Színház

Végjátékok - VidorFeszt 5.

2009.09.05. 17:40
Ajánlom
Nem bírok betelni Kerekes Évával, akárhányszor megnézném, ahogy süket feleségként bebotorkál a színpadra, szorongatja a férje, Csuja Imre kezét, és föntről induló hangsúllyal, igen nagy amplitúdóval szólítgatja: "Apaaa!"

Délután lenézek a városba. Elképesztő a forgatag, a zsizsegés. Szinte minden sarkon történik valami. Énekelnek, zenélnek, zsonglőrködnek, a Kossuth téren breakes gyerekek tanítják az alapokra a 3-4 éves még kisebbeket. Később biciklivel ugrálnak át bátor lányokon. A sétálóutcában két alak, egy férfi és egy nő incselkedik egymással. A férfin keménykalap, frakk, kis festett bajusz, a frakk fölső zsebében fehér kesztyű. A nőn fekete estélyi, a nyakában hosszú, fehér tollboa. Mindkettejükön napszemüveg. Úgy tízlépésnyire állnak egymással szemben, irtózatosan lassan haladnak. A nő hátralép egyet, a férfi előre. Nézem őket vagy negyed órán keresztül, amíg végre egymásra találnak. Lassú táncmozdulatba kezdenek, aztán újra elválnak. Van, aki egyszerre lép velük, van, aki csak nézi őket, mint valami furcsa teremtményeit a fesztiválnak, két fiatal lány fotózkodik a férfival. Két tizenéves, egy lány meg egy fiú - láthatóan összetartoznak - nézi őket hosszan. Szakadt farmerben vannak, elnyűtt pólóban, kitaposott tornacipőben. Valami energiaitalt isznak fémdobozból. Akár testvéreknek is gondolhatnánk őket, eléggé hasonlítanak. Hirtelen belecsöppennek egy olyan világba, amiről vélhetően fogalmuk sincs. De úgy látom, tetszik nekik.

Az élő szobrok még mindig regnálnak. Egy órán keresztül állnak mozdulatlanul, fehérre festett arccal, rizsporos parókákban. Szerintem ők a fesztivál hősei. Kibírják röhögés nélkül az előttük ugráló gyerekek pofavágásait és mutogatásait. És nemigen pislognak. Két kedvencet találok, egyikük egy gyönyörű, szomorú szemű társalkodónő - mert annak képzelem. Másikuk a bevásárlóközpont földszintjén álldogál. Egy késbolt kirakata előtt. Lenne benne némi diszkrét báj, ha így a nyolcadik nap vége felé fogná magát, és ugyanolyan némán, ahogy áll, késeket szedne elő a háta mögül... (Mert beszélniük nem szabad. Akkor sem, ha lejár a "szolgálat". Egy kedves, idős hölgy szólította meg egyiküket, miután leszállt az emelvényről. Hogy meddig bírnak így állni. A lány szégyellősen az arca elé kapta a legyezőjét, elmosolyodott, és megrázta a fejét. Hogy tudniillik ne tessék kérdezni, mert nem válaszolhatok.)

Este megérkezik az Örkény Színház társulata. A büfében Mácsai Pál interjút ad, jó hosszan. Föltűnik Hamvai Kornél is, a darab fordítója. Mindenkinek hevesen magyaráz. Messziről nem lehet megállapítani, hogy épp lelkes-e vagy bosszankodik, mindkettőt egyforma lázzal csinálja, olyan nincs, hogy a Kornél csak úgy beszél.

A hülyéje újranézős, ahogy írtam néhány napja. Nem bírok betelni Kerekes Évával, akárhányszor megnézném, ahogy süket feleségként bebotorkál a színpadra, szorongatja a férje, Csuja Imre kezét, és föntről induló hangsúllyal, igen nagy amplitúdóval szólítgatja: "Apaaa!" A hanglejtés minden esetben ugyanaz, de hányféleképpen szólhat ez az egy szó! Lehet kiszolgáltatott, meglepett, büszke, fáradt, méltatlankodó, segítségkérő, tétova... Ahogy a kis szendvicsét majszolgatva fogalma sincs, hogy mi is történik körülötte, tulajdonképpen nem is nagyon érdekli, már megszokta, hogy ez van. Csak apa legyen ott.

És amúgy is, az egész előadás úgy jó, ahogy van. Minden kis kiszólás, apró mozdulat stimmel. A valószínűtlen, karikírozott, végül mégis hús-vér figurák épp annyira őrültek, mint maga a szituáció. Mácsai Pál rendezőként már megint kitűnő ritmus- és stílusérzékről tesz tanúbizonyságot. Ez valahogy nagyon megy neki. Mint ahogy az egész színházcsinálás.

