Színház

Végjátékok - VidorFeszt 5.

2009.09.05. 17:40
Ajánlom
Nem bírok betelni Kerekes Évával, akárhányszor megnézném, ahogy süket feleségként bebotorkál a színpadra, szorongatja a férje, Csuja Imre kezét, és föntről induló hangsúllyal, igen nagy amplitúdóval szólítgatja: "Apaaa!"

Délután lenézek a városba. Elképesztő a forgatag, a zsizsegés. Szinte minden sarkon történik valami. Énekelnek, zenélnek, zsonglőrködnek, a Kossuth téren breakes gyerekek tanítják az alapokra a 3-4 éves még kisebbeket. Később biciklivel ugrálnak át bátor lányokon. A sétálóutcában két alak, egy férfi és egy nő incselkedik egymással. A férfin keménykalap, frakk, kis festett bajusz, a frakk fölső zsebében fehér kesztyű. A nőn fekete estélyi, a nyakában hosszú, fehér tollboa. Mindkettejükön napszemüveg. Úgy tízlépésnyire állnak egymással szemben, irtózatosan lassan haladnak. A nő hátralép egyet, a férfi előre. Nézem őket vagy negyed órán keresztül, amíg végre egymásra találnak. Lassú táncmozdulatba kezdenek, aztán újra elválnak. Van, aki egyszerre lép velük, van, aki csak nézi őket, mint valami furcsa teremtményeit a fesztiválnak, két fiatal lány fotózkodik a férfival. Két tizenéves, egy lány meg egy fiú - láthatóan összetartoznak - nézi őket hosszan. Szakadt farmerben vannak, elnyűtt pólóban, kitaposott tornacipőben. Valami energiaitalt isznak fémdobozból. Akár testvéreknek is gondolhatnánk őket, eléggé hasonlítanak. Hirtelen belecsöppennek egy olyan világba, amiről vélhetően fogalmuk sincs. De úgy látom, tetszik nekik.

Az élő szobrok még mindig regnálnak. Egy órán keresztül állnak mozdulatlanul, fehérre festett arccal, rizsporos parókákban. Szerintem ők a fesztivál hősei. Kibírják röhögés nélkül az előttük ugráló gyerekek pofavágásait és mutogatásait. És nemigen pislognak. Két kedvencet találok, egyikük egy gyönyörű, szomorú szemű társalkodónő - mert annak képzelem. Másikuk a bevásárlóközpont földszintjén álldogál. Egy késbolt kirakata előtt. Lenne benne némi diszkrét báj, ha így a nyolcadik nap vége felé fogná magát, és ugyanolyan némán, ahogy áll, késeket szedne elő a háta mögül... (Mert beszélniük nem szabad. Akkor sem, ha lejár a "szolgálat". Egy kedves, idős hölgy szólította meg egyiküket, miután leszállt az emelvényről. Hogy meddig bírnak így állni. A lány szégyellősen az arca elé kapta a legyezőjét, elmosolyodott, és megrázta a fejét. Hogy tudniillik ne tessék kérdezni, mert nem válaszolhatok.)

Este megérkezik az Örkény Színház társulata. A büfében Mácsai Pál interjút ad, jó hosszan. Föltűnik Hamvai Kornél is, a darab fordítója. Mindenkinek hevesen magyaráz. Messziről nem lehet megállapítani, hogy épp lelkes-e vagy bosszankodik, mindkettőt egyforma lázzal csinálja, olyan nincs, hogy a Kornél csak úgy beszél.

A hülyéje újranézős, ahogy írtam néhány napja. Nem bírok betelni Kerekes Évával, akárhányszor megnézném, ahogy süket feleségként bebotorkál a színpadra, szorongatja a férje, Csuja Imre kezét, és föntről induló hangsúllyal, igen nagy amplitúdóval szólítgatja: "Apaaa!" A hanglejtés minden esetben ugyanaz, de hányféleképpen szólhat ez az egy szó! Lehet kiszolgáltatott, meglepett, büszke, fáradt, méltatlankodó, segítségkérő, tétova... Ahogy a kis szendvicsét majszolgatva fogalma sincs, hogy mi is történik körülötte, tulajdonképpen nem is nagyon érdekli, már megszokta, hogy ez van. Csak apa legyen ott.

