Színház

Végig és együtt

2010.11.18. 09:00
Ajánlom
Réti Adrienn 2009-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, azóta a Bárka Színház tagja. Hét repertoár előadásban játszik, megvolt élete első beugrása, az idei évad pedig rögvest egy díjjal indult: a kétszemélyes Kicsi nyuszi hopp hopp a Vidor Fesztivál legjobb kamaraszínpadi előadása lett. Amúgy pedig, ha rákötnénk egy generátorra, tuti nem lenne áramszünet.

Még nem kérdezték meg tőled ezerszer, úgyhogy most megteszem. Hogyan keveredtél a színház közelébe?

- Sokáig zongorista szerettem volna lenni, bár hegedűvel kezdtem, biztos azért, mert a nővérem hegedülni tanult. Ő azóta hegedűművész lett, én viszont néhány hónap után zokogva mentem haza: én nem akarok hegedülni, és zongorázni akarok! És anyukám azt mondta, hát akkor egyáltalán nem kell hegedülni, mehet a zongora, ha komolyan gondolom és valóban csinálni akarom. Nagyon akartam, jártam gyakorolni a zeneiskolába, aztán vettünk zongorát, jól is ment, csak rájöttem, hogy a zongorázás magányos műfaj. Ülsz, gyakorolsz. Úgyhogy elmentem az iskolai színjátszó körbe. És olyan jó volt együtt! Amikor középiskolát kellett választani, a szüleim könyörögtek, hogy írjak be valami "rendes" iskolát is, végezzek el egy gyors- és gépírót... Ennek ellenére beírtam egy drámatagozatos sulit Debrecenben, egyet Miskolcon, és mindenesetre megnéztem Budapestet is, és rátaláltam a Pesti Barnabásra. Fölvettek és itt ragadtam. A szüleim irtó jó fejek voltak, és megint azt mondták: de akkor csináld! Ezt nagyon megjegyeztem, gyerekkorom óta bennem van, hogy ha valamit elhatározok, azt nem lehet félgőzzel vagy unottan csinálni. Csak igazándiból.

- A színművészetire mikor kerültél be?

- Harmadjára vettek föl. Először kiraktak az első rostán. Azt hiszem, megijedtem. Felvételiztem Kaposvárra is, de az sem sikerült. Másodjára Zsótér Sándornál a harmadik rostáig jutottam, de megint begyávultam. Nem jelenetekkel, hanem monológokkal dolgoztunk, elég elhagyottnak éreztem magam. Harmadjára viszont Marton Lászlónál annyira jó volt a többiekkel!

- "Csináld végig" és "együtt", többedszerre mondod. Úgy tűnik, ez a két dolog nagyon fontos neked.

- Zavarba ejtett, amikor először találkoztam azzal, hogy valaki egyedül próbál. Akkor is, ha ott állok vele szemben. Nagyon megviselt, de aztán elfogadtam, hogy van ilyen is.

- Akkor a Bárka neked tökéletes hely, mert ott tényleg csapatmunka folyik.

- Itt még soha nem találkoztam olyannal, hogy valaki ne figyelne a másikra. Nekem rengeteget segítettek, legutóbb az Igazság című előadás próbáin. Én szeretek„sok" lenni a színpadon, és ennek az előadásnak olyan a stílusa, amibe bele is fér, de mégis nehéz volt megtalálni a helyes arányt.

- Viszonylag sokára kaptál szerződést, de kívülről nagyon egyértelműnek tűnt, hogy itt fogsz kikötni.

- Az Istentelen ifjúságban kaptam az első szerepem. Seress Zoltán eljött megnézni a fáj című vizsgánkat, mert kellett még az előadásba egy fiatal lány, aki sokféle tud lenni. Józan Laci osztálytársam az előadás előtt odasúgta nekem, csak úgy futtában: "Jön a Seress, csajt keres!" Nem mondom, hogy nem lettem halálosan ideges, mert én a Bárkába vágytam, szerettem volna ide szerződni. Pedig nem ismertem senkit, csak azt éreztem, hogy családias. És bekerültem az Istentelen ifjúságba, később a Piafba. És Seress Zoltán egyszer azt mondta, hogy ha van kedvem és szeretek itt lenni, akkor szívesen látnának a társulatban.

- Akkor ez szépen összecsúszott a Kicsi nyuszival, amit azért kezdtetek el Csémy Balázzsal, mert egyikőtöknek sem volt még szerződése.

