„Az elmúlt időszakban olyan változás lehetősége rajzolódott ki a magyar kulturális életben, amely ritka történelmi helyzetet teremt: lehetőséget arra, hogy közösen újragondoljuk működésünk alapjait” – ezzel hívta közös gondolkodásra a szakma képviselőit a Magyar Színházi Társaság (MSZT), a Színházi Dolgozók Szakszervezete (SzíDoSz), a MASZK Országos Színészegyesület és a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ). A területet érintő kérdések kapcsán partnerszervezetek is bevonta, így valóban, a dramaturgoktól kezdve a fesztiválszervezőkön át a színészekig minden terület képviseltette magát, nem beszélve a közművelődési intézményekről.
Az Eötvös10 Művelődési Házban tartott eseményen több mint 150-en vettek részt, köztük csaknem 60 szervezet képviselője. Sokan felszólaltak, elmondták a javaslataikat. A találkozó célja egy működőképes, szakmailag megalapozott és társadalmilag is indokolható rendszer irányainak közös meghatározása volt egy olyan kiváltságos helyzetben, amelyben a résztvevők egyenrangú félként egyeztethetnek. Miként Bodor Johanna, az MSZT elnöke fogalmazott: „Azt hiszem, nagyon régen lehetett, ha volt egyáltalán, egy ilyen széleskörű szakmai egyeztetés. Pedig szükség van a közös szakmai hangra.” A fórumon szó esett többek között a kulturális finanszírozás és az NKA reformjáról, a TAO és a KATA újragondolásáról, az intézményi autonómia helyreállításáról, az életpályamodellek és az ágazati kollektív szerződés kérdéséről, a gyermek- és ifjúsági színházak helyzetéről, a kulturális hozzáférésről, az oktatás és a kultúra kapcsolatáról, a vidéki és szabadtéri színházi struktúrák jövőjéről, a kulturális nyilvánosság és kritika szerepéről, valamint a színházi rendszer átláthatóságáról és szakmai legitimitásáról. Többen – köztük Jordán Tamás, a Nemzet Színésze – az Országos Színházi Találkozó újjászervezését is hangsúlyozta. A fórum moderátora Stahl Judit szerkesztő-rendező volt.
Sztarenki Pál és a Kovács ikrek a szakmai fórumon (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
A Magyar Színházi Társaság úgy véli: a magyar kulturális rendszer mára olyan ponthoz érkezett, ahol a részleges korrekciók már nem elegendők. „Egy kulturális javaslatcsomagot igyekeztünk kidolgozni a finanszírozástól az intézményi autonómián, minőségbiztosításon át a hozzáférés, a társadalmi hatás, a kulturális biztonság, az átlátható szakmai pályázati rendszerek, az oktatás és a kultúra kapcsolatának helyreállítása – hiszen a fiatal generációk kulturális részvétele a demokrácia jövője –, a digitális jelenlét és a kulturális munka fenntarthatóságának kérdéséig. Az MSZT javaslatai csak lehetséges irányok egy szakmailag autonóm kulturális rendszer felé. Mert a megújítás már közös ügy. Az elmúlt években sokszor beszéltünk egymásról, most eljött az ideje annak, hogy egymással beszélgessünk. Ezért is szerveztük a szakmai egyeztető fórumot. Egyetlen szakmai koncepciót sem lehet egyetlen szervezetből, egyetlen nézőpontból vagy egyetlen intézményből felépíteni, ahhoz sokféle tudásra van szükség. A következő időszak egyik nagy feladata éppen az lesz, hogy ezek a gondolatok ne elszigetelt megszólalások maradjanak, hanem beépüljenek egy közös gondolkodásba. Jó lenne közösen jegyezni egy új kulturális koncepciót”, mondta nyitó beszédében Bodor Johanna, az MSZT elnöke.
Bodor Johanna és Khell Zsolt (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
A FESZ elnöke, Nagy Zoltán hangsúlyozta: „A jövő nem épülhet kizárásra, lojalitási alapon működő struktúrákra és szakmapolitikai monopolhelyzetre. A jövő alapja a partnerség, az autonómia, az átláthatóság, a szakmai szervezeti egyenrangúság kell hogy legyen. A klasszikus intézmények, hagyományos társulatok, projekt alapú alkotóközösségek, a független műhelyek, a befogadó terek, az oktatási programok és a kísérleti formák nem egymás ellenében léteznek, hanem egymást erősítve alkotják a teljes szakmát. A szakmai szervezetekkel összefogva a közös feladatunk egy országos kulturális fejlesztés elindítása.”