És amúgy is, az egész előadás úgy jó, ahogy van. Minden kis kiszólás, apró mozdulat stimmel. A valószínűtlen, karikírozott, végül mégis hús-vér figurák épp annyira őrültek, mint maga a szituáció. Mácsai Pál rendezőként már megint kitűnő ritmus- és stílusérzékről tesz tanúbizonyságot. Ez valahogy nagyon megy neki. Mint ahogy az egész színházcsinálás.

Másnap este, a fesztivál zárásaként a Radnóti Színház Farkasok és bárányok című előadására telik meg a nézőtér. Dugig. Úgy kétszer akkora a tér, mint odahaza, de az előadás jól működik. Valló Péter az utóbbi évek alatt legyűrt rendezés-maratonjának egyik legsikerültebb darabja ez, bár kétségtelen, egy kicsit egysíkú. Néha elfáradok. Várom, hogy lépjünk egyről a kettőre. Mindenkit jó látni benne, Gazsó Györgyöt, Wéber Katát, Szervét Tibort, Szávai Viktóriát, Szombathy Gyulát, Csányi Sándort, Martin Mártát, aki már mestere annak, hogy hogyan lehet egy alig húsz mondatos (elszórva) szerepből emlékezeteset csinálni. Schneider Zoltánnak ezúttal is egy szolgaszerep jut - alkatilag értem én, de azért többször megkínálhatnák egy akkora fajsúlyú szereppel, mint mondjuk a Rítus vagy a PRAH. Almási Éva tapsot kap, amint megjelenik (rajta kívül még Haumann Péter büszkélkedhet evvel ezen a fesztiválon). Fekete, szigorú ruhájában úgy ül a székében, mint egy varjú, egy Vörös Rébék, hajlott háttal, botjára támaszkodva pislog fölfelé, a korrupció és a csalás nagyasszonya, várja, hogy az ellenfele/barátja (mert ez persze bármikor megváltozhat) mit lép, hogy ahhoz képest léphessen ő is.

És várunk mi is, a zsűri döntésére. Hogy ki lesz Dottore, Capitano, Arlecchino, Colombina, Brighella, Smeraldina, Pantalone, Pulcinella és Pierrot.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház hírek

Ők a Színikritikusok díja várományosai

A Színházi Kritikusok Céhe 39. alkalommal adja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeinek járó elismerést szeptemberben.
Színház magyar színház

Az Operettszínház és a Magyar Színház vezetésére írtak ki pályázatot

A kiírások szerint mindkét pályázat nyertese 2019. február 1-jétől öt évig töltheti be a vezetői pozíciót.
Színház etikett

Focimeccset néztek telefonon egy színdarab közben – a színészek felháborodtak

A két angol hölgyet nem akadályozták a színpadon zajló események abban, hogy megtudják, ki nyerte a büntetőpárbajt. A színészek a Twitteren fakadtak ki a bunkó nézők miatt.
Színház szavazás

Döntsön a Kaszás Attila-díj sorsáról!

Az idei jelöltek: Farkas Ignác, Nagy Csongor Zsolt és Varga Klári. A közönség augusztus 24-én éjfélig szavazhat a három színművészre.
Színház fesztivál

Csak érzed, hogy jó, és itt a helyed – Megérkezett az idei Katlan-himnusz

Immár tizenegyedik alkalommal rúghatjuk le a cipőnket és adhatjuk át magunkat a változatos, emberarcú és nyitott Ördögkatlan Fesztiválnak július 31. és augusztus 4. között.