- Igen, ezért is készült egy évig, mert közben mind a ketten kaptunk szerződést, ő Kecskemétre került. De még akkor kezdtünk bele, amikor lógtunk a levegőben. Azt viszont nem értem, hogy hogyan lehettünk olyan bátrak, hogy csak úgy odamentünk Pelsőczy Rékához, hogy szia, színművészetisek vagyunk és szeretnénk, ha dolgoznál velünk. Azt mondta: "Figyeljetek, nekem semmi időm nincsen, de nagyon jól esik. Oké." És megcsináltuk. Díjra nem is számítottunk, nem reménykedtünk semmiben, mert elég erős volt a mezőny. Aztán két nappal az előadás után elutaztam nyaralni. Épp a tengerparton borozgattunk, és hívott egy ismeretlen szám. Gondoltam, gyorsan elmondom, hogy Barcelonában vagyok, és le is teszem. És beleszólt Tasnádi Csaba. Egy ideig nem is értettem, de aztán leesett, hogy ez nem egy gyors, ledumálós telefon lesz, hanem azt fogja mondani, hogy díjat kaptunk. Ugráltam a tengerparton, hazafelé hat kilométert sétáltunk és nyuszikat rajzoltunk a homokba. Szeretem ezt az előadást. Sokféle lehetek, de egyetlen dolgot kell végigvinni. A De Sade pennájába ugrottam be évad végén, abban is két karakterem van. És várom a Victoryt, szintén beugrás, megtartom a saját szerepemet, de átveszem Parti Nóráét is. És végigcsinálom, a társulattal, együtt.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Shadows in the Forest, avagy milyen törékeny az élet – ALBUMPREMIER

Shadows in the Forest címmel jelent meg az MZK Publishingnál Palotás Gábor ütőhangszeres művész új marimba-albuma, amelynek a címadó dalból készült videóklipje is most a Fidelión debütál.
Klasszikus

Elhunyt Fodor Tamás hegedűművész

A Budafoki Dohnányi Zenekar egykori koncertmesterét, a Pesti Vigadó munkatársát váratlanul érte a halál. Egykori munkahelyei fájó szívvel emlékeztek rá.
Plusz

Kapszulák – Patti Smith Nap a Csokonaiban

Október 1-jén, a Patti Smith Napon a Csokonai Művelődési és Rendezvény Ház tereiben a zenét és a szabadságot körbejáró eseménysorozat veszi kezdetét, melynek keretében izgalmas performanszon, felolvasáson, beszélgetésen vehetünk részt és egy különleges, zenehallgató kapszulákból álló installációt is megtekinthetünk.
Vizuál

Idén sem lett jobb hely a világ – megnyílt a World Press Photo kiállítás – Galéria

Megnyitott a World Press Photo kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. A nemzetközi zsűri idén 130 ország 4066 fotóriporterének 64 823 fotójából válogatta össze a tárlat anyagát, amelyet világszerte százhúsz helyszínen mutatnak be.
Könyv

„Irodalom nélkül nem volna civilizáció sem” – exkluzív interjú Sjónnal

„Bármikor, ha a világ jelentősen változik, azt legelőször az irodalomban lehet észrevenni” – fejtette ki lapunknak adott interjújában Sjón. A PesText Fesztiválon vendégeskedő író-költővel az irodalom jelentőségén túl az izlandi nyelv történetéről, a jó regény ismérveiről és filmes munkáiról beszélgettünk, de elárulta azt is, mire a legbüszkébb.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház portré

Naivától vámpírnőig – Barta Ágnes portréja

„A közösség ereje a legfontosabb számomra. Nem nagyon hiszek az egyéni teljesítményben, a saját jogon, egyedül elért sikerben. Mindig a csapat érdeme, ha egy színész ki tud emelkedni az előadásban” – vallja a Nemzeti Színház művésze, Barta Ágnes, akinek tehetségét Junior Prima Díjjal ismerték el.
Színház portré

A kiugró beugró – Koltai-Nagy Balázs portréja

„Az én feladatom a szórakoztatóiparban az, hogy mindenkinek egységesen ugyanannyit nyújtsak. Ha nem így gondolkodnék, vagy ha ez hiányozna belőlem, akkor gyakorlatilag kivételeznék” – vallja a friss Junior Prima Díjas Koltai-Nagy Balázs színművész, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház tagja.
Színház portré

A díj mint ötödik pecsét – Benedek Dániel portréja

„Amikor elfog a csüggedés, és kilátástalannak látom a dolgot, akkor az univerzum mindig küld egy-egy nénit, aki odajön hozzám az Aldiban, és gratulál a Karamazovhoz” – meséli Benedek Dániel színművész, a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja, aki idén Junior Prima Díjat vehetett át.
Színház ajánló

Valójában ki hal meg, amikor meghalunk? – Ismét színpadon Nádas Péter remekműve

Még egy alkalommal átélhetjük Nádas Péter Saját halál című könyvét színházban: a Dömötör András rendezésében készült felolvasószínházi előadást az író születésnapjára rendezett programsorozat részeként Pannonhalma után Budapesten is bemutatják.
Színház ajánló

Tizenegy pillanat az élet – új bemutatóra készül a Centrál Színház

Mary Page Marlowe története nem ismeretlen a Centrál Színház nézőinek, hiszen 2020-ban, a pandémia idején egyszer már színre került a szívszorító dráma. Most egy kicsit másképp, a szerzői szándékkal megegyező formában mutatják be Tracy Letts darabját.