Színház

Vida Péter: "Vigyázz, ott van a hátad mögött!"

2014.02.06. 08:00
Ajánlom
A nevetésé a főszerep február 5. és 9. között a Thália Színházban, ahol második alkalommal rendezik meg a Thália Humorfesztivált. A tavalyi seregszemle legjobb előadójának járó díját elnyert Vida Péter kérdeztük, aki idén a zsűrit erősíti. INTERJÚ

- Tavaly rendezték meg az első Humorfesztivált a Thália Színházban, amely nem múlt el siker nélkül számodra.

- Igen, a zsűri A szomszédnéni odaát van című előadásban nyújtott alakításomra a legjobb előadó díját szavazta meg. Maga a díj egy furcsa, pillangószárnyú csacsi. Van neki egy kis talapzata, de ha erről leveszem és belecsavarok hátulról egy rudat, akkor kiderül, hogy egyben gyerekjáték is. Így változik át a vérkomoly díj felszabadult nevetést kiváltó, gyerekkori emlékeket behívó örömmé.

- Az idei fesztivál új feladatokat is kínál számodra.

- Igen, idén a zsűrit erősítem majd a Thália Színház részéről, tehát hivatalból fogom végignézni a teljes versenyprogramot február 5-től 9-ig. És a fesztivált záró Boeing, Boeing - Leszállás Párizsban című előadásban közreműködöm is. Úgy jártam, mint tavaly Schell Judit, aki zsűrizett is, de az Esküvőtől válóperig című Feydeau-darabban is fellépett a fesztivál alatt. Nagy várakozással tekintek a feladat elé, mert azt gondolom, hogy ez olyan, mint a színház: ha elragadott engem a történet, mint egy gyereket a népmese, akkor nem muszájból leszek ott, hanem megyek, leesik az állam, és a végén a nézőtársaimmal együtt tapsban török ki. Őszintén remélem, hogy ez a feladat nekem szórakozás lesz, a szó legnemesebb értelmében.

- Kiemelnéd valamely előadást a programból? Van, amit már láttál esetleg?

- Nem, még nincs ilyen, és nem is szeretnék kiemelni, mert pontosan az a lényeg, hogy egyfajta rálátással, kívülről, egy másik dimenzióból, pártatlanul álljunk hozzá. Nem is baj, hogy külön kategóriák vannak - az egyszemélyes stand up-ok, a színházi kamara előadások és a többszereplős előadások -, mert ezek a produkciók ugyanazon a műfajon belül összehasonlíthatatlanok, mások az alapvetéseik. Igyekszem azt is elfelejteni, ha kedves kollegáimat látom, akár vidékről vagy a határon túlról. A zsűribe belesimulva, a többiekkel együtt szeretném végigélvezni, végigcsemegézni ezt a felhozatalt, és a jegyzeteim, emlékeim alapján valami módon az érzéseimet képviselni. Véleményem most még nem lehet, hiszen még csak a Fidelio-különszám áll rendelkezésemre ugyanúgy, ahogy a kedves közönségnek. A lényeg, hogy azért is kell beosztani magunkat, mert bizonyos napokon két, három vagy akár négy előadás is van. Addig persze megpróbálok mindent megnézni, ami elérhető, hogy ne legyen olyan, amit nem láttam.

- Pályád során több vidéki városban is megfordultál. Hogyan látod, mit jelent egy vidéki színháznak egy ilyen fesztiválon való részvétel?

- A Tháliának a pályázatban megfogalmazott kitétele, és elvárás is a befogadó színházi jelleg. Ezt meg kellett őrizni. Attól, hogy vannak ide kötődő színészek, van a Tháliának társulata, attól még az őszi és tavaszi fesztiválnak, a határon túli színházak fesztiváljának és a humorfesztiválnak meg kell valósulnia évről évre, hiszen a támogatás ezért is jön. Ugyanakkor nem szeretnék vélt vagy valós propozíciót felállítani, hogy mi az, hogy vidéki vagy nem vidéki, mert szerintem színház van, és abban előadás. Ez lehet jobban vagy rosszabbul muzsikáló színház, sikerült vagy kevésbé sikerült előadás, de ez teljesen független a GPS-adatoktól. Teljesen mindegy, hogy egy előadás innen utazik vidékre vagy vidékről utazik ide. A válogatók ebbe a versenyprogramba is igyekeztek egy általuk meghatározott nívó szerint válogatni, nem pedig földrajzilag. Az a fontos egy színház életében, hogy olyan produktum jöjjön létre, amely meghívást nyer valahova, mert felfigyelnek rá valamiért, mert ajánlották, mert elment a híre. A színész nem dolgozhat az asztalfióknak, ezeknek a dolgoknak ma kell hatni. Az már teljesen mindegy, hogy komédiáról vagy tragédiáról beszélünk-e, a lényeg az, hogy katarzist kell tudni előállítani, hiszen erről szól a színház. Annak idején az Amadeus-szal itt a Tháliában vendégszerepeltem, és akkor olyanok is láthatták, akik egyébként fizikailag nem jutottak volna el a Szolnokra, a Szigligeti Színházba. Ez a távolság miatt lehet tényleg valós probléma. Másrészt ha valakinek van érdeklődése, hogy megtekintse egy év termését gyűjteményesen, akkor itt meg van a lehetőség rá, hogy egy bérletváltással és négynapi hideg élelemmel szemrevételezhesse azt a kínálatot, amit tálcán hoznak elé. Ez szerintem mindenféleképpen jó, és a tavalyi tapasztalatok alapján még a csilláron is lógnak.