Savanyu Gergely, a SzíDoSz elnöke azzal kezdte beszédét: „A szakmai szervezetekkel a kormányzat tárgyalhat, viszont a szakszervezet az, amivel tárgyalnia kell.” Arról is szólt: „Két szervezet van ma Magyarországon, amely teljes mértékben lefedi a színházi munkavállalói szektort – már amennyiben lefedi, hiszen a tagság önkéntes –, a Színházi Dolgozók Szakszervezete és a MASZK Országos Színészegyesület. Ez a két szervezet munkamegosztásban és nagyon szoros együttműködésben dolgozik, amelyet egy kamarai irányba szeretnénk továbbfejleszteni. Elsődleges feladatunk egy művészi életpályamodell megalkotása és egy művész státusz létrehozása, emellett a műszak számára is kell nyújtanunk életpályát. A másik, amit ki kell dolgoznunk, egy ágazati kollektív szerződés. Egy kamarának fel kell vállalnia – és a SzíDoSz ezt már most elkezdte – a színházi dolgozók mentális egészségével kapcsolatos feladatokat is.”
Savanyu Gergely, a SzíDoSz elnöke (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
Mindehhez kapcsolódva Zoltán Áron, a MASZK vezetője úgy fogalmazott: a problémák gyökere a színészoktatásban indul. „Ma a színészképzési rendszer Magyarországon egyszerre szétesett és túlpörgetett. Miközben rengeteg fiatalt képezünk, nem biztosítunk számukra kiszámítható pályakezdést. Ez fenntarthatatlan.” Hozzáfűzte, hogy a MASZK kiáll a társulati rendszer megőrzése mellett, illetve a színházigazgatói pályázatoknak újra valódi szakmai víziókról kell szólniuk, „a döntéseket sokszínű szakmai bizottságoknak kell előkészíteniük, a társulatoknak pedig valódi beleszólást kell kapniuk saját jövőjükbe”. Majd hivatalosan is bejelentette: a MASZK Országos Színészegyesület és a Színházi Dolgozók Szakszervezete – a jogköreiket és a szervezeti struktúrájukat egyesítve megújított tagsági körrel, legitim tagfelvételi rendszerrel – egy korszerű kamarai szervezet létrehozását kezdeményezik.”
Dömötör András rendező videóüzenetében fogalmazta meg: „Egy olyan rendszert kell létrehozni, amely nem teszi lehetővé azt, hogy valakinek a kezében – bármekkora tehetségű alkotó is – túlságosan nagy hatalom, erőforrás összpontosuljon.”
Dömötör András videóüzenetet küldött (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
Vidovszky György rendező, az ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetsége Magyar Központjának elnöke hozzászólásában kiemelte: „A magyarországi gyermek- és ifjúsági színházi előadásokat rendszeresen létrehozó színházak és társulatok – beleértve a bábszínházakat, független társulatokat, köztük a színházi nevelési társulatokat is – a felnőtteknek játszó színházakhoz képest aránytalanul kisebb támogatásban részesülnek. Fontosnak tartjuk, hogy a kifejezetten fiataloknak játszó színházak külön, nekik fenntartott támogatási »zsebből« kapják a működési és pályázati forrást olyan kuratórium döntése alapján, amelyik jól ismeri a területet.” Vidovszky szerint a magyarországi bábszínházak mellett vidéki kőszínházak, független társulatok is hoznak létre célzottan 18 év alattiaknak előadásokat: „De jelenleg egyetlen olyan kőszínház van csak, amely nem bábszínház, és alapcéljaiban ezt a korosztályt célozza meg. Joggal merül fel a kérdés, hogy nem lenne-e szükség több gyermek- és ifjúsági színházra (tehát nem bábszínházra). Hosszú távú tervünk, hogy meggyőzzük a mindenkori kulturális kormányzatot ennek szükségességéről.”
