem egy nagy mű géniuszának. Innen nézve, ami ennek az új darabnak az alakjait és cselekményét megszállja, megindítja, fölemeli és megőrjíti, az Shakespeare Szentivánéji álmának szelleme. És ahogyan közülünk sem élheti senki a saját életét, csakis egy olyant, amelyik ezernyi fölérendelt és aláépült előfeltételtől, "struktúrától", átörökített hagyománytól függ, ugyanúgy válnak itt fellépő kortársaink függővé egy régi, kifürkészhetetlen komédia varázslatos uralmától, s lesznek annak ideológusai. A virág nedvéhez hasonlóan, amelyet Puck és Oberon az athéni erdőben alvók halántékára hint, az itt fellépő személyeknek - összezavarva őket - egy műalkotást csepegtetnek érzékeire. Ámbár átváltozások sora megy végbe, és egymás alakját veszi föl ember, szellem és cselekmény - de a Szentivánéji álom egyre csak halad előre, és senki sem marad ébren, hogy valami jó kis ellenszert találva a többieket megszabadítsa téveszméjétől."

A park magyar fordítója, Forgách András szerint: "Botho Strausst fordítani azért nagy kihívás, mert nincs egyetlen mondata sem, mellyel elárulná vagy kiadná magát, úgy tesz, mintha nem lenne személyes stílusa, mintha csak kihallgatná a világot. Eközben tektonikus keménységűre kalapálja mondatait, melyek zenéje nagy költészetet rejt. Egyszerre pofátlanul hatásvadász és ugyanakkor szemérmesen rejtőzködő. Szereplői a legtermészetesebben viselkednek, mégis mintha egy manierista festmény különös pózba dermedt alakjai volnának. Megfigyelő, szemlélődő alkat, nem forradalmár, ő csak bemutat, megmutat, felmutat, ő nem akar meggyőzni semmiről, de éles, könyörtelen, keserű, pontos és megalkuvásmentes képet ad mai világunkról, erről a magát vadonatújnak vélő civilizációról, mely minden borzalom és megdicsőülés után van, melyben úgy tűnik, minden lehetséges, ahol minden kint van a placcon, illegeti magát a szabadság, egy világot mutat, mely minden korábbival le akar számolni, de annyi fájdalmas és eltéphetetlen gyökérrel kapaszkodik vissza az első kimondott mondatig, az első rítusig."

Az előadás szerepelt a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjában, ahol Nagy Marit a MASZK Országos Színészegyesület a legjobb női főszereplő díjával ismerte el.

Az előadásról készült galériánk ide kattintva böngészhető végig.

Bemutató: 2009. március 20.

A hét asszonya (rendező: Anger Zsolt)

"Régóta foglalkoztat, hogy kéne írni Csákányi Eszternek egy egyszemélyes darabot, de pontosabb, ha színházi estének mondom, nagyjából másfél órás előadásnak, melyben hét nő szólal meg az ő hangján, az ő testén, színészetén keresztül. Párhuzamos sorsmonológok, helyzetek, és mondatok mindenekelőtt, újak és régiek (a cím például egy korábbi novellám címe, aminek hősnője e tervezett estének is fontos "szereplője" lesz). E hét nő persze egy nő s az egy persze hét és több. Ami összeköti őket, az egyrészt a nyelv, másrészt a színésznő maga, s persze a nagyon egyszerű "hordozható" tér, ahol-amelyben megtörténnek. Amúgy ez egy presszó-kocsma-kávéház tere, egy elnyűtt zongora körüli kicsi tér székkel, asztallal, alkalom a beszédre, emlékidézésre, kitárulkozásra, és persze a játékra. Megszólal a sikeres üzletasszony, a kézimunka-előrajzoló, a pecsenyesori pincérnő, a bárzenész, a villamoskalauznő és végül "maga" a színésznő - nem sorolom, az anyag, a nyers változat kész, persze még össze kell húzni elhangzó mondatokká, így nem tudhatom még pontosan, kik lesznek, kikké válnak, ha mint szerep megkapják mindhárom dimenziójukat. Tán ezért foglalkoztat ennyire, hogy megtudjam, Csákányin keresztül tudjam meg, kik is ők. Kik is vagyok én bennük?" - vallott a darab kapcsán a szerző, Parti Nagy Lajos.