- Belefér az életedbe a munkád mellett, hogy kövesd a kollégáid munkáit a színházakban?

- Igyekszem. Ma már a 21. század technológiailag felpörgött világában nem kell marha hosszan faxolgatni és telefonálgatni ismerősöknek, barátoknak, hogy a következő héten mi megy a színházakban, vagy hosszan nézni a plakátokat, hogy vajon mit játszanak, hiszen csak egy kattintás. Én egyébként is szeretem tudni, hogy a volt osztálytársakkal, barátokkal, egyes színházakban lévő kollégákkal (Miskolc, Szolnok, Győr, Kecskemét, Nemzeti - ahol megfordultam) mi történik. Megvan bennem erre az igény. A rendezés fele a szereposztás, tehát már az is sok mindent sugall, hogy mikor, ki, mit, hol, kivel játszik. Ez egy jó kiindulópont. A köztünk lévő jó viszony és a színház szeretete miatt én, ha csak lehet, megyek, és megnézem az előadásokat. De gyermekes apaként, aki itt lakik Budapesten, nekem is kapóra jön, ha valamit helybe hoznak. Igyekszem ezekkel a lehetőségekkel élni.

Már a főiskola alatt heti két-három alkalommal jártunk színházba, hogy kialakíthassuk a saját véleményünket, hogy pártatlan rálátással megtudjuk, hol mi folyik. Mint egy étteremben, hogy érdekel-e a menü vagy nem, és ha nem, miért nem. Hogy tudjam, mit akarok és mi hat rám. Nem csak jönni, nagy mellénnyel, mondván, a pályának szüksége van rám, hanem látni, a pálya is így gondolja-e... Mostanában, amikor kijönnek a legújabbak, a frissen végzett egyetemisták, mellbe vág, amikor azt hallom, hogy csak két-háromszor voltak a négy év alatt színházban, mert éjjel-nappal próbáltak. Nem ismerik meg a rendszert, amihez tartozni akarnak? Ez olyan, mintha négy évig készülnék egy olimpiára, de csak otthon edzenék, egyedül, és nem mennék el a házi, kerületi, városi és országos bajnokságra. Ha bizonyos lépcsőfokokat nem lépünk meg, akkor elveszítjük a realitásérzékünket. Azt gondolom, hogy ha annak, ami az embert érdekli - legyen ez akár a szakmája, akár a hobbija -, van egy seregszemléje, azt igyekezni kell elcsípni. Ha valakit valami érdekel, el kell menni és látni kell, ha van rá lehetőség. A Thália Humorfesztivál mindazoknak szól, akik érdeklődnek ennek a műfajnak a tág határai iránt.

- Belülről hogyan látod, igény van a nevetésre és a valóságból való kiszakadásra?

- Nagyon. Az emberek vágynak rá, hogy kiszakadjanak a hétköznapok csúnyaságából. De különbséget kell tenni szórakozás és szórakozás között. Van ez a szlogen, hogy a nevetésé a főszerep, de ha azt mondjuk, hogy komédiában, bohózatban, vígjátékban játszik az ember, nem szerencsés, hogy bizonyos esetekben - talán a rossz tapasztalatok miatt - automatikusan egyenlőségjelet tesznek a szórakoztatás és a nívótlan, gatyaletolós léc alattiság közé. A minőség nem függ össze a műfajjal.

Én ha játszom, és megyek a történettel, gyerekké válok belül, mint aki népmesét hallgat. És ha minden rendben van a mesében vagy a darabban, akkor nem a sárkánynak fogok szurkolni, hanem a szegény szabólegénynek. És ha van egy poén, akkor kirobban belőlem a nevetés, máskor pedig a sírás, meghökkenek, és mint ahogy a gyerekek a színházban, ordítok, hogy "Vigyázz, ott van a hátad mögött!" - annyira megyek a történettel. Ehhez kell egyfajta jó értelemben vett naivitás, a szabályok tökéletes elfogadása: tudom, hogy nem igazi, de elhiszem. A "mágikus mintha" tovább-gondolása, ahogy Dunai Tamás barátom szokta mondani - így tanulta még az Ádám Ottótól. Ez nemcsak a "mintha én lennék" érzése, hanem a "most én vagyok" bizonysága. Itt és most, ebben a társasjátékban, amelynek megvannak a szabályai, elfogadjuk, hogy ami történik, az igaz. Ez repíti a nézőt, ami felszabadító. A humor, amire Kern András szokott hivatkozni, nedvességet jelent. Nedv, ami átjár. E nélkül csontszáraz lenne a dolog. Ancsel Éva pedig azt mondta, hogy: "A humor az elme szellőzőablaka, ezért mentálhigiéniai fontosságú." Nyitogassuk gyakran!

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Kerekes Vica: „Olyan, mintha több száz éve lennék itt a Földön” 

Bemutatták Szász Attila új, romantikus történelmi thrillerét, az Apró meséket. A II. világháború utáni zűrzavaros időkben játszódó szerelmi háromszög női főszereplőjével, Kerekes Vicával beszélgettünk szerepekről, visszatérésről és az erőszakos jelenetek megéléséről is. 
Színház

Zongoraművésznek taníttatták, mégis inkább édesanyja nyomdokaiba lépett – Voith Ági 75 éves

Már debütáló előadása, A kaktusz virága megmutatta komikusi és zenei tehetségét, partnere pedig későbbi férje, Bodrogi Gyula volt. Március 17-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő. 
Klasszikus

Egy piros játékzongorával kezdődött a karrierje

A Zeneakadémia nagytermében ad szólóestet Nyikolaj Luganszkij, az ünnepelt orosz zongoraművész.
Plusz

Kiderült, hogy a hanghullámoknak is van tömegük

Eddig a fizika egyik alapvetése volt, hogy a hangnak nincs tömege, de kiderült, hogy van, és hat rá a gravitáció is.
Jazz/World

Kenny Garrett: „Én vagyok a fiatal generáció Miles Davise”

A jazzszaxofonosok számára az egyik legfontosabb hivatkozási pont jelenleg az 58 éves amerikai post-bop szaxofonos, Kenny Garrett, aki meglepő természetességgel viseli az „élő legenda” szerepet. Telefonon adott nekünk exkluzív interjút.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház magazin

„Az erőszak nem olyan dolog, amivel haknizik az ember”

Ezzel a mondattal világította meg Veiszer Alinda az abúzust átélők hallgatásának okát. A Jó kérdés, a Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat sorozata márciusban a színházi erőszak témáját járta körül. A beszélgetés, amelynek vendégei dr. Bánki György pszichiáter, publicista, Létay Dóra színművész és Máté Gábor színművész, rendező, színházigazgató, egyetemi tanár voltak, nem csupán és nem is elsősorban a #metoo-ról, hanem a hatalmi helyzetekről, egészségtelen szituációkról szólt.
Színház voith ági

Zongoraművésznek taníttatták, mégis inkább édesanyja nyomdokaiba lépett – Voith Ági 75 éves

Már debütáló előadása, A kaktusz virága megmutatta komikusi és zenei tehetségét, partnere pedig későbbi férje, Bodrogi Gyula volt. Március 17-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő. 
Színház józsef attila színház

Fehér Anna és Létay Dóra is állami kitüntetésben részesült

Március 15-ei nemzeti ünnep alkalmával a József Attila Színház két színművésze is állami elismerésben részesült. Fehér Anna Érdemes Művész-díjához és Létay Dóra Jászai Mari-díjához is gratulálunk.  
Színház ajánló

Zene az Átriumban

Egy-egy sikeres előadás megszületéséig a rendező nem csupán a színészekkel dolgozik sokszor hónapokon át, hanem a díszlettervezőtől a koreográfuson át a világosítóig mindenkivel külön egyeztet, akár csak iránymutatással, akár konkrét rendelkezésekkel. Ennek az alkotófolyamatnak igen fontos része a zene megjelenítése a darabban.
Színház ajánló

Legjobban várt előadások a MITEM-en

Különleges színházi élményt ígér a Nemzeti Színház április 11. és május 5. között zajló nemzetközi színházi fesztiválja. Mutatjuk a legizgalmasabbnak ígérkező produkciókat.