Az előadás az ember külső és belső világa közötti határok elmosásával egy újfajta utazás-élmény megtapasztalásának lehetőségét kínálja. Az egymással gyakran egy időben zajló jelenetek választásra késztetik a nézőt, aki döntésein keresztül gondolataiban maga is egy belső utazásra indul.Az előadás szabad asszociációk sorát felfűzve egy nap történéseit dolgozza fel. A Joyce Ulysses-éhez való kapcsolódást a gondolkodásmódban fellelhető egyezés adja. A tudatfolyam technikájának alkalmazásával a képek és események folyamattá rendeződnek, így létrehozva az utazás élményét.

Az „örök visszatérés mítosza" az emberiség egyik legalapvetőbb kérdéseit veti fel. Hová tart az ember, aki egész életében úton van? Ez az úton levés nemcsak a keleti, a nyugati, hanem a Föld valamennyi emberét jellemzi.

A társulat joyce-i gondolkodásmód mentén az örök visszatérés, a végtelennek tűnő utazás témájából kiindulva az ellentmondásokban rejlő teljesség kérdését járja körbe. Egy este a nappaliban.

„Fent álltam a hegyen, és lassan megfordultam a saját tengelyem körül. Egyszerűen körbefordultam. Megfordultam, de egy nap, azaz 24 óra alatt. Annyi idő alatt, mint ahogy a Föld fordul meg a tengelye körül. Egy napot álltam egy helyben, lassan mozdulva, fordulva, összehangolódva, eggyé válva a Földdel.

Forgás közben újrafogalmazódott a világ:
A közvetlen valóság és a látomások együtt léteznek.
A Föld nem a lábam alatt van, hanem körülvesz.
Nem itt állok, hanem mindenhol.

Az Egy-Nap-Fordulat rítus és meditáció, tele fájdalmas és egyben felemelő ellentmondásokkal.
Az éppen készülő előadásunknak ezek után már nem lehetett más középpontja, mint az Antinómia a belső ellentmondásokban rejlő teljesség." (G.G.)

Szereposztás és további előadások itt.