Színház

Végletes(t)en - VidorFeszt 4.

2009.09.04. 13:46
Ajánlom
Nem jó érzés, amikor előadás közben 8.10-kor ránézek az órámra, és még mindig csak fél nyolc van... Egy ilyen fesztiválon, túlcsordulva az előadásoktól, az ember abba a biztos tudatba kapaszkodik, hogy a következő jó lesz. Csak addig ki kellene bírni valahogy.

Minden ember életében eljön egy pillanat, amikor úgy érzi, nem szabhat határt a kíváncsiságának. Hogy bármi történjék is, kinyitja, megnézi, bemegy, fölhívja, belepillant, megkóstolja, kihallgatja, kikutatja... Hogy olyan-e, az-e, amire gondolt. Amit már előtte számtalanszor elképzelt. Vannak róla információi, de a saját szemével még nem látta.

Ilyen megfontolásból, valamint lesz, ami lesz alapon lépek be a színházba a Soproni Petőfi Színház és a Turay Ida Színház Komámasszony, hol a stukker? című előadására. A két intézmény, az alkotó- és az előadói gárdát tekintve majdnemhogy ugyanaz. Ha jól logikázom, a Turay Idából "nőtt ki" a soproni társulat, amikor Nemcsák Károly és felesége, Darvasi Ilona kerültek a színház élére. Kár lett volna fölszámolni az utazótársulatot, így megosztva, egyszerre két helyen is lehet játszani, ugyanazt a repertoárt. Beemelődtek még színészek az egykori Madách Színházból, akik tudniillik nem fértek be a zenés arculatba. Vagy akik nem akartak ottmaradni. Így például Sopronban (is) játszik és rendez Huszti Péter, aki, nem tudom, milyen szándékból vagy kényszerűségből követte el a fent említett Görgey darab megrendezését (másodszor, mert 1989-ben a Madáchban már megvolt). Miért kell közízlést rombolni avval, ahogy Nemcsák Károly (Cuki úr) ábrázolja az alvilági figurát? Kidülleszti, forgatja a szemeit, olyan arcokat vág, mint ahogy a legócskább kabarékban szokás hozni az ostoba embereket. Hogy színházi nyelvvel éljek: erős színekkel dolgozik. Avagy: játssza, ahol éri. De hogy mi van a fejében, arról nemigen tudunk meg semmit. Hasonló Mikó István (K. Müller) mindig az aktuális hatalomnak benyaló kisembere. Ha kell, táncol és énekel is. Ahogy a kedves vendég parancsolja. Koncz Gábor (Márton) a nép egyszerű fiaként aposztrofált parasztot annyiban ragadja meg, hogy igyekszik népieschen beszélni - már '89-ben is övé volt ez a szerep. Győri Péter (Méltóságos) arisztokratája üresfejű pepitazakós-monolkis. Talán Viczián Ottóban (Kis) ég még valami tűz egykori önmagából; amikor hozzá kerül a stukker, ő veszi át a hatalmat, akkor nem lehet tudni, golyót röpít-e valaki fejébe. A többieknél biztosak lehetünk benne, hogy eszük ágában sincs.

Az előadás csúcspontja az a jelenet, amikor Márton ráparancsol Cuki úrra, hogy szájharmonikázzon egy rozoga zongorán. A zongora persze szétesik (sajnos az első pillanatban lehet tudni, hogy a hosszú magánszám milyen elemekből tevődik majd össze, mi fog még kirepülni szegény hangszerből), majd a foghíjas klaviatúrát fölkapva, és azt szájharmonikának használva Cuki úr rázendít a Csárdáskirálynőből Sylvia belépőjének zenekari középrészébe, melyre Márton és K. Müller. felhőtlenül táncolni kezd.

Innen már csak 10 perc van hátra. Kezdeti kíváncsiságom maradéktalanul ki van elégítve.

Egy óránk van ocsúdni (kéremszépen, létezik még ilyen Magyarországon?), aztán behajtogatjuk magunkat a Krúdy Kamarába. Majdnemhogy a falon is ülnek. De hát az van kiírva: Parti Nagy Lajost fog most előadni Csákányi Eszter. A hét asszonya. Hét nő, egész életek, apróbb pillanatok, múlt(ak), jelen(ek), jövő(k). Egy kézimunka-előrajzoló asszony sósborszeszbe hullajtott könnyei, egy fürdő pénztárosának találkozása a tenyész-struccokkal, egy fényképész visszaemlékezése egy gyerekkori, téli délutánra, egy Amerikából hazalátogató magyar asszony bordala a szüreten taposóaknára lépő férjéről, egy villamosvezetőnő konyakjai a Margit-híd és az Oktogon között, egy zongorista nő egyetlen száma a csillogásban. S mindezek között Csákányi. Aki mindegyikben benne van, és most már mindegyik ott van őbenne is. Ottragadnak, minden kétségükkel együtt.