Vidovszky György (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
Rusznyák Gábor, a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője, Művészeti Tanácsának tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy a kulturális és szakmai döntéseket mindig teljesen átláthatóan, transzparens módon kell előkészíteni és meghozni, mert csak így állítható helyre a szakmai bizalom és a kulturális közélet hitelessége. Felvetette: újra kell gondolni az Országos Színházi Találkozót, és ismét a szakma méltó seregszemléjévé tenni. A Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, Lutter Imre pedig felidézte: eddig a financiális kereteket lényegében „felszínes pályázati formák teremtették meg”, ezen közösen kell változtatni.
Lénárt Gábor a Színházi Kritikusok Céhe elnökségi tagjaként elmondta, hogy egy értékalapú és sokszínű színházi rendszer működésének elengedhetetlen része a szakmai kritikai nyilvánosság: „A színházi kritika nem csupán reflexió vagy szubjektív vélemény, hanem a kulturális emlékezet és a kulturális közbeszéd része. Ehhez azonban mindenekelőtt az szükséges, hogy legyenek folyamatosan működő és hosszú távon fenntartható fórumai a kritikának, szakmai folyóiratok, online kulturális portálok, kritikai műhelyek. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a kulturális sajtó támogatása átlátható, előre tervezhető, szakmai és politikailag semleges rendszerben működjön.” A Színházi Kritikusok Céhe is kitért az Országos Színházi Találkozó rendszerének újragondolására.
Rusznyák Gábor a szakmai fórumon (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
Az Örkény Színház ügyvezető igazgatója, Gáspár Máté úgy fogalmazott: „A jövőképnek nem egy múlt századi vízió vagy egy 19. századi romantikus eszme, pláne nem egyéni ambíciók alapján kell megszületnie.” Lőkös Ildikó dramaturg a Játékszín képviseletében szólalt fel: „Bár nagyon különböző működési logikák léteznek egymás mellett, állami intézmények, független alkotók, piaci alapon működő színházak, mégis hajlamosak vagyunk ezeket egyetlen rendszerben, egyetlen szempontrendszer alapján kezelni. Ezért számunkra az egyik legfontosabb kérdés, hogy a közös gondolkodás valóban differenciált legyen, hogy tudjuk kimondani, nem ugyanazokra az eszközökre, nem ugyanazokra a válaszokra van szükség minden területen.” Márkus Mihály, a Játékszín gazdasági igazgatója mindezt azzal egészítette ki: a TAO-rendszert vissza kell hozni, de kellenek fékek, kell elszámoltatás és nem 80%-os mértékkel. Emellett támogatják, hogy a színházi jegyár ne 27 százalékos áfával legyen.
Az erzsébetvárosi Kult7 igazgatója, Gálvölgyi Dorka arról beszélt: „Célunk, feladatunk és kötelességünk minden művészeti ággal közösen tenni azért, hogy a közművelődés, ez az egész országot behálózó intézményrendszer és annak munkatársai teljesen új alapokkal kezdjék meg a jövőt, megújuljon ez a szakma, amelyre – hiszem, hisszük – óriási szükség van. A kultúra és a közművelődés területén munkálkodóknak ez közös felelőssége és lehetősége is.”
Siflis Anna (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
A Miskolci Csodamalom Bábszínház művészeti vezetője, Siflis Anna beszámolt a szakmai egyeztetésen arról, hogy „Az 1989 után született színházi alkotók” több mint 130 résztvevővel tartottak fórumot, és közös állásfoglalást tettek többek között arról: a színházi szakma elöregedett, szükség van mobilitásra, károsnak tartják a pozícióhalmozást, és szeretnék bátor, kísérletező, élhető, demokratikus, biztonságos közegben folytatni a pályájukat. Kijelentették: „Követeljük a hatalommal való visszaélések felszámolását és az egységes etikai kódexet, szakmai védőháló kialakítását. Szorgalmazzuk a múltban történt sérelmek feldolgozását és az árkok betemetését.”
