Színház

Úrinők, bunda nélkül

2011.12.02. 11:35
Ajánlom
Az egy évvel ezelőtt felolvasó-színházi keretek között bemutatott Gardénia idén novembertől a Kortárs Drámafesztivál jóvoltából teljes, szcenírozott formában is megtekinthető a Thália Színház Új Stúdiójában.

Illene azzal indítani, hogy a Thália Színház Gardéniája - jelentsen ez bármit - ízig-vérig nődráma. Nőelőadás. Nőszínház. Szerzőstül, rendezőstül, mindenestül.  Száger Zsuzsa és Urbanovits Krisztina, a színre vivő KV Társulat két alapítója is megerősíti ezt: munkáikkal hangsúlyosan a hazai színházakban előszeretettel mellőzött nőtémákra reflektálnak; azonban az előadás ötödik percében nyilvánvalóvá válik, hogy a 20. század történelme, a maga minden mélységével és (ritkább esetben) magasságával uniszex.

Adott egy család, egy nőcsalád. A férfiak (hol apák, hol férjek) ezúttal nem kapnak helyet a színen. Ha kapnak is, csak annyira, hogy az általu(n)k írt történelemkönyvek tabuit és sztereotípiáit sorra vonultatja fel, majd robbantja szét a négy főszereplő. Négy névtelen Nő négy generáción átívelő, alkoholtól és verejtéktől szagló mikrotörténelme: a náci tisztekkel kényszerből kacérkodó, méltóságából kiforgatott anyáé, az annak bűneit kíméletlen munkával kompenzáló lányé, a merev életszabályokat felrúgó, alkoholista unokáé és a megváltás steril angyalának képében tetszelgő dédunokáé. Konfliktusok egész hálójára felépített családtörténetük alapélménye egymás tagadása, elvetése, majd újra felismerése.

Elżbieta Chowaniec drámája szorosan illeszkedik azon szövegek sorába, melyek egyszólamú történelemismertetés helyett személyes történetek sorára fűzik fel a 20. század kisebb-nagyobb eseményeit. A túlnyomórészt monológokból építkező darab alakjait olyan, egymástól fényévekre eső történelmi tapasztalatok határozzák meg, melyek eleve kódolják a párbeszéd képtelenségét, épp ezért az egyéni történetek morális megítélése helyett mindvégig a múlt kibeszélésének gesztusán van a hangsúly. A lengyel történelemből gazdagon merítő drámaszöveg Markó Róbert dramaturg erős húzásainak köszönhetően egy globálisabb kontextusba kerül át, mely a nem polonista néző szempontjából mindenképp szerencsés döntésnek könyvelhető el.

Pelsőczy Réka a darab többszólamúságából kiindulva rendezését monológáriákból és panasz kvartettekből felépülő prózai operaként jelöli meg. A szín gyakorlatilag üres (díszlet, jelmez: Nagy Fruzsina), egyetlen domináns díszletelem a játéktér bal szélére állított zongora. Ezzel átellenben félkörívben földre szórt gardéniaszirmok: a virágé, amely a babona szerint szerencsés házasságot hoz, és amelyből három generáción át minden nőnek jutott egy szál a menyasszonyi csokrába. Az előadás kezdetén századfordulós manírokkal tarkított entrée-val lép színre a zongorista (zeneszerző: Kákonyi Árpád). Jelmeze épp annyira karikatúrája egy kornak, mint Chopin és Joplin között egyensúlyozó kísérődallamai. A négy színésznő beléptét minden egyes alkalommal (felvételről bejátszott) ováció és körreflektor kíséri. Díszes jelmezeik alapján primadonnák: olyan nők, amilyeneknek mindig is képzelték magukat. Mozdulataik, magánszámaikat követő meghajlásaik túljátszottak, érezhetően nagy rájuk a nagyvárosi operadíva szerepe. Játékuk mindvégig frontális: nekünk, a nézőnek mondják monológjaikat, hol egyedül a színen, hol egymás mellé állva. Az előadás egyik legbravúrosabb jelenetei közé tartozik, mikor a színen álló négy Nő egymás szavába vágva, másikat hol kiegészítve, hol félbeszakítva, kánonban feszül egymásnak.

Urbanovits Krisztina polgári létből alkoholizmusba deklasszálódott dédnagymamájának gesztusaiból érezhetően visszaköszön a későbbi generációkból tökéletesen kikopott elegancia. A család legidősebb tagjaként amolyan megfigyelő pozíciót tölt be, utódai monológjait a háttérből figyeli, kommentálja vagy egyszerűen csak egy biggyesztéssel nyugtázza. Száger Zsuzsa Nő II. szerepében mindvégig feszült, ideges, hisztérikus. A nagymama nyomdokaiba lépő Bartsch Kata apró, érzékletes mozdulatokból építkezik, egyetlen fejdöntéssel képes jelezni, hogy sminkje valójában férjétől szerzett monokliját rejti.  Spiegl Anna fegyelmezett visszafogottsággal tagadja felmenői félresiklásait, ám angyalfehér jelmeze és kimért szavai mögött tudható, hogy harmónia helyett egy újabb szélsőség rejtőzik, a történet pedig sosem ér véget.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Zenés színház

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.
Klasszikus

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház premier

2039-ben sem lesz könnyebb az élet

Négy generáció különös sorsát bemutató, kortárs családdráma kerül színpadra a Hatszín Teátrumban, tele bűnökkel, pokollá vált házasságokkal és egy elhallgatott örökséggel. A Majd, ha az eső eláll című előadás premierjét augusztus 10-én tartják.
Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.