Színház

Vajda Milán: "Az is veszélyes, ha nem adom ki magam"

2017.06.27. 09:12
Ajánlom
Idén nyáron folytatódik a Színház- És Filmművészeti Egyetem egykori Máté–Horvai-osztályának tagjaiból alakult AlkalMáté Trupp népszerű sorozata, amely ezúttal Vajda Milánról, az Örkény Színház művészéről szól.

- Kinek az ötlete volt, hogy ti, „mátésok” minden évben vigyétek színpadra egy-egy osztálytársatok életét?

-Nem voltam ott akkor, amikor ezt kitalálták. A legenda szerint a lányok kezdeményezték – Máté Gábor áldásával persze. Már harmad- és negyedévben is csináltunk hasonló közös előadást, és rá egy-két évre kezdtük el ezt a sorozatot, amelyben a mi életünk a téma.

Vajda Milán

Vajda Milán (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

- Az idén te leszel a főhős, a te életed lesz a színpadon. Hogyan készülsz rá?

- 2014-2015 körül kezdtem agyalni azon, hogy mi legyen az előadásban, miket osszak meg az osztálytársaimmal, a barátaimmal. Azt gondoltam, hogy most majd több időt szánok a kitalálására, a megírására, arra, hogy dramaturgiai keretbe szorítsam, de ez végül is nem történt meg. Talán nem is baj, mert így frissebb lehet az egész, nyitottabb leszek az osztálytársaim ötleteire, véleményére, mint ha előre eldöntöttem volna, hogy mi legyen benne, és mi ne. Nyilván lesz szó magánéletről, színházról, de nem egyetlen időszakkal szeretnék foglalkozni, hanem valahogyan az egészet szeretném megragadni, a maga teljességében.

Egy ennyire személyes kitárulkozás önveszélyes is lehet. Nem tartasz attól, hogy túlságosan kiadod magad?

- Ezekben az előadásokban mindig megvan annak a veszélye, hogy túlságosan kiadjuk magunkat, a tavalyi év után különösen. Akkor Mészáros Béla életét dolgoztuk fel, és sokan mondták, írták róla, hogy talán nem szabadna ennyire pőrén megmutatni mindent, még olyan dolgokat is, amik esetleg másokra vagy akár magunkra nézve zavarba ejtőek, esetleg kissé kínosak. Természetesen tartok tőle, de azt gondolom, az is veszélyes, ha nem adom ki magam.

Hallgatni és megúszni rosszabb lenne nekem augusztus 1-jén, amikor véget ér, mint az, hogy esetleg azt gondolják rólam: lúzer vagyok, elrontottam dolgokat, megbántottam embereket.

Egyetlen olyan lehetőség van, amikor az életemmel ilyen módon foglalkozunk, és ezt ki kell használni. Ez az előadás is segít abban, hogy egy-egy dolgot lezárjak magamban, egy-egy emberrel elsimítsam vagy felszínre hozzam a konfliktusaimat. Az egésznek akkor van értelme, ha nemcsak az én véleményem mutatkozik meg, hanem akár a rám nézve egyáltalán nem hízelgő, de hiteles vélemények is. Ideális esetben ez színházi szempontból eléggé érdekes.

 -  Jó buli tíz napot újra együtt tölteni a régi csapattal, az osztálytársaiddal?

- Nagyon jó közösség voltunk, szerettük egymást, és most is jó együtt lenni. Nekem nem a buli szó jut eszembe róla, hanem inkább úgy fogalmaznék:

mások sok pénzt fizetnek egy ilyenfajta pszichoterápiáért, mi meg még kapunk is érte.

(Nevet.) Az biztos, hogy ez a tíz nap optimális idő arra, hogy találkozzunk, jól érezzük magunkat egymás társaságában, kibeszéljük a dolgokat, és hatékonyan tudjunk dolgozni.

Máthé Zsolt, Vajda Milán és Szandtner Anna

Máthé Zsolt, Vajda Milán és Szandtner Anna (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

 -  2011 óta vagy az Örkény Színház tagja. Megtaláltad a számításaidat?

- Igen, szerencsés vagyok. Előtte is az voltam, mert a főiskola után az egri Gárdonyi Géza Színházba kerültem: egy nagyon jó színházban dolgozhattam nagyon jó emberekkel. Az Örkény máshogy, a maga belvárosi szintjén ugyanezt hozta az életembe: jó helyen jó darabokat próbálunk jó emberekkel. És az sem mellékes, hogy az Örkényt elismeri mind a szakma, mind a közönség.

- Amikor végeztél a főiskolán, volt konkrét terved, hogy mit szeretnél elérni?

- Azt tervezgettem, hogy hogyan tudok egy nagy táskába bepakolni annyi cuccot, amivel el tudom kezdeni az életemet vidéken. Igazából soha nem voltam nagy tervező, de nyilván voltak magánéleti terveim – ezek még nem feltétlenül valósultak meg.

Család, gyerek, autó, nyaraló az Adrián, magánrepülő nincs. Van helyettük más. Szerintem szakmailag jó dolgok történnek velem.

 -  Ha visszatekintesz, a pálya szempontjából elégedett vagy azzal, ami eddig történt veled, illetve azzal, ahol most tartasz?

- Alapvetően igen. Természetesen voltak olyan dolgok, amikbe nem lett volna szabad belemennem, volt jó pár nagy bukás és egy-két nagy siker.

 -  Mondasz egy nagy bukást?

- Oly régen történt, és oly távol a fővárostól, hogy inkább fedje titokzatos homály. Az Örkényben is volt, amit bukásként éltem meg, de az idő mindent megszépít. Vagy nem.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Zenés színház

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Jazz/World

Egy életmű megünneplésének kihívásai

Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.
Vizuál

Így látják a madarak az osztrák fővárost - VIDEÓ

Négy sas segítségével készítettek 360 fokos videót Bécsről. A madarak a Duna-toronyból és egy hőlégballonból indulva filmezték a várost.
Zenés színház

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház lapszemle

Lázár Kati: Nekem a színház minden mást felülír

Lázár Kati színművésszel a köztévé egyik műsorában beszélgettek abból az alkalomból, hogy életműdíjat kapott. A Színházi Kritikusok Céhe részéről Nánay István méltatását idézzük.
Színház premier

2039-ben sem lesz könnyebb az élet

Négy generáció különös sorsát bemutató, kortárs családdráma kerül színpadra a Hatszín Teátrumban, tele bűnökkel, pokollá vált házasságokkal és egy elhallgatott örökséggel. A Majd, ha az eső eláll című előadás premierjét augusztus 10-én tartják.
Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.