Pass Andrea ezzel az előadásával tavaly elnyerte a STAFÉTA Pályázat Fidelio-díját, és ez alkalomból interjút is adott lapunknak, amelyben a következőként vallott a produkcióról: „Az Eltűnő ingerek című darabom apám haláláról szól. Rettegtem attól, hogy – mivel ez nagyon személyes történet – esetleg elriasztja a nézőket. Meg kellett találni az eszközrendszerét, hogy bizonyos pontokon, a legérzelgősebb vagy legszentimentálisabb részeken, hogyan tudok elidegeníteni.
Érdekes módon, én is a próbák alatt fedeztem fel, hogy éppen azok a részek rántanak be érzelmileg, amikor elidegenítek, amikor mondjuk a darabban szereplő doktornő dadogva mondja el a halálos diagnózist.
Számtalan ilyen idézőjelben vett elidegenítő effekt van – nem brechti értelemben – az előadásban, ami kilúgozza a szubjektív szentimentalizmust.”
A tökéletes látás fokozatosan fejlődik ki a születésünket követő hat-nyolc hónap alatt. Eleinte még nem vagyunk képesek feldolgozni az érkező vizuális információkat. Ahogy telnek a hónapok, az agy fejlődésével nő az éleslátás távolsága is, mondhatjuk, rázúmolunk a minket fogadó világra. Megtanulunk járni, és szép lassan minden ingert megismerünk. Jó esetben megszeretjük az életet, és nem tudunk a szépségével betelni. Van azonban egy betegség, ami az életünk végéhez vezető úton fokozatosan visszaveszi a befogadásra alkalmas érzékeket. A mű főszereplője, Endre, lépésről lépésre távolodik el attól a csodától, amit annyira nehéz elengedni.
Endre, az édesapa alakját Hajdu Szabolcs mintázza meg, aki a következőket nyilatkozta az előadásról lapunknak: „Akiket személyes okokból közelről érinthet, persze, veszélyes, sokkoló lehet, de ettől függetlenül akár a gyászfeldolgozás része is tud lenni. A gyász időszakában az ember nagyon egyedül van, úgy tűnhet, semmi nem hoz enyhülést, de soha nem lehet tudni, mi válik be ilyenkor.
Egy ilyen előadás segíthet eggyel tovább lépni, könnyebbnek lenni.
Ettől függetlenül én úgy gondolok erre a történetre, mint egy szórakoztató, szürreális utazásra, ami alapvetően azért elég színes, és biztos vagyok benne, hogy nézőként elsősorban a szórakozás kedvéért mennék el rá. Szeretem az ilyesfajta utazásokat, minden műfajban.”
Hajdu Szabolcs és Pallag Márton az Eltűnő ingerek című előadásban (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Trafó)
Az író-rendező Pass Andrea a következőket vallotta erről a nem mindennapi kihívásról: „A fájdalom már csillapodott, az emlékek megkoptak, az élet szalad előre, minden nap vele, mármint a hiányával, így megy ez már húsz éve. Mégis izgat ennek a kihívásnak a lehetetlensége. Tavaly nyáron történt, hogy egyszer csak futás közben bevillant egy írói játék. A könyörtelen betegségből adódó dramaturgiai utazás. Nem bírtam ellenállni. Aztán a játék hamar átváltozott, szobafogság lett belőle, nem mozdulhattam ki, amíg meg nem találtam a megfelelő szavakat. Sosem kerestem ennyi ideig egy mondatot, egy kérdést, egy választ. Hogy lehet halálhírt hitelesen közölni színpadon? Hovogyavan? Vavajovon sivikeverüvül?”
Az előadás további különlegessége, hogy egy élőzenekar, a Freakin’ Disco is részt vesz benne. „Nagyon jó érzékük van ahhoz, hogyan lehet ezeket a végállapotokat zenében kifejezni – mesélte Hajdu Szabolcs. – Egymást segítjük az előadásban. A zene tele van folyamatos, a végletekig fokozásokkal, ami engem is motivál: ha ők felmennek erre a szintre, akkor én sem maradhatok alul.”
Az Eltűnő ingerek bemutatója 2018-ban volt, és azóta is nagy sikerrel megy a Trafó színpadán. Pass Andrea a vele készített interjúnkban a következő szavakkal foglalta össze, mit jelent neki ez a produkció: „Minden korábbi előadásomnál úgy éreztem, nem oldják meg a problémáimat, azokkal továbbra is együtt kell majd élnem. Az Eltűnő ingerek bemutatója után viszont meglepve tapasztaltam, hogy valami mégis megváltozott.
Azóta tudok az apukámról úgy beszélni, hogy nem sírom el magam, és érzem, egy picit el is szakadtam tőle, ami már kellett…De még mindig ott akarok lenni az előadásokon, és át akarom élni.
Ebben a produkcióban egyfajta közös gyász születik meg a nézőkkel. Sokan „megtisztulnak” a szeretteik elvesztésétől való félelmüktől vagy a halálfélelemtől. Ha nem is örökre, de arra a két órára szembenézhetnek a végesség gondolatával. A színháznak ebben lakozik az ereje, hogy ilyen módon szembesíthet, és én azért nem akarom elengedni ezt az előadást, mert nem tudom, fogok-e még valaha ilyet elérni a közönséggel.”
Eltűnő ingerek
Író, rendező: Pass Andrea
Szereplők: Hajdu Szabolcs, Kárpáti Pál, Pallag Márton, Pető Kata, Petrik Andrea, Réti Adrienn
Zenészek: Keresztes Gábor, Csizmás András, Szabó Sipos Ágoston
Zene: Freakin’ Disco
Díszlettervező: Devich Botond
Jelmeztervező: Pető Kata
Videó: Horesnyi Máté
Fénytechnikus: Hlinka Mónika
Hangtechnikus: Kovacsovics Dávid
Rendezőasszisztens: Rezek Bori
Aki még nem váltott jegyet az október 10-i előadásra, itt megteheti.
Fejléckép: Pető Kata, Pallag Márton. Hajdu Szabolcs, Réti Adrienn és Kárpáti Pál az Eltűnő ingerek című előadásban (fotó/forrás: Molnár Miklós / Trafó)