Duda Éva, a Duda Éva Társulat alapítója, művészeti vezetője örömét fejezte ki a szakmai egyeztető fórum kapcsán: „Azt hiszem, sok alkotótársam nevében is mondhatom, hogy ez az esemény, ahol ennyi szervezet képviselteti magát, már eleve nagyon biztató. Szeretnénk rendszerváltást a kultúra területén is, és nagyon reméljük, hogy ez végbe fog menni.”
Duda Éva (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
Székely Csaba erdélyi magyar író, drámaíró, rendező videón jelentkezett be a fórumra, és megfogalmazta: „Újra kell tanulni a bátorságot, a kíváncsiságot, a jelenidejűséget, azt, hogy a színház nem egy udvari műfaj, hanem szabad emberek találkozása, és a kortárs valóságról beszélni nem szégyen, hanem kötelesség, és a rendszerkritika nem rombolja a hazát, hanem megpróbálja megmenteni attól, hogy hazugságokra épüljön. Itt a lehetőség, hogy a magyar színházi világban többé ne az legyen a kérdés, hogy kihez tartozol, hanem az, hogy igaz-e, amit mondasz.”
Jordán Tamás, a MASZK és a Magyar Színházi Társaság egykori elnöke, a Pécsi Országos Színházi Találkozó kitalálója szintén videóüzenetet küldött, amelyben elhangzott az is: „A POSZT végelgyengülése az én személyes tragédiám. Az új országos találkozó helyszíne bármely város lehet, amely eleget tud tenni a felmerülő technikai igényeknek. De az fontos, hogy a kiválasztott helyszín további 6-10 évig rendelkezésre álljon. Ha a szervező Magyar Színházi Társaság igényt tart rá, én szívesen megosztom a POSZT-on az első 10 évben szerzett tapasztalataimat. Az elmúlt 16 év szánalmas kudarcai után varázsoljatok legalább 20 év boldog jövőt!”
Jordán Tamás videóüzenetet küldött (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
Orbán Eszter, a Színházi Dramaturgok Céhének társelnöke mondandóját azzal kezdte: „A dramaturgok jelenlegi helyzetét pontosan leírja, hogy a dramaturg szó egyetlen egyszer sem jelenik meg az előadóművészeti törvényben, még felsorolásszinten sem. A néhány hete készített felmérésünk egyértelműen kimutatta, hogy ma Magyarországon színházi dramaturgként csak ezt a munkát végezve lehetetlen megélni.” A törvényi szabályozás mellett fontosnak tartják, hogy kialakuljon, esetenként újrainduljon a kommunikáció a dramaturgok helyzetéről és megbecsüléséről a rendezői testülettel, a produkciós vezetőkkel és a gazdasági igazgatókkal is. Ezt hamarosan kezdeményezni fogják.
Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója arról szólt: az elmúlt évek egyik legnagyobb problémája a tervezhetetlenség volt. Az intézményeknek időben kell tudniuk, milyen gazdasági környezetben dolgozhatnak a következő évben. A kiszámítható, átlátható, szakmai alapú és ideológiai elvárásoktól mentes finanszírozási rendszer a működés alapfeltétele. Azt is jelezte: a munka törvénykönyve és a színház működése egyáltalán nem kompatibilis, „és ezt nagy valószínűséggel az új előadóművészeti törvényben rendezni kéne”. Mint mondta, a színészképzést is érdemes átgondolni, „nem bírja felszippantani ezt a sok fiatalt a szakma”.
Rudolf Péter (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
A Magyar Fesztiválszövetség elnöke, Szigetvári József javaslatai közt elhangzott: mivel a fesztiválok évente 2-3 millió emberhez jutnak el, illetve társadalmi és gazdaságfejlesztő hatásuk van, a helyi ízlés és igényesség szempontjából sem lehet megkerülni ezeket – szükséges a támogatási alapok újrastrukturálása.
A Magyar Zenei Tanács elnöke, Zsoldos Dávid az együttműködésre is rámutatott: „Nekünk priorizálni kell, s minél pontosabb javaslatokat kell tenni a döntéshozók asztalára. Ez nekünk is lehetőség és felelősség, keresnünk kell a kapcsolódásokat, ez egyfajta mátrix menedzsmentet igényel.”
