Színház

Van úgy, hogy nincs kiút

2015.06.13. 06:58
Ajánlom
A Budapesti Nyári Fesztivál keretében, a Városmajori Szabadtéri Színpadon mutatják be június 13-án Garai Judit Zilahy Lajos regénye alapján írt Halálos tavasz című darabját. A két nő között őrlődő, magát öngyilkosságba hajszoló Dr. Egry Iván szerepét játszó Lengyel Tamással és a Józsát alakító Ullmann Mónikával a próbaidőszak utolsó fázisában beszélgettünk. INTERJÚ

- Az 1920-as évek népszerű szerelmi történetét összművészeti produkció kelti életre, zenével, mozgással, fény- és hangeffektusokkal, vetítésekkel, a lélek bonyolult útjait kutatva. Azt csiripelik a verebek, hogy sok konfliktus közepette zajlanak a próbák.

Lengyel Tamás: Nagyon intenzíven próbálunk, reggel is, este is, és a folyamat sűrűjében mindig akadnak véleménykülönbségek. Természetes egy próbaidőszakban, hogy bizonyos dolgokról mást gondolunk. A kérdés, hogy ezeket a gondolatokat, szándékokat mennyire tudjuk a végén összefésülni. Ezenkívül fontos a bizalom a partner és a rendező iránt. Sokan sokfélék vagyunk, kinek hamarabb, kinek később jön ez meg. Továbbá a színész a játékának valós hatását nem képes megítélni, mert nem látja magát kívülről. Esetenként mást érez, mint ami valóban történik. Ebből is adódhatnak viták, de ezek nem valódi konfliktusok, hanem az alkotás feszültségei. Szerintem egyébként normális, hogy az alapmű egy idő után elkezd visszahatni az emberre, és a belső konfliktusnak kifelé is vannak villámai.

Ullmann Mónika: Nem mindennapos, hogy együtt dolgozunk egy darabon az írójával. Jó lehetőség, hogy Garai Judit mindig ott van köztünk, és kérhetjük, hogy egy-egy mondat ne úgy vagy ne ott hangozzon el. Miközben együtt próbáljuk teljesen magunkra szabni az előadást, nyilván oda-vissza mennek a meccsek. A legnehezebb dolga Tamásnak van, mert ez tulajdonképpen egy monodráma. Nekünk az a feladatunk, hogy az állandó színpadi jelenléten túl rövid, mozaikszerű jelenetekben a lehető legintenzívebben idézzük meg azt a pillanatot, amire éppen visszaemlékszik a főszereplő. A töredékek kell, hogy utaljanak a karakterünk egészére. Mindezt úgy, hogy a tér teljesen neutrális, nincs segítségünkre forgószínpad, ahol beforognának a különböző helyszínek, és reálisan ott ülnénk mondjuk egy vonaton, egy kupéban, vagy belépnénk egy valós irodába, szobába.

- A zene és a vetítések hogyan tükrözik Egry Iván vívódását?

UM: Nyitrai László zeneszerző megkomponálta az előadás a teljes érzelmi, hangulati skáláját, Farkas Izsák pedig végig hegedűn kíséri az előadást. Nagyon átgondolt a történet, minden figurának van egy motívuma. Egy álom- vagy inkább látomásszerű világ ötvöződik színpadon a hús-vér szereplők megjelenésével.

LT: Egy előadás létrehozása olyan, mint a fényképezés: az ember kiválasztja a filmet, amire fényképezni fog, utána megcsinálja a kompozíciót, majd megnyomja az exponálógombot, de csak akkor derül ki, hogy valójában mi van a filmen, amikor előhívja. Most éppen a piros fényben hívjuk elő a fotót. Majd meglátjuk, mi jelenik meg rajta. Mindenesetre valóságos helyszínek, kellékeink nincsenek. Nincs semmi olyan, ami egy színésznek kapaszkodót jelentene. Csak egymásra támaszkodhatunk.

- A mai nézők számára mi lehet vonzó ebben a kissé avíttnak tűnő halálos szerelmi történetben?

UM: Úgy gondolom, hogy az emberek vágynak a romantikára, a szépségre, az érzelmek tiszta és szenvedélyes kifejeződésére. A Halálos tavaszban mindez megjelenik, ugyanakkor nem egy könnyed kis nyár esti darabot láthatnak. Manapság titkoljuk az érzelmeinket, a férfiak macsók a nők szinglik, ráadául büszkék arra, hogy egyedül is megy az élet. Előre félünk az érzelmeinktől, a csalódásoktól. Védjük magunkat. Ebben a darabban mindezt meg merik élni. Az, hogy ez a korszak elmúlt, nem azt jelenti, hogy a történet avitt.

LT: Mindenki erősnek, határozottnak és keménynek mutatja magát mások előtt, míg ez a férfi őszintén és nyíltan meri vállalni a gyengeségét, a totális mélyrepülését. Ez nagyon más, mint amit ma megszoktunk.

