A maszkokat és a színészeket együtt már megszokhattuk, ilyen összeállításban azonban ritkán találkozhatunk velük. Az Octopuson rohangáló utcaszakosok melléd ülnek vagy körbefutkorásznak, lefekszenek előtted, vagy felállnak arra amit találnak. Hogy mindez mit jelent? Talán hogy a Malac valóban nem viselkedik.
Legelőször egyre gyarapodó közönség előtt tartottak előadásokat a budapesti Kálvária téren, néhány Commedia dell'Arte technikával készült bőrmaszkban. Most 40 álarcuk van és az elmúlt három évben rengetegféle közegben teremtettek már színházat. “Az utóbbi időben egyre inkább elszakadtunk a klasszikus forma-morzsáktól, amelyeket olasz mestereinktől felkapkodtunk, és figyelmünket első sorban a testre irányítottuk. Megpróbálunk szabadon és felelőtlenül kutatni.
Kíváncsian fogadjuk egymás teremtményeit, amelyekké a maszkok alatt változunk. Az Utcaszínházi Alkotóközösség név mostanában nagyjából leírja azt aminek nevet ad. A szigeten rögtönzésekkel fogtok (szó szerint) találkozni. Az elmúlt hónapok alatt megszületett figurillák, majom, macska, szűz, boszorkány, király, gyilkosa és a többi csodálatos lény, kergetik majd egymást a tömegben, nyomunkban a szerzetes hatalmas baziliszkusz madara. Konkrétumok? A Kínai fékezhetetlen, a Kacor király javíthatatlan, a Mackó kezelhetetlen, a Malac pedig egyenesen égetni való!”
2010. augusztus 12. 14:00 és 17:00
Előadják: Az Utcaszínházi Alkotóközösség
hírlevél