Dinyés Dániel (akinek felszólalásáról már korábban beszámoltunk), a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Zenei Alkotóművészeti Tagozatának képviseletében mondta el javaslataikat, amelyeket Vajda Gergellyel fogalmaztak meg. Része volt az is: „Kezdjük a generációs árkoknak az eltüntetésével.” Beszélt még többek között a zenés színházi versenyhelyzet megteremtéséről, a monopóliumok teljes eltüntetéséről, és arról, hogy Pesten minimum egy további, operát intézményi szinten játszó helyet kell teremteni.
Kapcsolódó
Versenyhelyzet, népszínház, fiatalok támogatása – Dinyés Dániel felszólalása a zenés színházi szcéna helyzetéről
Május 15-én a Magyar Színházi Társaság, a Színházi Dolgozók Szakszervezete, a MASZK Országos Színészegyesület és a Független Előadó-művészeti Szövetség által szervezett Szakmai Egyeztető Fórumon tanácskoztak az előadó-művészeti ágak képviselői.
A Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnökségi tagja, Gyüdi Sándor azt is említette: „A mi világunk viszonylag szabályozott tudott lenni, ezt a fajta tapasztalatot ennek a közegnek fölajánlom.”
Barnák László (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
Csató Kata, az UNIMA Nemzetközi Bábművész Szövetség Magyar Központjának elnöke megerősítette: szívesen részt vesznek a közös munkákban, az új alapok kidolgozásában, akár az EU-s pályázatokban való segítésben.
A Vidéki Színházigazgatók Egyesülete nevében Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója mondta el a javaslataikat. Például: az önkormányzatok is kötelező feladatként lássák el a vidéki, általában megyeszékhelyeken működő színházak fenntartását, tehát ez ne csak minisztériumi vagy állami feladat legyen. „Nagyon fontos beszélni az infrastrukturális helyzetről is: sok olyan színház van, amely 30-40 éve nem volt felújítva, tehát a felújításuk sürgető. A TAO valamilyen formában történő visszavezetése is üdvözítő lenne, új forrásterületet jelenthet a színházaknak. Mi is generálói szeretnénk lenni az érdemi párbeszédnek.”
Lakatos Gergely, a Magyar Színháztechnikai Szövetség elnöke a legfontosabb kérdések között elsőként említette a színházbiztonság szabályozásának kérdését: „Meggyőződésünk, hogy a színházi alkotómunka szabadsága és a műszaki biztonság nem egymással szemben álló, hanem egymást feltételező értékek.” Kifejtette azt is: több háttérszakmai területen hiányoznak a megfelelő képzési formák, a szakmai színvonal inhomogén, és a pálya sok fiatal számára nem jelent vonzó életutat.
Upor László (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
Velekei László, a Győri Balett igazgatója, a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke a párbeszéd fontosságát emelte ki, hogy el tudják mondani a táncstratégiájukat, amelynek például része a táncművészet konszolidációja, a táncművészeti életjáradék kiterjesztése, az inkubátorház létrehozása.
Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója a Szabadtéri Színházak Szövetségét képviselte a fórumon: „Elindultak azok a belső műhelymunkák, amelyek a finanszírozási modellek újragondolásától a fejlesztési lehetőségek feltérképezésén át a működési keretek hosszabb távú stabilitásáig terjednek.” Mondta azt is: lehetőséget remélnek arra is, hogy a szabadtéri színházak turisztikai szerepe végre megjelenhessen a kulturális és fejlesztési gondolkodásban. Ő is jelezte: a szabadtéri színházak infrastrukturális fejlesztése egyre sürgetőbb.
Venyige Sándor, a Veres 1 Színház igazgatója a fórum résztvevői elé tárta részletes, öt pontból álló javaslatát arról, hogyan lehet „visszaélésmentesen” – milyen új feltétekkel, szabályozással, maximált mértékkel – visszavezetni az előadóművészeti TAO-kedvezményt módosított formában.
Venyige Sándor (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
A Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társaságának képviseletében Khell Zsolt javaslatot tett egy olyan felmérés elkészítésére, amely azt mutatná, mennyi végzett hallgató tud elhelyezkedni, „hogy teljesen világos legyen az oktatás elkezdésekor, hány főre van szükség egyáltalán látvány-, jelmez-, illetve bábkészítő szakon”. Felhozta a jogdíj, a nyugdíj és a pályakezdő tervezők problémáit is.
