Sándor Anna (Fotó/Forrás: Bazánth Ivola / Spinoza Színház)

Nagy vállalás lehet a Spinoza részéről az ingyenes koncertsorozat...

Ez egy akkora projekt és vállalás, amilyen Budapesten még nem volt. Szeretném segíteni ezzel Erzsébetváros kultúrnegyeddé válásának misszióját, és fontos szempont a zsidó negyed szellemi rehabilitációja is. Nehéz hónapok, évek után vagyunk, megérdemlünk egy kis örömet. Tudom, hogy születésnapi ajándékot az ünnepelt szokott kapni, de én adni szeretek. Közösségi érzést szeretnék adni. A széthúzást, a közösségek felbomlását látjuk nap mint nap. Tenni szeretnék azért, hogy ez ne így legyen. Fantasztikus előadók álltak a kezdeményezés mellé, már csak el kell jönni csütörtökönként az utcába, hogy együtt hallgassuk őket.

Kelet-európai gazdasági tanácsadó, pszichoterapeuta előélettel milyen kihívást láttál abban, hogy 2002-ben, az akkor még kihalt régi pesti zsidó negyedben megnyisd a főváros egyik első magánszínházát?

Harminc évig Hollandiában éltem a férjemmel. Személyes dolgok is közrejátszottak abban, hogy Amszterdam helyett Budapestet választottam. A gyerekeim már felnőttek, úgy éreztem, földrajzilag is váltani kell. Ennél csak a szakmai váltás volt nagyobb.

Egy lakás meg egy ország is akkor van bebútorozva, ha megfelelő emberek vesznek körül. A Spinozánál a motivációm az volt, hogy egy közösségi, szellemi teret hozzak létre. A nyílt, szabad szellem jegyében lett a ház Baruch Spinozáról elnevezve, illetve kezdetben a holland kultúrát akartam ide hozni. De ha már a zsidó negyedben vagyunk, magától adódott, hogy a zsidó kultúrával foglalkozzunk. Akkoriban kezdődött el a negyed fizikai rehabilitációja, én pedig a szellemi rehabilitációra vállalkoztam. Vissza akartam hozni valamit a háború előtti évek szellemiségéből, amikor 47 mulató, kabaré, színház volt található a 12 utcából álló régi pesti zsidó negyedben. A késő esti kabarék Fesztbaum Bélával, a politikai kabaré Bächer Ivánnal is ezt a célt szolgálta. Aztán Iván halála után ez a vonal szünetelt, de nemrég újraéledt a Mózes és Jézus Pesten című kabarénkkal.

Kapcsolódó

Bizonyos mondatokat nem lehet kimondani – Interjú Makranczi Zalánnal

Évek óta szabadúszóként dolgozik, de fontos, hogy legyenek olyan fix pontok, mint például a Spinoza Színház, ahol a múlton keresztül tud szólni a jelenről. Az idei Spinoza Zsidó Fesztivál új bemutatója, a Mózes és Jézus Pesten apropóján beszélgettünk Makranczi Zalánnal hitről, színházról, szabadságról és kötődésekről.

Ahogy a könyvedben is írod, a barátaid eleinte őrültnek tartottak. Gondolom, időbe tellett, míg kitapasztaltad, milyen műfajoknak, témáknak lehet létjogosultsága.

Az évek során kikristályosodott, hogy nem adunk sem klasszikus darabot, sem bulvárt vagy nyugati szerzők darabját. Kortárs, lehetőleg magyar szerzőkre fókuszálunk. Arra törekszünk, hogy szinte kizárólagosan ősbemutatókat tartsunk. Alapfilozófiám, a szórakozva tanítás a témaválasztásokban is érvényesül. Én magam is azért járok színházba, hogy szórakoztassanak és tanítsanak, ideális esetben mindkettőt. A Spinozában nagyjából egy órás előadásokat, esteket tartunk. A színház működésének közel 20 százalékát teszik ki a befogadott produkciók. Ahogy változik a világ, úgy változnak az igények. Életünk első két harmada ki van találva. Az elsőben tanulsz, szakmát választasz, partnert keresel, gyereket szülsz, otthont teremtesz. A másodikban kiteljesedsz a munkádban, elveszted a szüleidet, útjára bocsátod a gyerekeket, esetleg a partneredet is. A harmadik harmad egyre kitolódott, és magadnak kell kitalálnod, hogy mivel töltsd el. Ebben

A magyar lakosság nehezen nő fel ehhez. Amszterdam kis város Budapesthez képest, de minden negyedében hetente egyszer déli koncertet tartanak a nyugdíjasoknak. Ennek mintájára, én is bevezettem a déli ingyenes koncertet. Négy év után feladtam, mert nem volt iránta érdeklődés.

Sándor Anna (Fotó/Forrás: Bazánth Ivola / Spinoza Színház)

Az Orlai Produkció és a Turay Ida Színház mellett a Spinoza volt az egyik első magánszínház Budapesten. Milyen támogatásokat tudtok igénybe venni a fővárostól, a kerülettől, az NKA-tól?

Hetven fős a színháztermünk, háromezer forint körüli a jegyár, a színészeket, alkotótársakat, technikusokat ugyanúgy ki kell fizetni, mint ha nagyobb nézőtér előtt játszanának. Egy produkció költségvetése pár millióba kerül. Képtelenség ilyen körülmények között anyagi sikert produkálni. Az NKA-tól és a Minisztériumtól néha kapunk támogatást, most az Örömzene programra a kerülettől és a Mazsihisztől is. Húsz év átlagában azt tudom mondani, hogy az éves költségvetésünk 15 százalékát sem kaptuk meg állami forrásból. Sokakban az van velünk kapcsolatban, hogy mi enélkül is működünk, megélünk a piacról, és bizonyára az étterem bevétele is a miénk. Egyik sem igaz, és igenis gondban vagyunk.

Jól látom, hogy idővel tudatos küldetéssé vált a világhírű magyar zsidó tudósok, filmesek, zenészek, művészek élettörténetének színpadi feldolgozása, a megszokottól eltérő szemszögből? Herzltől Pulitzerig, Kálmán Imrétől Robert Capáig gazdag a névsor.

Valóban, ez is egy vonal, unikális témákkal. Ráadásul néhány előadásunkat exportáljuk is, a Kálmán Imre-darab a legkelendőbb külföldön. A világhírűvé lett magyar zsidó nagyságok mellett olyan nagyot alkotó zsidó emberekkel is foglalkozunk, akik itthon alkottak, de sokan nem tudják róluk, hogy zsidók vagy hogy a nácizmus alatt mi történt velük. Vagy említhetném a Latabár Kálmánról szóló darabunkat, amit a Spinoza Fesztiválon mutatunk be ősszel. A magyar Chaplinnek tartott színészről senki nem tudja, hogy 1944-ben leparancsolták a színpadról, mert az anyja zsidó volt.

Sabbathsong Klezmer Band (Fotó/Forrás: Véner Orsolya / Spinoza Színház)

A Spinoza Zsidó Fesztivál is szervesen kapcsolódik a színház műsortervéhez. Lényegében azért találtad ki, hogy nagyobb publicitása legyen a daraboknak?

Az első évben a Mazsihisz már létező zsidó fesztiváljaihoz csatlakoztunk az én kezdeményezésemre, azután a második évtől önállósodtam.

Mint tulajdonos és döntéshozó viszont egyedül vagyok.

Sándor Anna és Gábor György (Fotó/Forrás: Véner Orsolya / Spinoza Színház)

Popper Pétertől Heller Ágnesig, Ungvári Tamástól Gábor Györgyig a legnagyobb szellemiségek tartottak a Spinozában szerteágazó művészeti, művelődési előadássorozatokat. Milyen nevek, események szerepelnek a személyes best of listádon az elmúlt húsz évből?

Nincs ilyen listám. Iszonyúan fáj a szívem, és dühös vagyok magamra, hogy nem készültek felvételek ezekből a rendkívül értékes előadássorozatokból. De hát nem volt miből... Amúgy már az első operánk, a Guru témáját is Popper Péter ihlette, ahogy a folytatását, a Popperát is. A Spinoza és Rembrandtban sikerült összehoznom a színpadon két zsenit, akik egy időben, egy városban éltek, mégsem ismerték egymást. Frida Kahlo életét is feldolgoztuk, lenyűgözött a személyisége ennek a félig-meddig magyar zsidó nőnek, aki elképesztő hátrányok, tragédiák ellenére értékes életet hozott ki magából. Most éppen Kertész Imre első feleségének a történetén dolgozunk, az Albina című monodrámán. A zsidó polgári családból származó Albina 16 évesen már özvegy volt, megismerte a szabadkai gettót, a budapesti Gestapót, kitelepítették Kistarcsára, háromszor elkobozták a vagyonát. Ehhez képest mindig erőt, energiát sugárzott. Negyven évet élt Kertész Imrével, és jelentős szerepe volt abban, hogy nagy íróvá váljon.

Szabó Magda nálunk lépett fel utoljára. Egymás mellett ülve néztük a műveiből készített válogatást, figyeltem, ahogy magában mondja a szövegeit. Két nap múlva, a fotelben olvasva, gyönyörűen halt meg. Mint Heller Ágnes, aki „átúszott” a túlvilágra.

Fejléckép: Sándor Anna (fotó: Véner Orsolya / Spinoza Színház)

Támogatott tartalom.