Ahogy a Fidelio is megírta, az interjúra számos alkotó reagált, kitérve arra is, ahogyan Demeter Parti Nagy Lajos munkásságát minősítette. Závada Pál a kijelentéseket minősíthetetlennek nevezte, Erdős Virág elhatárolódott tőle, de Péterfy Gergely, Nyáry Krisztián, Grecsó Krisztián és Jászberényi Sándor is nemtetszését fejezte ki, egy-egy verset osztva meg tiltakozásul.
Petőcz András író ennél továbbment, úgy gondolja, hogy Demeter Szilárd egy hivatalnok, akinek az a dolga, hogy vezesse a hivatalát. Se szidni, se dicsérni nincs joga az alkotókat, mert nem magánemberként van jelen a kulturális életben.
A főigazgató válaszul a Vitairat a képmutatásról és annak káráról címmel megjelentetett cikkében reagált a szakma felháborodására, régi magyar és román és lengyel irodalmi alakokat hozva példának a „nagy író” definíciójának megalkotásához.
„Én lennék a legboldogabb, ha a főigazgatói munkám abból állna, hogy világhírű magyar írók (művészek) lába elé terítem a vörös szőnyeget, és ugyancsak elégedett lennék, ha egy-egy nagyságunk irodalmi emlékezete tízezreket mozdítana meg.
Szeretném megélni azt az időszakot, amikor magyar szerzők tucatjait ujjongva olvasom, és annyira jók, hogy alig bírom kivárni a következő remeket.”
– írta Demeter, sajnálatát fejezve ki, amiért a magyar irodalom – a főigazgató szavaival élve – csak mintha-irodalom, a szerzők pedig csupán eljátsszák, hogy írók.
Ez nem jelenti azt – áll a rövid replikában –, hogy a PIM ne tenne meg mindent a kortárs magyar irodalom helyzetének javításáért, és ennek érdekében Demeter Szilárd saját személyes ízlésvilágát vagy épp a politikát zárójelbe teszi.
„Mára elmúlt belőlünk ez az igényesség. A szakmából múlt el. Régebben a teljesítményt süvegeltük meg, ma a státust. Kiírja a magyar író a közösségi médiába, hogy magyar író vagyok, tehát igazam van, kalapot le, vagy leverik az elvbarátaim. Vita lezárva.”
A kialakuló diskurzusban a színházi alkotók is megszólítva érezték magukat, mind Szente Vajk, mind pedig Vidnyánszky Attila jelezte, hogy szívesen látnák Demeter Szilárdot egy-egy előadásukon.
A Blikknek adott interjújában Demeter Szilárd kitért rá, hogy a színház iránti ellenszenve személyes okokra vezethető vissza, ebből kifolyólag 1998 óta nem szívesen látogatja a teátrumokat. Nem a művészekkel van problémája, hanem magával az intézménnyel, Vidnyánszky Attila pedig azt ígérte neki, hogy jól fogja magát érezni. Nyilatkozatával kapcsolatban úgy fogalmazott: azért nem kér bocsánatot, mert ugyan sokan kritizálják, többen vannak viszont, akiket inkább felszabadított, hogy valaki ki mer állni.
„Azért mondom ki, hogy más is kimondhassa. Ha képmutatóan elbeszélünk a lényeg mellett, attól nem lesz jobb a kortárs magyar irodalmi élet.”
Szente Vajk is úgy véli, hogy Demeter Szilárd máshogy állna a színházhoz, ha látná például a Puskás musicalt, eddig háromszor invitálták meg egy-egy estére.
„Eleddig nem jött, de biztos vagyok benne, hogy máshogy nyilatkozna a színházról, ha megnézi az előadást. Ha eljön és megnézi, kérdezzék meg újra, és tuti, hogy mást fog mondani. Nagyon várom, ezúton is hívom” – mondta a rendező.
Fejléckép: Demeter Szilárd (fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)
hírlevél