Másnap este, a fesztivál zárásaként a Radnóti Színház Farkasok és bárányok című előadására telik meg a nézőtér. Dugig. Úgy kétszer akkora a tér, mint odahaza, de az előadás jól működik. Valló Péter az utóbbi évek alatt legyűrt rendezés-maratonjának egyik legsikerültebb darabja ez, bár kétségtelen, egy kicsit egysíkú. Néha elfáradok. Várom, hogy lépjünk egyről a kettőre. Mindenkit jó látni benne, Gazsó Györgyöt, Wéber Katát, Szervét Tibort, Szávai Viktóriát, Szombathy Gyulát, Csányi Sándort, Martin Mártát, aki már mestere annak, hogy hogyan lehet egy alig húsz mondatos (elszórva) szerepből emlékezeteset csinálni. Schneider Zoltánnak ezúttal is egy szolgaszerep jut - alkatilag értem én, de azért többször megkínálhatnák egy akkora fajsúlyú szereppel, mint mondjuk a Rítus vagy a PRAH. Almási Éva tapsot kap, amint megjelenik (rajta kívül még Haumann Péter büszkélkedhet evvel ezen a fesztiválon). Fekete, szigorú ruhájában úgy ül a székében, mint egy varjú, egy Vörös Rébék, hajlott háttal, botjára támaszkodva pislog fölfelé, a korrupció és a csalás nagyasszonya, várja, hogy az ellenfele/barátja (mert ez persze bármikor megváltozhat) mit lép, hogy ahhoz képest léphessen ő is.

És várunk mi is, a zsűri döntésére. Hogy ki lesz Dottore, Capitano, Arlecchino, Colombina, Brighella, Smeraldina, Pantalone, Pulcinella és Pierrot.

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Száz éve született Margot Fonteyn, aki Nurejevvel karöltve forradalmasította a balettet

1919. május 18-án született Margot Fonteyn, a brit Royal Ballet prímabalerinája, akit egy Nurejevvel közös előadása után 89-szer tapsolt vissza a közönség, és aki börtönben is ült.
Klasszikus

Öt éves lett a Virtuózok, így ünnepelnek

Jubileumi ünnepi hangversenyen lépnek fel a Virtuózok klasszikus zenei tehetségkutató műsor elmúlt öt évének legtehetségesebb résztvevői december 30-án a Müpában.
Könyv

Szabó Magda személyes pillanatai

Szabó Magda minden művében az emberi lélek titkait kutatta állhatatosan. Most azonban az ő titkai tárulhatnak fel ebben a különleges fényképalbumban, amelynek lapjain az írónő egész élete megelevenedik. Galéria
Plusz

Alinda ezúttal Ónodi Esztert kérdezte

Folytatódik a heti rendszerességgel jelentkező portréinterjú széria, melyben Veiszer Alinda kérdezi a Zsidó Művészeti Napok művészeit. Ónodi Eszterrel kitértek arra is, hogy a népszerű színésznő lehetett volna zenész is, sőt szóba került, milyen a “rocker”, az “ufó” és a”libapásztor” Eszter.
Zenés színház

„A Csárdáskirálynő a Monarchia egyik utolsó sóhajtása”

Könnyű beleszeretni Kálmán Imre édes melódiáiba és ezekbe a furcsa figurákba – véli Vidnyánszky Attila rendező. A Nemzeti Színház vezérigazgatója korábban többször vitt színre operát, mégis a júliusi margitszigeti Csárdáskirálynő lesz az első operettrendezése.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház jótékonyság

Színházjeggyel segíthetünk a nehéz sorsú gyerekeknek

Az Orlai Produkciós Iroda számára mindig is fontos volt a társadalmi felelősségvállalás. Színházjegy akciójukkal most a Pitypang Gyermekotthon lakóinak nyújtanak segítséget. A cél: a gyerekek balatoni nyaraltatása.
Színház POSZT 2019

„Nem kegyeket osztunk” – beszélgetés a POSZT-válogatásról

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozatán a POSZT versenyprogramja volt a téma. A két válogatóval, Gulyás Gáborral és Zalán Tiborral, valamint Turbuly Lillával, a Színházi Kritikusok Céhének elnökével Veiszer Alinda beszéltetett.
Színház új évad

Operagála köszönti az 50 éves Szentendrei Teátrumot

Öt saját bemutatót és számos előadást kínál új évadában a Szentendrei Teátrum, amely idén ünnepli ötvenéves fennállását. A születésnapi operagálát Szentendre főterén rendezik meg, az évad háziasszonya Gubik Petra.
Színház hír

A Kodály-módszerről szóló Vecsei–Vidnyánszky-darab is látható lesz jövőre a Nemzetiben

Tíz bemutatót tervez a jövő évadban a Nemzeti Színház, ahol Eirik Stubo, David Doiasvili, Szász János, Andrzej Bubien, Berettyán Nándor, Márkó Eszter és ifj. Vidnyánszky Attila rendezését is láthatja a közönség.
Színház magazin

Csehov-hősnőbe oltott Tündekirálynő – Cate Blanchett 50

A színpadon és a filmvásznon mutatott teljesítményével is számos díjat kiérdemelt, ő az egyetlen színésznő, akit ugyanazért a szerepért kétszer is Oscar-díjra jelöltek. Május 14-én töltötte be ötvenedik életévét Cate Blanchett.