- Milyen személyes tapasztalatokból építed fel az öngyilkosságig jutó Iván karakterét?

LT: Először megvizsgálom, mit gondol és mond magáról, mit gondolnak és mondanak róla a környezetében, mik a céljai, hol tart éppen az életben, mik a vágyai. Ha ezek megvannak, megpróbálok megfelelő saját élményeket keresni, és azokat megfeleltetni a karakterrel. Szerelmes voltam már, nagyon kétségbeesett is, éreztem úgy, hogy nincs kiút. Ahogy haladunk a próbákkal, ezek az emlékek jönnek elő egyre erősebben. Magát az öngyilkosságot pedig nem mutatjuk meg. Nincs szükség rá, anélkül is tudják majd a nézők a történet végkifejletét.

- Mi a módszeretek arra, hogy egy nehéz szerep, előadás után ne maradjon bennetek a feszültség, le tudjatok ereszteni?

UM: Ebben az évadban két nagyon nehéz szerepem is volt, de a Boldogtalanokban például a negyedik felvonásban kiadhatom magamból a fájdalmat, úgyhogy - furcsa, de - az tulajdonképpen már egy megkönnyebbülés. Szerencse, hogy Füst Milán így írta meg a darabot. Feszültéség akkor maradna bennem, ha a harmadik felvonásnál véget érne.  Ha olyan szerepet játszom, amiben ilyen feloldódásra nincs lehetőség, akkor ki szoktam magamból sírni a feszültséget. Nekem beválik. Az is hasznos, ha egy darabig ott marad az ember a színházban. Volt már olyan, hogy három napig bent aludtam, mert azt érzetem, hogy nem lenne jó, ha hazamennék.

LT: Tíz évig játszottam a Radnóti Színházban a Kripli főszerepét. A darab fő karaktere, Billy, minden követ megmozgat, hogy elnyerje az imádott lány tetszését, és amikor beteljesülne a szerelem, egyszer csak kiderül, hogy nincs tovább az élet, halálos beteg. Ott nem durrant ki a feszültség. Az első három-négy hónapban előadás után fél-egy órát ültem a büfében, lazultam, aztán fokozatosan egyre kevesebbet, tíz év után pedig már nem volt szükségem erre. Meg lehet edződni. Véleményem szerint a professzionális színész az, aki a ,,tessék"-re belebújik egy karakterbe, az ,,ennyi"-nél pedig kijön belőle. Bár vannak nehezebb helyzetek, de szerintem szimpla misztikum vagy elmezavar, ha az alakítás után a karaktert nem tudja elhagyni a színész.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Plusz

Művészettel az orvostanhallgatók kiégése ellen

Empatikusabbak, jobb a kapcsolatuk a betegekkel, kevésbé hajlamosak a depresszióra és jobban bírják a terhelést – egy kutatás szerint a művészeti és humán tárgyak ilyen hatással vannak a diákokra. Ehhez pedig az is elég, ha zenét hallgatnak, nem muszáj maguknak is játszani valamilyen hangszeren.
Zenés színház

Magasrangú francia kitüntetést kapott Jonas Kaufmann

A német tenor, aki továbbra is egy személyben látja el az előző generáció három tenorjának feladatait, a Művészi Érdemrend tiszti fokozatát kapta meg a franciáktól.
Tánc

Mesternő, nagybetűvel

Lőrinc Katalin egy személyben aktív táncos, pedagógus és teoretikus. Június 25-én a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgettünk.
Tánc

„Ne játszd túl, de kevés se legyél!”

Két életük van: az egyik az általános iskolában kezdődik minden reggel, mint minden átlagos gyereké, a másik délután egykor a Madách Musical Táncművészeti Iskolában, ahol felveszik a balettcipőt és elkezdik próbálni a Billy Elliot – a Musical című darabot.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház rómeó és júlia

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Színház kritika

Kapitalista rémuralom és forróvérű balkáni ösztönvilág

Átalakult a TESZT (Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó) válogatási rendszere, ennek következtében talán „közönségbarátabb” lett a programja. De szellemiségéből, merészségéből, izgalmasságából mit sem veszített.
Színház szeged

Izgalmas színházi merítéssel és workshoppal vár augusztusban a THEALTER

Az idén 28. alkalommal jelentkező szegedi fesztivál a független színházak egyik legfontosabb hazai fóruma, amely a hazai és határon túli előadások mellett kritikusműhellyel is várja a színházkedvelőket augusztus 3-11. között.
Színház interjú

„Egyszerre szívbemarkoló és komikus” – Interjú Horváth Csabával

Izgalmas és sűrű időszakot jelent a nyár a Forte Társulat számára: május végén mutatták be Az öngyilkos című fekete komédiát a Szkénében, majd fesztiválszereplés fesztiválszereplést ér. A társulat vezetőjével, Horváth Csaba rendező-koreográfussal beszélgettünk.
Színház óbudai társaskör

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje.