Budapesten született. Már gyerekkorában színésznek készült, apjával sokat járt színházba, de különösen a verseket szerette. A gimnáziumi évek alatt beiratkozott egy Heller Ágnes vezette önképzőkörbe, majd szülei elvitték Makay Margit színésznőhöz. Ő tanította, biztatta, így indult el a színi pályán, és már középiskolás korában szerepet kapott Máriássy Félix Karambol és Esztergályos Károly Egy csónak visszafordul című filmjében.

Vörös Oroszlán - Venczel Vera (fotő: Puskel Zsolt) (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt)

A Színház- és Filmművészeti Főiskolára első nekifutásra felvették, Pártos Géza színházi rendező osztályába került. Már a főiskolai vizsgáin felfigyelt rá Várkonyi Zoltán, a Vígszínházban rá osztotta a komorna szerepét Heltai Jenő A néma levente című darabjában. A filmgyárba is hívták forgatni, 1967-ben az Egy szerelem három éjszakája és a Tanulmány a nőkről című filmekben szerepelt. A nézők szívébe a következő évben, az Egri csillagok Vicuskájaként lopta be magát, a szerepet egyébként eleve a közönség szavazata alapján kapta meg.

Pályakezdő színészként olyan művészóriásoktól tanulhatott, mint Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Latinovits Zoltán, és olyan filmrendezőkkel dolgozhatott együtt, mint Makk Károly, Fábri Zoltán vagy Sándor Pál. Diplomáját 1968-ban kapta meg, és azonnal a Várkonyi irányította Vígszínházhoz szerződött, amelyhez egész pályafutása alatt hű maradt.

Törékeny, finom alkatának köszönhetően naiva szerepeket alakított, lírai, tiszta női karaktereket keltett életre a színpadon (Csehov: Ványa bácsi, García Lorca: Bernarda Alba háza). A tévéfilmekben is hasonló női alakokat formált meg, például Móricz Pillangójában (1970), a Mikszáth regényéből készült A fekete városban (1971) és az Ida regénye című Gárdonyi-feldolgozásban (1974). A Pillangó női főszerepének megformálásáért elnyerte a monte-carlói Arany Nimfa-díjat. Rendszeresen szinkronizált is, több mint félszáz filmben kölcsönözte hangját külföldi színészeknek, ilyen volt A három muskétás, avagy a királyné nyaklánca, A vágy titokzatos tárgya, a Fanny és Alexander és a Jane Eyre. A színház és a tévé mellett rádiójátékokban (A vihar, Fekete gyémántok), mesejátékokban (Marie, a kis hajó, Pipi néni, csipcsirip...!) is gyakran hallhatta a közönség.

Pályája kezdete óta több mint nyolcvan tévéjátékban és sorozatban, legalább 25 filmben láthattuk, színházi bemutatóinak száma eléri a kilencvenet. A Vígszínházban az elmúlt évadokban egyebek mellett a Búcsúszimfónia (1996), A kaukázusi krétakör, (2003), a Haarmann (2006) című darabokban formálhatott meg új alakokat, jellemeket. Több évnyi kihagyás után újra játszott játékfilmekben is, többek között Szabó István Rokonok (2005), Bacsó Péter De kik azok a Lumnitzer nővérek? (2006), Dettre Gábor Tabló (2008) című alkotásában.

A Vígszínház tavalyi, 120. évadának alkalmából mesélt a közönségnek a teátrumról, Várkonyi Zoltánról és a legendás előadásokról. Jelenleg is játszik a Hegedűs a háztetőn, a Tévedések vígjátéka, A vágy villamosa, a Sógornők, a Fátyol nélkül és a Találkozás című darabban, a Házi Színpadon a Szepes Mária misztikus regényéből írt monodrámát, A vörös oroszlánt adja elő (a 2007-ben elhunyt írónőhöz mély barátság fűzte).

Gazdag pályát mondhat magáénak, ahogy egy tavalyi nyilatkoztában fogalmazott: "Nem láthatom előre, hogy mikor mi fog jönni, a lényeg az, hogy amiben éppen vagyok, abban maximálisan jelen legyek. Mert minden pillanat egy visszahozhatatlan lehetőség."