Színház

Vári Éva: "Nem mehetek be járókerettel a színpadra"

2015.05.04. 13:34
Ajánlom
Harminc évet töltött Edith Piaf társaságában Vári Éva. Most úgy döntött, abbahagyja nagysikerű, hatfős zenekari kísérettel játszott estjét. Az utolsó előadást május 22-én tartja a Belvárosi Színházban az Orlai Produkciós Iroda.

- Miért hozta meg ezt a döntést?

- Nem szeretném tovább játszani az előadást.  Pontosabban szeretném, akár életem végéig is, de nem mehetek be járókerettel a színpadra, és gondolhatom azt magamról, hogy én vagyok Edith Piaf. Akkor kell abbahagyni, amikor még hiteles tudok lenni a szerepben. Nem akarom becsapni a közönséget. Nem szeretném megélni, hogy legyintsenek rám. Közel harminc éve formálom őt különböző feldolgozásokban, azt gondolom, lassan kimegyek a korból. Fájó szívvel hoztam meg ezt a döntést. A legutóbbi produkciót, az Edith Piaf című önálló estemet is a nézők érdeklődése tartotta fenn.  Ha ez nem így lett volna, már régen abbahagytam volna. Voltak, akik saját bevallásuk szerint százszor is megnézték.  Piaf érdekes és mozgalmas életű művész volt, csodálatos sanzonokat énekelt, ilyen zenét ma már nem hallgatnak az emberek. A közönség rácsodálkozik, amikor felismer dalfoszlányokat tőle. Öröm volt számomra is, katartikus élmény, hogy elénekelhettem 12 nagy slágerét.

- A Mylord és a Padam, Padam talán a legnépszerűbbek ezek közül.

- Mondhatnám a többit is: Rózsaszínű élet, Nem bánok semmit sem, Himnusz a szerelemhez, Könyörgés. A közönség ovációval, tapssal fogadja minden alkalommal a dalokat. Háromféle színdarabban is eljátszottam őt a harminc év alatt. Először a Nem bánok semmit sem című darabban, aztán  Pam Gems Piaf című darabjában 120-szor a Budapesti Kamaraszínházban, a mostani, Edith Paif című önálló estem pedig 15 éve van műsoron. Ez utóbbi teljesen autentikus, a saját könyvéből született, amelyben vállalta a botrányt és a szánalmat is, megmutatta a nem éppen szimpatikus oldalát is. A szövegek közé van beékelve a tucatnyi sanzon.

- Van még felfedeznivalója a személyiségében, vagy úgy érzi, mindent megtudott róla?

- Van még. A szerep által magamat is meg kellett ismerni. Mindenféle felmentés nélkül megkeresni a hasonló érzéseket, a boldog pillanatokat és sérüléseket egyaránt.  Én is megmutatom a jó és rossz tulajdonságaimat a színpadon. Önismeret ez. Nagyképűség lenne, ha egy pillanatig is elhinném, én vagyok ő. Nem akarok Piaf lenni, nem is tudok, hiszen egyszer született egy ilyen megismételhetetlen, csodálatos tehetség. Nem tudom, milyen volt, olyannak játszom, amilyennek elképzelem.

- Mennyire törekedett arra, hogy külsőleg hasonlítson rá, utánozza a megjelenését?

- Semennyire.  Nem vettem át a gesztusait, nem festem hozzá hasonlóan magamat. Ez csak rossz illusztráció lenne. Ez a művésznő többet ér, minthogy ilyen szinten leegyszerűsítsem.  Belül szerettem volna megtalálni a személyiségét. Nagyon sokáig nem néztem meg azt a filmet sem, amit nemrég nagy sikerrel játszottak a moziban. Nem akartam, hogy befolyásoljon.  Szokták mondani, olyan vagyok, mint ő. Mégis, amikor legelőször Pécsen megkaptam a szerepet, nem örültem neki, azt gondoltam, nem tudom eljátszani, nem találtam kapaszkodót a dalokban sem. Ma már megvannak. Eltelt közben 30 év. Most már meg tudom fogalmazni, mi az, hogy "nem bánok semmit sem". Értem a Himnusz a szerelemhezben megfogalmazott érzést is, amiben arról énekel, valaki fogadja el és szeresse. Fiatal kislányok kérték el nemrég tőlem a Mylord kottáját, dalszövegét. Mostani fejemmel azt mondom, 18 évesen én nem tudnám elénekelni ezeket a dalokat.

- Nehéz sanzont énekelni? Nem technikai értelemben, hanem a bennük lévő fájdalom miatt?

- Háromperces drámák ezek. Nem nagy dolgokról van bennük szó, banális történeteket mesél el: az utcalány áll a sarkon, várja a fiúkat, közben van neki egy harmonikás szerelme, akit elvisznek a háborúba. Azóta más játszik a bárban, más harmonikázik. Az a gyönyörű, amit a dalok mögé képzelünk, az adja az erősségüket.

- Mennyire bátorság kell egyedül kiállni a színpadra mindössze néhány zenész társaságában?

- Néha magam is rácsodálkozom erre. Meg is szoktam kérdezni az ügyelőt, vannak egyáltalán a nézőtéren? Eljönnek egy egész estére, ráadásul nem is egy fiatal nőt nézni? Mindig kétlem, hogy ez valakit érdekel. Óriási felelősség egyedül kiállni és lekötni a közönség figyelmét. Ma már tudom, mit tud az előadás, mennyire érdekli ez embereket Piaf sorsa. 

- Mi lehet az oka, hogy ennyire kultikus Piaf személyisége?

- Gondolom, azért, mert nagyon mélyről indult és hihetetlen magasra jutott. Ő volt a XX. század hangja. Szó szerint az utcán született, borzalmas körülmények között élt, dobálták ide-oda, míg meg nem hallotta valaki énekelni, és elindította a karrierjét. Valljuk be, nem egy intellektuális személyiség volt, ám a színpadon költővé vált. A magánélete tele volt zűrökkel. Nem véletlen, hogy az italhoz és kábítószerhez nyúlt azért, hogy el tudja viselni önmagát. A színpadi tolmácsolójaként a személyisége lényegét kell megértenem: a kozmikus szeretetigényt és a belső vívódásait.

- Mennyit változott önben a róla kialakított kép a három évtized alatt?

- Sikeres volt az előadás akkor is, de azt hiszem, mára sokkal megéltebben tudom eljátszani a szerepet, értem a sanzonjait. Az évek folyamán soronként fejtettem meg a dalait, milyen sokfélét jelentenek ezek az egyszerű mondatok.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Zenés színház

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Jazz/World

Egy életmű megünneplésének kihívásai

Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.
Vizuál

Így látják a madarak az osztrák fővárost - VIDEÓ

Négy sas segítségével készítettek 360 fokos videót Bécsről. A madarak a Duna-toronyból és egy hőlégballonból indulva filmezték a várost.
Zenés színház

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház lapszemle

Lázár Kati: Nekem a színház minden mást felülír

Lázár Kati színművésszel a köztévé egyik műsorában beszélgettek abból az alkalomból, hogy életműdíjat kapott. A Színházi Kritikusok Céhe részéről Nánay István méltatását idézzük.
Színház premier

2039-ben sem lesz könnyebb az élet

Négy generáció különös sorsát bemutató, kortárs családdráma kerül színpadra a Hatszín Teátrumban, tele bűnökkel, pokollá vált házasságokkal és egy elhallgatott örökséggel. A Majd, ha az eső eláll című előadás premierjét augusztus 10-én tartják.
Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.