Színház

Ultimó ráció

2014.11.08. 10:00
Ajánlom
Alfred Jarrynak legnagyobb szerencséje - pechünkre - a XX. századi történelemmel volt, amely az (el)vásott diákcsínyt prófétikus vonásokkal ruházta fel. Az Örkény Színház Übü király előadásáról Stuber Andrea írt KRITIKÁt.

Tudjuk a leckét Alfred Jarry fenegyerekről. Diáktréfaként írta úgy 120 évvel ezelőtt az Übü királyt, a rennes-i fizikatanárát tette gúny tárgyává. (Nehéz az ilyesmiben állást foglalni, meg nem is szükséges, de felmerül a gyanú, hogy Jarry hálátlan egy nebuló lehetett. Érdekességekben és különcségekben gazdag életének feljegyzett adatai között szerepel ugyanis, hogy sokoldalúan művelt emberként a műszaki tudományokban is jártas volt, a mechanikához például igen jól értett. Ebben esetleg érdeme lehetett a színpadra gyalázott fizikatanárnak is.) Jarry a Ionesco és Beckett nevével fémjelzett abszurd dráma előfutáraként került be az irodalomtörténetbe. Mára az abszurd dráma sokat veszített izgalmasságából, eredetiségéből. Mit mondhatnánk akkor az elődről, Jarryról...?

Tudjuk, hogy amikor az Übü királyt először műsorra tűzték, már a második előadást sem érte meg. Rögtön botrány lett az 1896-os párizsi ősbemutatón, amikor a címszereplő Übü kimondta a darab első szavát: merdre. Ami éppenséggel nem szahart jelent, bár a magyar előadásokban, Jékely Zoltán fordításában mindig ez hangzik el. De hát micsoda szó az, hogy szahar? (Esetleg a keleti nyitás jegyében: cukor. Mármint oroszul.) Micsoda szó? Maszatoló. Mellébeszélő.

Alfred Jarrynak legnagyobb szerencséje - pechünkre - a XX. századi történelemmel volt, amely az (el)vásott diákcsínyt prófétikus vonásokkal ruházta fel. A társadalmi tapasztalatok nyomán a szerző szakállasnak mondható blődlijéből politikai pamflet és/vagy ijesztő diktátorparódia kerekedett. Mai szemmel nézve az Übü királyt, elsősorban a despotát látjuk a címszereplőben. Ha mulatságosnak találjuk, ha félelmetesnek, mindenképpen a hatalmat birtokló zsarnokon röhögünk vagy szörnyülködünk.

Az utóbbit, a szörnyülködést, voltaképp nem is egyszerű elérnie a potrohos Übünek. Hiszen például egy Csuja Imre-forma, nagypocakú ember sokkal inkább hat joviálisnak, mint elrettentőnek. (Az ilyen hősök legtöbbször kedélyesek, elég talán Sancho Panzára vagy Falstaffra gondolni. Ostobának és gonosznak lenni egyszerre - azt nehéz evvel az alkattal.) Csuja Übüjének tehát az önzésével, a féktelen bírvágyával és a körültekintő butaságával kell hatnia ránk, miközben nagy szemekkel pislog az amerikai Szabadság-szobor fejdíszére emlékeztető koronája alól. Hibátlanul illik mellé egy élénk, bugyborékolóan energikus, Kerekes Éva-féle Übü mama, akinek vastag, fekete szemöldöke először is határozott vonalat húz: elválasztja ezt a figurát más Kerekes Éváktól. Azután pedig vidéki-asszonyság-fejkendője mintázatú cicanadrágjában nagy játékkedvvel veti magát a királyi pár harácsoló hadjáratába. Csuja Imre és Kerekes Éva mint avatott komikusok, gazdag tárházú színészek, akik (ezt értsük pozitívan) semmit nem restellnek a színpadon, igazi adu ászai - vagy mondjuk negyvenei: adu király és felső - az Örkény Színház előadásának.

Rajtuk kívül még a színiegyetemisták különítményére erősen számíthatott Mácsai Pál rendező. A csikócsapat szerepeltetése amúgy is összhangban van avval, hogy formájában is utal a diákszínjátszásra az előadás. Bagossy Levente díszletét mintha az imént szedték volna össze a játszók az iskolájukban: sokféle szék, matrac, laticel, táskák, cuccok, porszívó, pillepalack - amit csak találtak. A színpad fölött terjeszkedő szakadt, narancssárga ponyva enyhe cirkuszi hangulatot is áraszt - amelyet az emelvényen elhelyezett Kákonyi Árpád több tucatnyi hangszer képviseletében zajló zenei közreműködése is megerősít -, de voltaképp egy hatalmas, foszladozó esernyőnek is nézhetjük. November másodikán tekintve meg az előadást még az sem tűnik lehetetlennek, hogy az ott fent egy szétrobbant halloweentök maradványa. (Jarry, aki világéletében tréfás ember volt, stílszerűen halottak napján halt meg.) A színinövendékek truppja egybeolvadva és kiválva végighajtja az előadást - a ritmusra nem lehet panasz -, mintegy helyzetgyakorlatok sorozatát oldva meg. Musicallé állnak össze, ha kell, vagy öldöklős számítógépes játék hangjaira tüsténkednek a színen. Fiatalos zuhataguknak köszönhetjük a néhány nevettető poént. Például azt, ahogy kérődző tehenet alkotnak, vagy ahogy a hosszú hajú Kókai Tünde eljátssza egy ló farkát. Ebben a képzeletbeli Lengyelországban a katonák ahányan vannak, annyiféle egyenruhát viselnek, és úgy szalutálnak, mintha be akarnák fogni az orrukat. A színpadi zarámbolás önnön tengelye körül forog.

Az előadás legfigyelemreméltóbb szereplője Nagy Zsolt mint vérpiros szájú Poszomány kapitány, az aláeresztett hangjával és avval az élet felé törő magánszámmal, amikor egy bevásárlókocsiba lakatolva segítséget kér a közönségtől a szabadulásához. (Meg is kapja hamar.)

Az Übü király, vagy a lengyelek interpretációjának alapkérdése, hogy formai vagy tartalmi a megközelítés, bohózatilag kívánnak fellépni az előadók vagy a nyers közlés szándékával. Ehhez Mácsai Pál nem látszik egyértelmű támpontot adni. A produkció meghatározó vonása a rendező hűvösen ironikus, távolságtartó hozzáállása. Ez rokonszenves ugyan, ám körvonalazatlansághoz vezet. Végeredményben amit a produkció nyújt, az nem elég mulatságos és/vagy nem elég félelmetes. Az Örkény Színház Übüjének világa nem elég stilizált és/vagy nem elég valódi. Mácsai semmilyen értelemben és egyetlen pillanatig sem engedte elszabadulni a poklot. Ott maradt a pokol bezárva, leláncolva, tátogva, kifejezetlenül.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Mind elmegyünk” – végső búcsút vettek Eötvös Pétertől

Április 18-án délután kollégái, barátai, tisztelői körében emlékeztek meg a március 24-én elhunyt, Kossuth-nagydíjas zeneszerző-karmesterről. A BMC-ben tartott eseményen Káel Csaba, Perényi Miklós, Kovács Géza és Kurtág György mondott beszédet.
Zenés színház

Történelmi pszichothriller operai köntösben – közeleg a Borisz Godunov bemutatója

A Kossuth-díjas Bretz Gábor címszereplésével viszi színre április 27-én a Magyar Állami Operaház Muszorgszkij Borisz Godunov című alkotását, amely az 1869-es ősváltozatban először hangzik el Magyarországon.
Vizuál

Ha május, akkor Artmozik éjszakája!

Oppenheimer, Szegény párák, Érdekvédelmi terület, Lefkovicsék gyászolnak, Magyarázat mindenre – néhány sikerfilm a közelmúltból, amelyet ismét átélhetünk az Artmozik éjszakáján, de a szervezők premier előtti vetítésekkel is készülnek.
Könyv

Krasznahorkai- és Nádas-mondatok Szvoren Edina tollából

A Libri Irodalmi Díjas Szvoren Edina legújabb, Kérődző Kronosz című kötetében kortárs szerzők stílusát imitálja, köztük saját magáét is. A májusban megjelenő könyvet négy különböző borítóval adja közre a Magvető Kiadó.
Vizuál

Izgalmas, titkokkal teli film mutatja be Ravel leghíresebb művének keletkezését

Az ünnepelt rendező, Anne Fontaine Bolerója a világ egyik leghíresebb és leggyakrabban előadott zeneművének történetét, illetve a zeneszerző és a körülötte lévő különleges nők viszonyát mutatja be.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

April De Angelis: Színésznők – továbbra is műsoron a Pinceszínház előadása

Az idei évad nagy sikerű előadása a Színésznők Sztarenki Pál különleges rendezésében. Minden szempárt a színpadra szegez, lényeges mondanivalója a mai társadalom embereinek is fontos üzenetet hordoz.
Színház ajánló

Megtartotta tavaszi bemutatóit a Loupe Színházi Társulás

A csapat elsőként a Lányok, fiúk! című monodrámát mutatta be Lovas Rozi főszereplésével, az előadás a családon belüli erőszak témájára reflektál. Áprilisban pedig A kezdet/vége című produkció is debütált, amelyet Sean O’Casey műve nyomán Horváth János Antal írt és rendezett.
Színház hír

Telex: Szexuális zaklatás ügyében folyik vizsgálat az SZFE-n

A lap értesülései szerint az egyetemen belső vizsgálat indult, mivel egy osztályvezető férfitanár meg nem engedhető kommentárokkal illette a diáklányok külsejét, alakját. Cikkünk frissült az SZFE reakciójával!
Színház ajánló

A vég kezdete? – vérbeli házastársi dráma debütál a Rózsavölgyi Szalonban

Új bemutatóval ünnepli alapításának tizenkettedik évfordulóját a Rózsavölgyi Szalon. Kovács Patrícia és Schmied Zoltán főszereplésével, Dicső Dániel rendezésében mutatják be David Eldridge Bármit mondhatsz című darabját április 11-én.
Színház interjú

Nincs ideális pillanat – interjú Horváth Patríciával, a HATAN Társulat alapító tagjával

Horváth Patrícia férjével, Nyári Zoltán operaénekessel közösen két évvel ezelőtt indította el független magánszínházi formációját, a HATAN Társulatot. Az alapító páros női tagjával a színházcsinálás fenséges és kevésbé dicsőséges pillanatairól is beszélgettünk.