Színház

Ül, figyel - Új és Víg Molnárok

2009.10.19. 00:00
Ajánlom
Az ember ott szorong sokadmagával a nézőtéren, s miközben a bölcs szellemességek közepette ordító aha-érzéssel rátör az elfojtott életszeretet, úgy érzi, valamelyik páholy mélyéből maga Molnár Ferenc figyel. Mert ott van. Lát mindent.

" - Maga már olvasta?

- Igenis, nagyságos uram.

- Előfordulok benne?"

(Molnár Ferenc: Játék a kastélyban)

Már rég túl vagyunk az 1909-es Liliomon, a pofozkodó vagány kültelki drámáján, túl a pofozkodó Molnár Ferenc Vészi Margittal kötött házasságán. Túl az első világháborún. Jöhet az idill. Amit a közönség úgy imád. Egyenesen követeli. Jöhetnek a sziporkák, a szellemes riposztok, eladósorban lévő szűzleányok, édesbús nagyasszonyok vidám történetei, nagyszabású díszlet, rafinált toalettek, és... igen, jöhet a szellem és a kellem. Happyendbe torkolló végtelen kacagás, jó a rossz ellen, gyöngyöző jókedv a rosszkedvű valóság ellen, a néző legszentebb célú becsapása, hogy lélegezzen föl az a szerencsétlen néhány pillanatra, és higgye el, igenis van miért, van mit, van kivel, egy boldogabb jövő reményében. Más kérdés, hogy a dolgok mélyén ott lapul Molnár Ferenc rezignált bölcsessége, az ördögi elme, akinek mindent átlátó zsenije még mindig csak egy, abból a nyolcvan íróból, aki Ady szerint lakozott benne.

Furcsa dolog ez a Molnár-darabokkal. Az ember ott szorong sokadmagával a nézőtéren, s miközben a bölcs szellemességek közepette ordító aha-érzéssel rátör az elfojtott életszeretet, úgy érzi, valamelyik páholy mélyéből maga Molnár Ferenc figyel.  Mert ott van. Lát mindent. Kortalan szelleme kortalan szigorral szemléli saját hatását az utókor nézőire. Miért az érzés? Ki tudja. Mindenesetre olyan, mintha darabjainak lenne egy titkos vonulata, mintha a könnyedségen, bölcselkedő bájon túl könyörtelenül ott pulzálna bennük a titkok titka, az író tudattalanja. S ott aztán megtörténhet minden...

Emlékszem, mikor Szinetár Miklós 1991-es vígszínházi előadásán fölment a függöny, Fehér Miklós díszlete nyílt színi tapsot kapott. Ilyennel előtte még soha. Most Marton László viszi színre ugyanott a Játék a kastélyban című világhíres Molnár-darabot. Eszenyi Enikő helyett (aki a Vígben most inkább igazgat) Tornyi Ildikó a primadonna, Kern és Balázs Péter helyett most Benedek és Fesztbaum virít. Turai és Gál, a két nagy szervező, akik helyére billentik "a kizökkent időt", és közös liblingjük szerelmi életét. Turai összedob egy vadiúj egyfölvonásost (belecsempészve a féltékeny vőlegény füle hallatára bonyolított titkos szerelmi légyott nagyon is valóságos szövegét) csak, hogy elhárítsa az ifjú zeneszerző és a kis primadonna fölött sűrűsödő szerelmi viharfelhőt. A sok látványos Molnár-darab között talán a Játék a kastélyban a leglátványosabb. Ha az ember már ismeri a sztorit, és az előadás előtt nem rest újraolvasni, előre ízlelgetheti a poénokat.

A hattyú pikírtebb darab.

"ALEXANDRA: Anyám, ne értsd félre ezt a komolyságomat. De kell egy perc, néhány pillanat, amíg ezt a gondolatot megszokom. A tanár egyszerű kisbirtokosok gyermeke.

BEATRIX: Fájdalom, az.

ALEXANDRA: És ha elgondolom, hogy a karján fogom nyugtatni a karomat...

BEATRIX: Hosszú kesztyűd lesz, lányom.

ALEXANDRA: Nem az érintés teszi anyám. A gondolat."

(Molnár Ferenc: A hattyú)

Molnár néhány évvel a Játék a kastélyban előtt írta. Egy cseppet nehézkesebb is - de csak addig, amíg föl nem emelkedik az égbe, hogy vad szárnyalásba kezdjen. Szintén férjfogós történet, de rajta az arisztokrácia zsenge bája. Nem léha pesti művészecskék a szereplői, hanem igazi hercegek és hercegnők. Valamint egy egész trónörökös. Ezúttal Szinetár Miklós rendezi az Új Színházban (csak, hogy bezáruljon a kör). Bánsági, Eperjes, Takács Katalin az ászok benne. A hattyúról még azt is tudni kell, hogy a főszereplő Alexandrát 1945-ben Tolnay Klári játszotta. Az ő helyére ugrott be a nem egész tizennyolc esztendős Ruttkai Éva, akit alig három hónappal előtte Jób Dániel, a Vígszínház igazgatója fedezett föl a magyar színjátszásnak. Aztán Ruttkai 1957. március 16-án - immár ünnepelt primadonnaként - újra eljátszotta Alexandrát. Időzíteni tudni kell, jegyezhetnénk meg mosolyogva.

