Lev Birinszkij dráma- és forgatókönyvíró feltehetően 1884-ben született a Kijevi Kormányzóság területén, Bukovinában nőtt fel, ahonnan előbb Németországba, majd 1927-ben az Egyesült Államokba emigrált. A tízes években népszerű szerzőnek számított a Monarchiában, ehhez képest meglepően keveset tudunk róla, inkább ellentmondásos pletykák és legendák maradtak fenn vele kapcsolatban.
Németországban kezdett forgatókönyveket írni a húszas években, legalább tíz amerikai film kötődik a nevéhez, darabjait játszották a Broadwayn.
Élete utolsó hét évéről semmit sem tudunk, vélhetően elszegényedve, magányosan halt meg 1951-ben New Yorkban – olvasható a Radnóti Színház ajánlójában.
A szerző Bolondok tánca (Narrentanz) című szellemes társadalmi szatírájának világpremierjét 1912. szeptember 28-án tartották egyszerre tíz színházban: Berlinben, Prágában, Bécsben, Münchenben, Drezdában, Kölnben, Königsbergben (mai nevén Kalinyingrádban), Lipcsében, Frankfurtban és Hannoverben. Még ugyanabban az évben bemutatták New Yorkban, Brnoban és a budapesti Nemzeti Színházban, és azóta is számos európai országban játszották.
Porogi Ádám a Bolondok tánca című előadásban (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Radnóti Színház)
Birinszkij vígjátékában görbe tükröt tart egy feudális berendezkedésű, korrupt, bürokratikus, a kisebbségekkel szemben rendszerszinten diszkriminatív társadalomnak, mint amilyen Oroszország volt a huszadik század elején. II. Miklós cárral és az uralkodó társadalmi osztállyal szembeni egyre növekvő elégedetlenkedés sztrájkokhoz, tiltakozásokhoz, lázadási hullámokhoz vezetett országszerte. Mivel a radikális forradalmi eszméket valló ellenzékiek közül sokan börtönben vagy száműzetésben voltak, az 1905-ös forradalmat – mely utólag visszatekintve a Romanov-dinasztia bukását hozó 1917-es forradalom főpróbája volt – vérbe fojtották.
Ez a sikertelen kísérlet szolgált inspirációul Birinszkijnek, hogy megírja váratlan fordulatokban gazdag tragikomédiáját: korrupt politikusok, zavaros eszméket valló forradalmárok, naiv világmegváltók, opportunista hivatalnokok és egy szerelemre éhes polgármester-feleség burleszket idéző ámokfutását. A Radnóti Színház csaknem teljes társulata szerepel ebben a meglepően mai, abszurd kavalkádban.
Jelenet a Bolondok tánca című előadásból (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Radnóti Színház)
Sebestyén Aba szerint az talán vitathatatlan, hogy egy tiszta, világos gondolat, egy nemes eszme a gyújtózsinórja minden forradalomnak a történelem folyamán. „Mégis! Ma már sejtjük, tudjuk, hogy különböző hatalmi érdekek és önző emberi gyarlóságok vezettek ahhoz, hogy egy eredetileg nemes szándék legtöbbször önmaga ellentétébe fordult.
Van-e esély manapság egy igazi forradalomra, társadalmi megújulásra?
Mennyire tudtuk megőrizni igazi, eredeti jelentésüket a hétköznapi politikai csatározások során agyonhasznált egyetemes értékeinket jelölő szavainknak? Mit értünk ma demokrácia, szociáldemokrácia, liberalizmus, nacionalizmus, tolerancia alatt? Elfogadható-e, megbocsátható-e bármilyen mániákusan képviselt eszme, nemes idea nevében elkövetett erőszak? Milyen esélye van az erkölcsi és fizikai túlélésre a különböző hatalmi játszmáknak és a korrupt rendszereknek folyamatosan kiszolgáltatott kisembernek? Mi történik akkor, amikor az egyén kifordul önmagából, és őrült mániája veszi át az irányítást cselekedetei fölött? Kommunizmus és antikommunizmus, megalománia és hatalommánia, autokrácia és demokrácia, forradalom és ellenforradalom, bolondok tánca vagy amit akartok…
Táncolunk?
– fogalmaz a rendező az előadás színlapján.
Fejléckép: Schneider Zoltán, Fehér László, Juhász Tibor, Sodró Eliza, Szirony Kornél és Sipos Vera a Bolondok tánca című előadásban (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Radnóti Színház)
hírlevél
