- Lassan két éve tartottátok az ősbemutatót. Történt valami változás az előadás életében?

- Rengeteg. Például fél órával rövidebb lett. Meg most már én is játszom az előadásban, Fekete Zsolttal felváltva. Minden felújító próba változás is egyben. Számunkra is akkor okoz örömet, ha folyamatosan fejlesztjük a visszajelzések, az érzések, aktualitás és a saját kíváncsiságunk alapján. Mikor bemutattuk, Kim Dzsongun frissen megválasztott, "elkényeztetett diktátor" volt, most már viszont rendesen beletanult.

- Az Áldja meg az Isten Mr. Vonnegut-rendezésed óta mi történt veled? Merre és min dolgozol?

- Németül játszom németeknek, Németországban. Pontosabban bajoroknak, Bajorországban. A Duna partján, az ingolstadti Városi Színházban. A KOMA koprodukált velük 2012-ben, majd Polgár Petivel visszahívtak minket, és ott ragadtunk. Jó szerepek és kedves emberek. Érdekes megtapasztalni ezt a hőn áhított jóléti rendszert, ami persze szintén ellentmondásos. De lassan visszacsorgok a Dunán Pestre. A jóléti színház tompítja a kreativitást.

- Miért pont Kurt Vonnegut?

- Színházi szüzessége és a humanizmusa miatt. Meg rajongás is persze. Eléggé berobbant Magyarországra. Fogékonyak vagyunk rá. Biztosan Örkény miatt. Nyugat-Európában messze nem ennyire ismert, ott nem tudnak olyan kegyetlenül röhögni saját magukon az emberek. Izraelben még nagy divat. Így megy ez.

- Hogy került a darab a Tháliába?

- A Független Thália Projekten keresztül válogatták be az előadást. Nagyon jó fejek és jó ott lenni. Ez már a második évad. Vonnegut jó húzónév. Csináltunk egy különleges előadást, amit olyan ritkán játszunk, hogy még mindig megtelnek az előadások.

- Mi a mondanivalója a darabnak?

- Azt nem mondom meg. Az alkotó létrehoz egy előadást érdeklődésből, érzelmekből, ha jön a mondanivaló, akkor azt megpróbálja jól elrejteni benne, hogy a nézőnek jólessen megtalálni. Minél jobban elrejted, annál elvontabb az előadásod. A gyerekdarabokban például tálcán kínálják. Ebben a vonatkozásban a mi előadásunk fiatalkorúaknak szól. Azt viszont elmondom, hogy mi ihlette: nagyapám elég szűkszavúan beszélt a hadifogságról. Vonnegut meg egész életében, megállás nélkül. Két valódi háborút megjárt túlélőtípus. A történet az agresszió kialakulásáról szól a mai világ gyújtópontjai mentén.

- Mit lehet tudni a színészekről, a színészi játékokról?

- Kemény kihívás. Az előadást egy pantomim térben játsszuk, ahol mindennek hangja lehet. Rubik Ernő Zoltán csücsül a magasban és egy hatalmas elektromos zongora effektekkel beprogramozott billentyűivel, élőben szinkronizálja az előadást. Vonnegut mesél - Vékes Csaba alakítja valódi bajusszal és valódi szarkazmussal. Liza és István pedig a két mesehős. Rabjai a pantomim térnek, a hangoknak és Vonnegutnak, aki rendesen szívatja őket. Koncentrált figyelem minden részről. Szabó Vera például nagyon jól csinálja. Valahogy ő érzett rá erre a pantomim térre közülünk leginkább. Fekete Zsolt és én felváltva játsszuk a rendszer és önmaga ellen lázongó férjet. Két teljesen különböző karakter két teljesen különböző előadást eredményez. Izgalmas mindkettő.

- A Thália után hol lehet még találkozni a darabbal?

- Az előadást tavaly már el akartuk temetni, mert mindannyian rendesen szétszóródtunk. De örültünk a lehetőségnek, hogy eljátszhatjuk még párszor. Az évad végéig még hat előadást tervezünk, nyáron pedig szeretnénk elvinni pár fesztiválra. Jó lenne kiragadni a profi színházi térből és kipróbálni alternatív helyszíneken. A pantomim teherautóra fölpakoljuk a pantomim díszletet, meg a Rubikot és irány a turné.