Színház

Velence, Gárdony, Agárd

2013.04.24. 06:58
Ajánlom
Shakespeare drámái közül alighanem A velencei kalmárra rakta a legtöbb terhet a történelem, a mű születése óta eltelt négy évszázad. Ezért is felvillanyozó, ha valaki friss szemmel olvassa és mai aggyal gondolkodik el rajta. Stuber Andrea KRITIKÁja.

Mert a cselekmény több helyütt zavarba ejtő, és nem egykönnyen adja magát megértésre és elfogadásra napjaink olvasója-nézője számára. Kapóra jöttek tehát a Mohácsi testvérek, hogy a darab némely pontján új, avagy átírt jelenetek révén megoldási javaslatokkal éljenek, és "William Shakespeare alapján?" címszó alatt megtegyék ajánlataikat.

A maguk szellemes és átgondolt módján magyarázatot kínálnak egyre s másra, ami magyarázatra is szorul. Például azt mondják a Mohácsi fiúk, hogy egy szerető, féltő, gondoskodó apa nem hozza a lányát olyan helyzetbe, hogy valami ostoba ládikatotó határozza meg a sorsát. Vagy azt: nincs olyan, hogy két nő férfinak öltözik, jogtudósként beállít egy tárgyalásra, és senkinek nem tűnik fel semmi. Vagy azt: hirtelen felindulásból lányt szöktetni a családi vagyonnal együtt, ez nem a hosszú házasság titka. Vagy azt: egy zsidó apa, miután megtépte ruháját, istennel számol el/le a lánya elvesztése miatt. Vagy azt: Velencében a törvény meglehetősen kétes és rugalmas, s minden körülmények között azok hatalmát és javát szolgálja, akikét. És folytathatnánk tovább a felsorolást.

A Nemzeti Színházban A velencei kalmár bemutatója főként a műhöz való hozzányúlás és hozzászólás okán érdekes, élvezetes a drámát ismerő és azon korábban magában már sokat morfondírozó nézőnek. Ugyanakkor - adekvát módon - fejtörést is okoz, mert mialatt a szerzők néhány dramaturgiai nehézséget kiküszöböltek, támasztottak újakat. (Például avval az előzménnyel és következménnyel meg nem támogatott momentummal, miszerint Shylock az utolsó zsidó, aki még nem emigrált Velencéből.)

Mindösszesen azonban ez egy tipikus Mohácsi-előadás üdítő frissességgel, szóviccekkel, elevenbe vágással, locsogó tömegjelenetekkel, egyhelyben topogással, színészi egybemosódásokkal. Miközben az egészben markánsan megjelenik 2013 Magyarországának társadalma, számos gondjával, kínjával és abszurd humorforrásával együtt.

Mohácsi András díszlete nemesen egyszerű, tiszta - opálos üvegek, fények és fémek -, van valami tragikus fensége, vagy legalábbis bánatos borongóssága. Remete Kriszta jelmezei deréktól felfelé római tógákra hasonlítanak, míg a nadrágok háromgombos alja a kínai ruhaneműboltok kínálatát idézi. (Az utóbbi sem idegen az előadástól, legalábbis van rá poén a kilyukadó és rizst eresztő babzsák fotel kapcsán.) Kovács Márton ott húzza hegedűjét, ahol szokta, a színpadon hajladozva, a szereplők decens és mutatós kíséreteként. (Már jó ideje az a benyomásom, hogy Kovács Mártonék voltaképp mindig ugyanazt a zenét játsszák.) Ott szöszmötöl a blazírt kis ember is, Némedi Árpád, Lanzelo Gobbo alakjában. Meg is kérdezi tőle gazdája, Shylock, hogy kerül ide, tudniillik a keresztények kocsmájába. Mint vendég - feleli. Valamiből élni is kell.

A produkció, úgy tetszik, összegyűjtötte a Nemzeti társulatának azon tagjait, akik az eddigi tapasztalatok alapján a legjobban klappolnak a Mohácsi-féle verbálisan kreatív színházcsináláshoz. Mindenekelőtt közeget és csapatot alkotnak: jókedvű, bulizó, léhűtő, sülve-főve rasszista aranyifjú-társaságot, amelyben a velencei városvezető is szívesen időz és szórakozik. Sőt még a Portia kezéért kitűzött szerencsejátékba is benevezne a dózse, bár amúgy családos ember. Marton Róbert játssza, pontosan érzékeltetve a merőben pragmatikus ember veszélyességét. A többiek hangoskodó fiatalok, akik annyira hasonszőrűek, hogy az egyikük nevét - Farkas Dénes Saleriójáét - megjegyezni sem képesek.

Nincsenek is színészileg markánsan különböző karakterek köztük, talán csak Makranczi Zalán Gratianójáról mondható el, hogy ő még bornírtabb, hőzöngőbb és előítéletesebb, mint társai. Hevér Gábor Antoniója voltaképp csak azért vesz fel kölcsönt Szatory Dávid Bassaniója számára, hogy példát mutasson barátságból és önzetlenségből, hadd lássuk őt pajtásainál különbnek. (Hevér Gábornak van is két jelenete annak ábrázolására, hogy Antonio tisztességes ember. Fejét csóválja, ha egy zsidót kirabolnak, és rosszallja, amikor Portia befolyásolja a szerencsejáték végeredményét.)

Radnay Csilla Portiaként hozzávetőleg ugyanaz a kedves, öntudatos, fölényes, maliciózus nő, aki az Egyszer élünk harmadik felvonásának Ilonkája volt. Pazar, ahogy futólag eljátszik a homoerotika gondolatával, amikor kérőjéül egy nő is jelentkezik Gáspár Kata személyében. Egyébként is övé az előadás egyetlen derűs, meghitt, közvetlen emberi kapcsolata: szolgálójával, Martinovics Dorina bájos, bakfisos örömű Nerissájával.

Shylockot Gáspár Sándor adja, aki némiképp elkülönülő tömbje az előadásnak. (Úgy hat egyébként, hogy a színész még nem akklimatizálódott a Nemzeti Színház tér- és akusztikai viszonyaihoz. Ahogy sok más szereplő szövegét, úgy az övét sem mindig hallani/érteni a balkon első sorában.) Komótosan, darabosan járkál, kaftánja mintha vérbe ért volna. Megrázó jelenet, amikor az első rész végén a lányát gyászolja. És köszönettel vesszük, hogy ő is mond zsidó viccet. Elvégre épp egy zsidónak ne lenne humora? A másik erős drámaiságú figura Bánfalvi Eszter Jessicája. Kár, hogy a szerzők az események egy pontján egy családi megcsalási dráma bohózati hihetőségű szereplőjévé teszik őt.

Az előadás befejezése sötét és reménytelen. Alkalmasint Shylock is, Antonio is rájött arra, hogy sem a sértés, sem az elégtétel nem vált be. A leereszkedő vasfüggöny telibe találja és szétvágja a fontos dukátos ládikát. Mindenki vesztes.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Vizuál

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.
Zenés színház

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház premier

2039-ben sem lesz könnyebb az élet

Négy generáció különös sorsát bemutató, kortárs családdráma kerül színpadra a Hatszín Teátrumban, tele bűnökkel, pokollá vált házasságokkal és egy elhallgatott örökséggel. A Majd, ha az eső eláll című előadás premierjét augusztus 10-én tartják.
Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.