Csákányi Eszter nem hasonlít egymásra. Nem Csákányi Esztert nézem, aki villamosvezetőnőt játszik, vagy akin rövid, szőke paróka van. Hanem Csora Rozáliát a fényképezőgépével, vagy Csók Adorjánnét a pezsgőspoharával. Persze a hetedik nőt, a színésznőt nem látjuk. Szemérmesen elrejti magát, csak a hangját halljuk. És hiába a föltárulkozás, a viaskodás, hogy vajon jó-e ez, érdekel-e valakit, mivégre az egész színház, a színésznő valója rejtve marad. És ez jó. Mert különben a színpadon Csákányi Esztert keresnénk. Nem pedig Csora Rozáliát és Csók Adorjánnét.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

A mádi Rákóczi-kúriában Erhardt Gábor építésszel

A Partitúra zempléni adásában a stáb ellátogatott a mádi Rákóczi-kúriába, lenyűgözve sétáltak az évszázados falak között. Az épület átalakításának és bővítésének tervezőjét, Erhardt Gábort Tokaj-hegyalja építészeti hagyományairól kérdeztük.
Jazz/World

Ki mondta, hogy egy nő nem trombitálhat jazzt?

Új albumán bátor nők előtt tiszteleg Yazz Ahmed, aki trombitásként és nőként maga is ritka jelenség. Meghallgattuk a Polyhymnia című lemezt.
Könyv

A magyar oktatás MacGyverei – a kötelező olvasmányok

A jövő nemzedék sorsa mindössze attól függ, hogy Gárdonyit, Szabó Magdát vagy Agatha Christie-t adnak a kezébe? Arató Lászlóval, a Magyartanárok Egyesületének elnökével - a NAT-módosítás részleteinek hiányában - a jelenlegi szabályozást vizsgáltuk meg, hogy jobban értsük, mi is lehetne a változások előremutató iránya.
Plusz

75 éve szabadult fel a pesti gettó 

A pesti gettó felszabadításának 75. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést vasárnap Budapesten, a Dohány utcai zsinagógában, majd koszorút helyeztek el a zsinagóga falánál állított emléktáblánál.
Vizuál

Ki nevet még a bohócon? – 100 éve született Fellini

Száz éve, 1920. január 20-án született Riminiben Federico Fellini, az egyik legnagyobb olasz filmes, akit első olaszként jelöltek rendezői Oscar-díjra, s mind a négy a kitüntetésre jelölt alkotása nyert a legjobb külföldi filmek között, a legnagyobb elismerésnek mégis azt érezte, ha rendező-festőnek nevezték.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Megkezdődött a Trianon100 emlékév a Nemzetiben

Sajtónyilvános olvasópróbán ismertette a trianoni évfordulóra készülő programjait a Nemzeti Színház. Első bemutatójuk, a Wass Albert szövegei és korabeli dokumnetumok alapján készülő Tizenhárom almafa lesz.
Színház premier

Kern András is megjelent a Fővárosi Törvényszéken

A Fővárosi Törvényszék patinás esküdtszéki tárgyalótermében tartották a Játékszín februári bemutatójának sajtóeseményét. A vád tanúja című produkciót Simon Kornél rendezi, a főbb szerepekben Kern András, Kocsis Dénes, Szerednyey Béla és Lévay Viktória lép színpadra.
Színház magazin

„Hoztam maguknak egy kis pesti levegőt” – 50 éve ment el Latyi

A híres színészdinasztia leszármazottait, a Latabár testvéreket a szigorú kritikusok is Buster Keatonhoz és Chaplinhez hasonlították. Ők azonban a külföldi sikerek után hazajöttek, itthon játszottak és forgattak. 1970. január 11-én halt meg Latabár Kálmán.
Színház gyász

A Vígszínházban búcsúztatják Gesztesi Károlyt

Az 56 éves korában elhunyt színművész temetésén csak a szűk család vesz részt – írja a Bors.
Színház hír

Eke Angéla személyes élettörténete a Radnóti Tesla Laborban

Én, Iphigénia címmel készül Eke Angéla első mono előadása Gryllus Dorka, Soós Attila, Spáh Dávid és Sándor Dániel Máté színrevitelében. A bemutatót február 2-án tartják.