Színház

Vadveszély

2010.10.18. 08:00
Ajánlom
Az előadás legjelentősebb előrevivő ereje épp az a bizonytalanság, hogy voltaképp nem tudjuk, ki ez a két szakadt alak. Legfeljebb találgathatunk, mikor mondanak igazat, egymással vagy másokkal beszélve. Vagy hogy egyáltalán, bármikor-e.

Amikor a Kamra jótékonyan variábilis pincéjében nem szokványos úton közelítjük meg a nézőteret, az mindig izgalmas és megszeppentő kicsit. Az ember lélekben lábujjhegyen vonulászik el az öltözők előtt, nehogy megzavarja a készülődő színészeket. Pedig talán nem is megzavarhatók. Mintha csak mi, a közönség lennénk színházban - a normális áhítattal -, ők viszont a fejük búbjáig benne az életben. Ebben a mai piszkos-zavaros-nyomorúságosban, amelyet oly sok érdemdús előd után most egy fiatal lengyel nő, Dorota Maslowska ábrázol a Két lengyelül beszélő szegény román című színpadi road movie-jában.

Maslowska 27 éves, korán kezdett mindent, wejherowói gimnazistaként írta meg a Lengyel-ruszki háború a fehér-piros lobogó alatt című regényét, és még húsz sem volt, amikor befutott vele. Utána újabb regény (A királynő pávája) és újabb díj jött, majd 2006-ban született meg első színpadi munkája, a Két román..., aztán következett a második, a Megvagyunk egymással. Mindkettőt lefordította Pászt Patrícia, és mindkettőben benne ködlik a kábulat. (A Két román... csöppet földközelibb, a Megvagyunk egymással ironikusabb és önironikusabb, legalábbis a lengyelségtudat vonatkozásában.)

Kovács Dániel rendezőnek sikerült már-már valóságos road movie-ként adaptálnia a Két lengyelül beszélő szegény románt a Kamrában. Ez persze csak a forma - határozott, zárt, szikár forma -, amelyben aztán nem a filmes művészet találja meg a maga kijelölt helyét. Bluebox vagy greenbox (vagy esetünkben leginkább: greybox) technika szolgál hátterül a történethez a szereplők mögé és köré vetítéssel. Úgy érződik, hogy mi nézők is egy nagy közös boxban ülünk, kétoldalt kis úttesttel, autópályával a járműveknek. (Milyen meglepően hat leírva ez a szó: úttesttel - mintha csak véletlenszerűen kiszóródtak volna a betűk!) A főszereplők ugyanis stoppolnak, kissé erőszakos fellépéssel, s a jelzésszerű kocsik karosszéria nélkül bár, de saját kerekükön gurulnak be a színpadra. (A tapsnál meg is hajol az a játékos férfi, aki távirányítóval kezeli a masinákat.)

A társas utazások nem végződnek jól. (Az egyik például egy színpadilag remekül megoldott autóbalesetbe torkollik.) Az első fuvarnál Elek Ferenc nagyszerűen rémült és kisszerűen haszonélvező Sofőrje szállítja hőseinket, a másikban pedig Bodnár Erika vidáman részeg és kedélyesen nemtörődöm asszonya. Van egy álló helyszín is, ahol a nem túl bizalomgerjesztő főszereplőket nem túl bizalomgerjesztően fogadja Pelsőczy Réka és Tóth Anita, egy étterem vagy panzió személyzeteként. (Pelsőczy sminkje, smukkja, frizurája és szerelése komplett tanulmány a posztszocialista vidékiségről - jelmez: Miareczky Edit). Hanem a két főszereplőt még be sem mutattam!

A nő, Dzsina - Borbély Alexandra - sáros, divatos csizmát, szűk farmert, derekán kendőt, párducmintás fölit, hasi tasit, szőrmés-kapucnis dzsekit, kiütéseket, dzsuvás fogakat, zsírral festett hajat és monokli jellegű szemfestést visel. Előrehaladottan állapotos (ha igaz), van már egy gyereke, akit valószínűleg ott felejtett az óvodában, de erre senki ne vegyen mérget. Borbély Alexandra szeme úgy világít ki az elmosódott szemfestékfolt közepéből, hogy egy egész generáció kétségbeejtő reménytelensége és tehetetlensége süt ki belőle.

A férfi, Parcha - Dankó István - fehér zoknit, ócska nadrágot, elkopott bőrdzsekit és szintén horrorisztikus fogazatot hord. Beteges színű arcán alighanem korábbi kakaskodások nyomai éktelenkednek. (A külsőségeket írom le, nem véletlenül, és nem függetlenül a rendezés felmérhető ambícióitól.) Parcha állítólag színész, aki papot játszik egy sorozatban, és forgatásra siet épp, de erre se fogadjunk nagyobb téttel. Az előadás legjelentősebb előrevivő ereje épp az a bizonytalanság, hogy voltaképp nem tudjuk, ki ez a két szakadt alak. Legfeljebb találgathatunk, mikor mondanak igazat, egymással vagy másokkal beszélve. Vagy hogy egyáltalán, bármikor-e.

A produkció utolsó etapja szolid szürreáliába hajlik. Kun Vilmos Vénemberének fehér arca úgy bukkan elő a vetítővászon réséből, akárha színházi függöny két szárnya közül. Joviális belépője nyomán Dzsina és Parcha egyszerűen és tisztán kettesben maradnak a színen, hogy csaknem líraian pőrén, őszintén valljanak magukról.

Színházi nagyvonalúságra utal, hogy Kovács Dániel (Maslowskával ellentében) körülbelül megkegyelmez Borbély Alexandra Dzsinájának. Az ember néha hajlamos elhinni, hogy egy életből, amíg tart, bármi lehet még.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Klasszikus

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház kritika

Kapitalista rémuralom és forróvérű balkáni ösztönvilág

Átalakult a TESZT (Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó) válogatási rendszere, ennek következtében talán „közönségbarátabb” lett a programja. De szellemiségéből, merészségéből, izgalmasságából mit sem veszített.
Színház szeged

Izgalmas színházi merítéssel és workshoppal vár augusztusban a THEALTER

Az idén 28. alkalommal jelentkező szegedi fesztivál a független színházak egyik legfontosabb hazai fóruma, amely a hazai és határon túli előadások mellett kritikusműhellyel is várja a színházkedvelőket augusztus 3-11. között.
Színház interjú

„Egyszerre szívbemarkoló és komikus” – Interjú Horváth Csabával

Izgalmas és sűrű időszakot jelent a nyár a Forte Társulat számára: május végén mutatták be Az öngyilkos című fekete komédiát a Szkénében, majd fesztiválszereplés fesztiválszereplést ér. A társulat vezetőjével, Horváth Csaba rendező-koreográfussal beszélgettünk.
Színház óbudai társaskör

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje.
Színház interjú

„Nevetsz, de közben akár sírhatnál is” – Interjú Vida Péterrel

Június 22-én, Az Anyám, a nyolcadik kerület! című előadással nyitja meg színházi idényét a Kultkikötő, ami egyben a darab ősbemutatója lesz. A „monoKRÓM KÁDdráma” főszerepét Vida Péter alakítja.