Szoknyás vagy nadrágos lány vagy?
Nadrágos. Szoknyát nem tudok elképzelni magamon, csak színpadon, de akkor is ódzkodom tőle. „Böték” a lábaim, csúnyának látom őket és nem szeretem. Ráadásul már gyerekkorom óta iszonyúan szégyenlős vagyok, éppen ezért évekig strandra sem jártam. Ha tehetem, garbóban, hosszú pulcsiban járok. Az egyetemen szerencsére egy lány kivételével mindenki zongoralábú volt, így nem egyedül én kaptam a poénokat. Különben aki akkor a leghangosabban kritizált, az most a legjobb barátom.
Hogy lesz egy pályatársból legjobb barát?
Fiú, úgyhogy nincs közöttünk versengés.
Furcsa módon a mi osztályunkban a fiúk voltak a „primadonnák”, a lányok pedig inkább férfiasabbak, és azt kell mondanom, hogy jól működött ez a fura „helycsere”.
Az egyetemen kollégista voltál.
Imádtam, még kollégiumi referensnek is kineveztek, így egyszerre három szobám volt – mindenhova be tudtam lógni. Akkor még nem volt ekkora túljelentkezés a koleszba, viszont zajlott az élet az ajtók mögött.
Említetted, hogy nagyon szégyenlős vagy, azonban mégis exhibicionista pályát választottál.
Maga a pálya lehet, de én magam nem vagyok az.
Nagyon szorongó, magát lazának tettető ember vagyok, és valójában iszonyatosan félek attól, hogy mit mondanak rólam,
hogy mit beszélnek a hátam mögött, de akár a szemembe is. Nehéz ezeket megélni, viszont az életem így legalább állandó küzdelem! (Nevet.)
Ha kapnál egy hátizsákot, mit tennél bele?
Attól függ, hogy benne van-e a pakliban, hogy jöhetnek velem mások is, vagy sem. Ha nem, akkor nyilvánvalóan kell egy telefon, mert napi kapcsolatban vagyok a szüleimmel. Aztán biztos, hogy lenne egy könyv, mert ha az ember kimegy a természetbe, akkor jó a madárcsicsergés, de valamivel meg kell dolgoztatni az agyat is.
Novella, vers vagy regény?
Olyat vinnék magammal, ami az elvonulásomban segítene. Valamilyen pszichológiai művet, például Pál Feritől a Magánytól az összetartozásig. Esetleg valami önfejlesztőt, mondjuk Almási Kittit.
Hova utaznál szívesen?
Valahova a hegyekbe, de lehet völgy is, akár egy tó.
Nagyon vágyom a lecsendesedésre. Arra, hogy csak a természet vegyen körül.
És természetesen jönne velem a párom és a kutyám is, a hátizsákom pedig a könyv és telefon mellett tele lenne kajával, mert imádok enni.
Főzni is tudsz?
Igen, de nem gyakran szoktam. A párom viszont szeret, úgyhogy ez jó egyensúly.
„Pörköltös” lány vagy?
Nem, készítésben és evésben sem. „Diétás lány” vagyok, aki imád enni, szóval iszonyú ambivalencia az életem. A párom – aki viszont pörköltös – sem tudja soha, hogy mikor diétázom és mikor nem, mikor lehet tésztát enni, mikor nem. Amíg én készítem el az ebédem, addig van rend az életemben, ha már más főz – anyukám, párom vagy bárki –, mondjuk egy pörköltet tésztával, akkor sajnos muszáj rárobbantani az emésztőrendszeremet.
Az ízek után térjünk át a színekre. Van kedvenced?
Szeretem a drapp és púderesebb dolgokat, mert az tiszta és átlátható. De sokkal könnyebb rajta foltot hagyni. Szóval, szeretem a tiszta dolgokat, ezért is vagyok egy kicsit sérülékenyebb talán. Ha elbújnék, valami sötétebb színt választanék.
Naiv is vagy, vagy csak sérülékeny?
Naiv és sérülékeny. Viszont rettentően álcázom, és mindenki azt gondolja, hogy csírájában sincsenek meg bennem ezek a tulajdonságok. De egy folytonos burokban élek, ami kívülről mutat egy kiegyensúlyozott, vagány létet, belülről pedig egy borzasztó szorongó „izét”.
Akkor könnyen meg is szereted az embereket?
Akit őszinte érzések irányítanak, azt igen. Egyébként három mondat után eldől, szóval
hamar barátkozom, csak nyilván a másik fél is kell hozzá.
Ha holnap lenne egy jelmezbál, minek öltöznél?
Most egy ágy jutott az eszembe, paplanostul. Közben tudok beszélgetni, és akkor az a világ legkényelmesebb dolga. A szabadúszás előtti időszakom nem igazán az alvásról szólt, és azóta azt hiszem, kezdem bepótolni az elmaradtakat. Nagyon fáradékony vagyok, amikor nem dolgozom.
Fejléckép: Kulcsár Viktória (fotó: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
Támogatott tartalom.