Az ötfelvonásos, eredetileg dán nyelven írt norvég drámai költeményt, melynek alapját Peter Christen Asbjørnsen norvég mesegyűjteménye adja, és Olaszországban, Ibsen önkéntes száműzetésében született, a halogatásokkal teli élet leírásaként is szokás emlegetni, pedig Peer Gynt története ennél sokkal összetettebb.
Tragédiája abban keresendő, hogy a fiú a mesék világában él, úgy éli át őket, mintha valóban saját életének momentumai elevenednének meg, ez pedig alkalmatlanná teszi őt arra, hogy helyreállítsa azt a családi rendet, melyet a vagyonukat teljes egészében eltékozló apja felborított. A helyzetet súlyosbítja, az emberek Peert és anyját, Åsét megvetéssel szemlélik, így a társadalom perifériájára szorulnak. A fiú élete sorozatos menekülés és utazás, sikerek és kudarcok látszólag véletlen egymásutánja.
A cselekmény valóság, álomvilág és illúzió határán mozog, a jelenetek észrevétlenül csúsznak át egyik dimenzióból a másikba.
Henrik Ibsen munka közben (Fotó/Forrás: Universal History Archive/Universal Images/Getty Images Hungary)
A darabhoz Ibsen felkérésére Edvard Grieg komponált zenét, aki két, négy-négy darabból álló szvittet írt. A második szvittben volt egy ötödik rész A hegyi király lányának tánca címmel, ezt később Grieg visszavonta.
A mű eredetileg könyvdrámának készült, Ibsen nem tervezte színházban játszatni, ám amikor úgy döntött, hogy mégis színpadra alkalmazza, a bemutató után nem aratott túl nagy sikert. Egyesek gúnyosan megjegyezték, hogy Peer Gynt nem más, mint egy kitűnő munka a norvég egoizmusról, míg egy korabeli dán kritikus, Clemens Petersen úgy nyilatkozott, hogy ebben semmi költészet nincs. A vádak rosszul érintették Ibsent, és sértődött replikát intézett Clemens felé:
„igenis költészet, ha nem az, az lesz. A költészet konceptusa az országunkban, Norvégiában, ez után fog igazodni.”
Való igaz, hogy az emberek nem tudtak mit kezdeni a művel. Bár az első nyomtatott kiadás – amelyből a Gyldendal kiadó 1250 darabot nyomott – viszonylag hamar gazdára talált, a következő 2000 példányt már csak hét év alatt sikerült értékesíteni.
A magyar megjelenésre egészen a századfordulóig kellett várni, először 1899-ben került a könyvesboltok polcára. Talán a mű ismertségének köszönhető, de pár év múlva, 1917. június 2-án már színpadon is láthatta a közönség a Magyar Színházban.
A 20. század közepétől aztán már világszerte játszották a darabot, az eldugott művészszínházaktól a legnagyobb színpadokig számtalan módon bemutatták.
Fejléckép: Henrik Klausen (Peer Gynt) és Sofie Parelius (Aase) az előadás 1876-os előadásában (forrás: Wikipédia)
hírlevél
