A Budaörsi Latinovits Színház 2024 októberében mutatta be Ödön von Horváth drámáját, a Karoline és Kasimirt, amelyet az évad során mintegy ezernégyszáz ember látott. A darab a fiatalok útkeresésén keresztül igyekszik görbe tükröt tartani a társadalomnak. Az előadáshoz kapcsolódóan a teátrum januárban közönségtalálkozót is szervezett, amelyen Hegymegi Máté rendező, Zsigó Anna dramaturg és Antal Csaba díszlettervező mellett valamennyi szereplő is jelen volt. A beszélgetést Várhegyi András, a Fidelio főszerkesztője vezette.
Egy fesztivál forgatagában két fiatal párkapcsolati válsága bontakozik ki, akiket egyetlen cél vezérel: hogy boldogok legyenek. Ám a boldogságról és jóllétről alkotott fogalmaik merőben eltérnek, ezért elsodródnak egymás mellől, útjuk során pedig más emberek társaságában keresik a boldogulás kulcsát. A folyamatot szinte kívülről nézi végig a Kikiáltó (játssza Takács Katalin), akinek a szerepéből adódóan egy furcsa kint- és bentlévőséget kell megjelenítenie az előadásban.
Takács Katalin a Karoline és Kasimir című előadásban (Fotó/Forrás: Borovi Dániel)
„Amikor Mátéval (Hegymegi Máté, a rendező – a szerk.) a szerepemről beszélgettünk, úgy fogalmazott, hogy a Kikiáltó ad keretet az egész történetnek, és olyan, mintha egy laboratóriumban vizsgálná a szereplők érzelmeit, feszültségeit, ide-oda csapódásukat” – mesélt a próbaidőszak alatt a feladatáról a színésznő, aki kifejezetten élvezi, hogy egy filozófus, Yuval Noah Harari gondolatai mentén reagál a cselekményre és a felmerülő válsághelyzetekre.
„Az egzisztenciális szorongások a mi világunkat is jellemzik, de érdekes kérdés, hogy egy férfi mitől érzi magát potensnek a mai világunkban.
Mintha a régi szorongások megmaradtak volna, amelyek amiatt alakulnak ki, hogy egyedül kellett eltartani a családot
– mondta a Karolinét alakító Hartai Petra, arra reflektálva, hogy ez a csaknem százéves mű akár ma is játszódhatna.
Jelenet a Karoline és Kasimir című előadásból (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)
Hegymegi Máté, aki első alkalommal rendezett a Budaörsi Latinovits Színházban, egy „színház a színházban” helyzetet álmodott a színpadra, amelyben Antal Csaba monumentális Zeppelin-díszletének is nagy jelentősége van. Ez ugyanis amellett, hogy kiválóan alkalmas a szereplők közötti viszonyok és hierarchia megmutatására és erősítésére, egyben Karoline vágyálmát is megjeleníti.
A történetet élő zenei betétek és hangaláfestések teszik teljessé, melyek a Torzszülöttek zenekar közreműködésével valósulnak meg az előadásban.
Bár a Karoline és Kasimir komoly témákat feszeget, és sokszor önvizsgálatra készteti a nézőt, nem akar megbotránkoztatni vagy hatásvadász eszközökkel hatni a nézőkre: „Szerencsére Hegymegi darabjában a látványos külsőségek egyáltalán nem öncélúak, és a segítségükkel csak ügyesen aláhúzza a Karoline és Kasimir kissé kiábrándító mondanivalóját. Azt, hogy egy realista hosszú távon képtelen együtt élni egy álmodozóval, mert le akarja törni annak szárnyait, egy álmodozó pedig örökre gúzsba kötve fogja érezni magát egy realista oldalán” – írta Tóth Csaba a kritikájában.
A május 12-i utolsó Karoline és Kasimirre jegyek ezen a linken válthatók.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Jelenet a Karoline és Kasimir című előadásból (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)
hírlevél