"A néző mindent elfogyaszt. (...) A legjobb emlékkel csettint a nyelvével még akkor is, amikor már nincs min rágódnia. Mert Molnár Ferenc ezzel nem foglalkoztatja. Nem akarja. Így is igaza van, szinte abszolút igaza, mert ezzel a művészetével immár olyan magasságokba jutott, hogy a kritika haptákba áll előtte és mereven tiszteleg. Semmi egyebet nem tehet. De amikor öt lépéssel túlhaladt a tisztelgő frontja előtt, ez mégis csak utána néz és megkérdezi magától: Miért nem lő fel a nyilával ez a Molnár Ferenc egy csillagra megint egyszer, hiszen azt is eltalálja?"  - biztatja A hattyú bemutatójáról szóló kritikájában a Nyugat 1921-es 2. száma Molnár Ferencet. Mi már nem nagyon biztathatjuk semmire, de nincs is szükség rá. Valljuk be, mi pontosan ezt a Molnárt szeretjük. A könnyed humorút, a szellemest. Aki a világot (igaz, csak egy pillanatra) bölcsen átláthatónak mutatja. Aki tudja, amit tud, de elüti egy tréfával. Akinek még a halála is április elseji tréfa volt. Csak aztán valahogy úgy maradt.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Jürgen Flimm

A neves színházi és operarendezőt, a Salzburgi Ünnepi Játékok és a Berlini Állami Opera egykori vezetőjét február 4-én, életének nyolcvankettedik évében érte a halál.
Jazz/World

Beyoncé megdöntötte Solti György Grammy-rekordját

Az amerikai énekesnő immár harminckét díjjal büszkélkedhet, ezzel neki van a legtöbb Grammyje. A legjobb album díját Harry Styles kapta meg a Los Angeles-i ceremónián.
Vizuál

Dürertől Picassón át Damien Hirstig – A grafika történetének hatszáz évét öleli fel a bécsi Albertina három új kiállítása

Három kiállítását is a grafikának szenteli a bécsi Albertina: a Dürer.Munch.Miró című tárlat már látogatható, februárban nyílik az Andy Warhol bis Damien Hirst című kiállítás, márciusban pedig Picasso műveit mutatják be.
Vizuál

Cristian Mungiu legjobb filmjeit vetítik az Urániában

Február 16-án kerül a mozikba Cristian Mungiu legújabb filmje, az R.M.N. A Cirko Film és a Román Kulturális Intézet retrospektív vetítéssorozattal tiszteleg a román új hullám egyik legkiválóbb rendezője előtt február 9. és 12. között
Vizuál

Hatalom és tehetetlenség témáját boncolgatja új filmjében Prikler Mátyás

Február 1-jén mutatkozott be a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon Prikler Mátyás legújabb filmje, a Hatalom. A szlovák-magyar-cseh koprodukcióban készült alkotás főszerepében Hajdu Szabolcs látható.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Bécsig kell annak menni, aki színpadon akarja látni a Meseország mindenkié című mesekönyvet

Pille Tamás színművész miután többször próbálkozott sikertelenül magyarországi színházakban színre vinni a hazánkban komoly politikai purparlét kiváltó mesekötetet, végül egy magyar nyelven játszó bécsi teátrumban talált partnert a színrevitelhez.
Színház magazin

„Soha nem kellett méltatlan dolgot elvállalnom” – Moór Marianna 80 éves

Bakfisként 8750 kislány közül választották ki egy filmfőszerepre, amit több mint harminc filmes alakítás és száznál is több színházi bemutató követett. Moór Marianna életműve gazdag és teljes. A színésznő február 5-én tölti be a 80. életévét.
Színház magazin

„Mindig is nagyobb volt bennem a színház utáni alázat, mint az önmutogatásra való késztetés" – Sunyovszky Szilvia 75 éves

A Kossuth-díjas színésznő február 2-án ünnepli a 75. születésnapját. Noha a színészi pályát több, mint 30 éve diplomáciai és politikusi munkára váltotta, így is nyomot hagyott a hazai színházi és filmes életben.
Színház hír

A STEREO AKT kulturális műhelyt és közösségi teret nyit

A független alkotócsoport a VIII. kerületben talált otthonra. A jövőben alkotóműhelyként és befogadóhelyként is üzemelő STEREO Művház átalakítása még javában tart: az első ütem befejezéséhez közösségi támogatási kampányt indítottak. 
Színház ajánló

Menni kéne… – amire februárban beindulunk

Van, ahová a színészek, máshová a rendező, megint máshová az izgalmasnak ígérkező színházi nyelv csalogat be – legyen az dráma, thriller vagy olyan előadás, aminek a műfaja most még nem is tudható biztosan.