"Engem az tesz boldoggá, ha részese lehetek egy dolognak, egy vállalkozásnak. De elengedhetetlen, hogy azt a dolgot - ügyet, közösséget - én válasszam ki. Ragaszkodom ahhoz, hogy a sorsom az én kezemben legyen. Hogy magam dönthessek" - fogalmazott Csákányi Eszter, aki a Nemzeti Színház, a Kék Produkciós Iroda, az Orlai Produkció és a Budapesti Tavaszi Fesztivál koprodukciójában létrejött előadásért megkapta a Színikritikusok Díját, valamint a VIDOR Fesztivál Pulcinella-díját.

Bemutató: 2009. március 27.

Amalfi hercegnő (rendező: Balázs Zoltán)

A fiatalon megözvegyült Amalfi hercegnőnek hatalommal bíró bátyjai megtiltják, hogy újra férjhez menjen - de hiába, a hercegnő titokban rangján aluli házasságot köt intézőjével és három gyermeket szül neki. Mikor a nász kitudódik, emelt fővel áll testvérei kegyetlen bosszúja elé. Az Amalfi hercegnő korának divatos rémdrámái közé tartozik, s mint ilyen fel is vonultatja a műfaj összes borzongató kellékét: vérbosszú, testvérszerelem, amorális gyilkosok és kémek, őrültek, kísértő holtak. Máig tartó hatása, érvényessége azonban nem e kelléktár kimerítő használatában rejlik. Titka a modernség: fájdalmas szépséggel ragadja meg a létezés bizonytalanságát, függetlenségről, lázadásról, méltóságról beszél, a hatalom deformáló, romboló erejéről, elfojtott, személyiséget felőrlő vágyakról - arról, hogy mindezek jelenlététől az ember hogyan torzul szörnyeteggé vagy marad éppen önmaga.

John Webster darabját először 1614-ben adták elő a Globe Színházban, magyarországi bemutatójára a Miskolci Nemzeti Színházban 1995-ben került sor. Az Amalfi hercegnő értelmezési lehetőségei igen gazdagok. Gyújtópontjában a Hercegnő áll, aki "más", mint a kora és mint a családja. Megkerülhetetlen, megfoghatatlan, bármelyik szereplő nézőpontjából tekintünk is rá, egy autonóm, szuverenitást és méltóságot árasztó nő, provokatívan önazonos. Épp ezzel hívja ki maga ellen a sorsot. Ettől válik paradox módon, tipikus áldozattá, viktimológiai esetté - még akkor is, ha önként teszi fejét a hurokba. Haláláig testvérei képében a beteges szenvedély szövetkezik a letisztult szívtelenséggel, a visszafojtott téboly a precíz kegyetlenséggel, hogy elvegyék belőle és magukévá tegyék mindazt, amit nem értenek. És mindenki: a képmutató, karrierista tisztekből álló hercegi udvar, a jobbik énje ellen harcoló, cinikus, kémmé felfogadott gazember részese, felelőse a tragédiának, amely által a világ - híján a jóságnak - a bomlás felé halad. A széteső univerzum szereplői a Gonosz templomában, magukon viselnek még egy fejet, saját kiüresedett és szenvtelen tekintetű, testüket az Ég felé meghosszabbító fejet, hogy így váljanak önmaguk katedrálisává, de egyetlen, immár örökké ugyanabba a fenyegető vagy éppen ölelő mozdulatba merevedett-torzult kezük a Gonosz bábjaivá teszi őket.

A címszerepet Péterfy Bori alakította.

Az előadásról készült galériánk ide kattintva nézhető végig, kritikánk ezen a linken olvasható.

Bemutató: 2009. május 15.

Alföldi Róberttel az évad közepén készítettünk interjút, évadértékelője ide kattintva olvasható.