A Magyar Bábművészek Szövetségének elnöke, Ellinger Edina a 12 kiemelt bábszínház igazgatóinak egyetértésében és együttes munkájával kialakított közös álláspontot ismertette: „Célunk a saját szakmaiságunk érvényesítése minden platformon. Kulcsszavaink: kvóta és önrendelkezés.” Mondta azt is: a Magyar Bábművészek Szövetsége felajánlja szakértelmét, tapasztalatait, segítségét és együttműködését a Lázár Ervin Program megreformálásában, vagy egy új, gyermekeknek szóló kulturális hozzáférésprogram kialakításában. „Együttműködésünket ajánljuk fel a Magyar Színházi Társaság által elindított közös szakmai gondolkozásban”, tette hozzá. Kiszely Ágnes, a Ciróka Bábszínház igazgatója a Magyarországi Bábszínházak Találkozója kapcsán szólalt fel: „A találkozó mindenkori megrendezése kiszolgáltatott helyzetben történik. Kiszámítható, több évre előre meghatározott finanszírozás biztosítása szükséges. Olyan támogatási formát igényel, amely elismeri a Találkozó országos, szakmai jelentőségét és stabil alapot teremt a folytatáshoz.”
Wettstein Tibor, a Madách Színház gazdasági igazgatója szerint nincs szükség a TAO-ra: „Az a pénz, amit akkor beleraktak a TAO-ból, ma is ott van az ágazat támogatásában. Azt a pénzt, amivel ma rendelkezik a szakma, vagy hát a kulturális irányítás, jól kell elosztani.”
A szakmai fórum résztvevői (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
Regős János a Magyar Szín-Játékos Szövetség képviseletében így összegzett: „Mi félre lettünk tolva. Remélem, hogy ez most megváltozik, és valamilyen formában tovább tudunk szolgálni, és szolgáltatni azoknak a csoportoknak, akik ugyan nem hivatásszerűen, de nagyon fontos közösségi ügyként tekintenek a színjátszásra.”
Hirtling István színművész, az MMA Színházművészeti Tagozatának tagja a Hivatásos Színházművészeti Érdekegyeztető Fórumról (HISZÉF) beszélt: „Az életpályamodell bevezetése tovább erősítené a társulati elköteleződést, a számlagyárak felszámolását, a társadalombiztosítási öngondoskodást, valamint hosszú távon csökkentené a segélyekre rászoruló szépkorú kollégák megalázottságát. Igazgatóknak, színészeknek közös érdeke egy széleskörű megállapodás alapján kidolgozott szerződési kötelezettség, amely a színházi törvényben rögzítendő mindenkori diplomás bérminimumot garantálja. Másik kérdés a színművész-oktatás specialitásából adódó felsőoktatási finanszírozás újragondolása, egyetemi fejkvóta ellentmondásai, a túltermelés. De az első legégetőbb téma a színházművészeti életpályamodell megalkotása.”
Zoltán Áron, a MASZK elnöke (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
A négyórán át tartó szakmai egyeztető fórumot Bodor Johannának, a Magyar Színházi Társaság elnökének az összegző beszéde zárta. Hangsúlyozta: „Kiderült, lehet úgy vitatkozni, hogy közben nem akarjuk eltörölni egymást, lehet úgy különbözni, hogy közben mégis közös ügynek tekintjük a szakmánkat, a kultúrát, és lehet úgy a jövőről beszélni, hogy nem saját érdek, hanem közös felelősség irányít mindannyiunkat. A következő napokban a mai javaslatokat, felvetéseket és kritikákat is beépítjük abba az anyagba, amelyet reményeink szerint közösen tudunk jegyezni. Ne engedjük el egymás kezét. Én a Magyar Színházi Társaság elnökeként megígérhetem, hogy vigyázok a közös gondolkodásra, az újra megszülető szakmai bizalomra és arra a lehetőségre, hogy a magyar kulturális élet szereplői ne egymás ellenében, hanem egymással közösen próbáljanak jövőt építeni.”
Fejléckép: Bodor Johanna, az MSZT elnöke (fotó / forrás: Gordon Eszter / Magyar Színházi Társaság)
hírlevél
