„Miről is beszélhetnék?” – tette fel a kérdést beszéde elején Szinetár Miklós, aki amellett, hogy felidézte az elmúlt évtizedek nehézségeit és sikereit, szót ejtett a jelenről is. „Ez az évszám nem olyan rendkívüli, mint ötven évvel ezelőtt, de talán feljogosít arra, hogy saját gondolataimat tárjam önök elé: néhány emléket, egy tanulságot ” – mondta.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem professor emeritusa a jelenből indított, baljós képet festve a fennálló helyzetről, amelyben véleménye szerint a morál hiánycikké vált, anyanyelvi szinten űzik a hazudozást, a propaganda „goebbelsi magasságokban” szárnyal, a gazdasági helyzet pedig rémisztő. Eközben pedig mégis szerencsésnek érzi, hogy ebben a korban, társadalomban élhet, mert – mint fogalmazott – a mai magyar ember élete jó pár ország polgáraihoz képest viszonylagos nyugalomban telik.
„Úgyhogy én elégedett vagyok a szülőhelyemmel, és elégedett vagyok az eltelt életemmel is”
– folytatta a gondolatmenetet, hangsúlyozva, hogy nem tagadja, több szerencséje volt, mint sok kortársának. „Mentségemül mondom, hogy ezzel a szerencsével igyekeztem nem visszaélni.”
Szinetár Miklós beszédében kitért sikereire is: az operaházi évekre, valamint a Csárdáskirálynőre, amelyet 1954-ben, 22 évesen rendezhetett meg az Operettszínházban. Később a teátrum igazgatója is lett, és szép emlékeket őriz az ott töltött időből. Megemlékezett Gáspár Margitról, aki bár hűen szolgálta a kommunista pártot, mégis segítő kezet nyújtott többek között Latabár Kálmánnak, Mezei Máriának, Ajtay Andornak és Honthy Hannának, szólt továbbá Fényes Szabolcsról, akitől ugyan 1959 őszén elvették a színházat, regnálása alatt rangot adott az intézménynek. Ráadásul nagyszerű zeneszerző és igazgató volt, akinek nevéhez számos operett létrehozása is fűződik.
„Pályám és életem alapszínhelye a Színház- és Filmművészeti Főiskola. Ötvenegy évet tanítottam megszakítás nélkül” – emelte ki az intézmény professor emeritusa, megemlítve tanítványait, köztük Tarr Bélát és Csonka Endrét. Azt azonban nehezményezte, hogy míg a 90. születésnapján számos barátja és tisztelője felköszöntötte, éppen azok nem, akikhez szakmailag leginkább kötődik.
„A ma létező két főiskola, illetve egyetem egyike se látta fontosnak, hogy mondjon két jó szót. Bele kell nyugodni. Ott is elmúlnak a dolgok.”
Szinetár felidézte pályájának korai szakaszát is, amikor 1949-ben az Erkel Színház megnyitóján a János vitézben szerepelhetett mint statiszta. Azt kellett kiáltania Sárdy Jánosnak, hogy „Vigyázz, Jancsi, jönnek!”. Úgy érzi, ennek a mondatnak számos alkalommal el kellett volna hangoznia az elmúlt években, ő pedig igyekezett is ezt minél többször tudatosítani. „Vigyázzatok” – szólt egyszer egy Tartuffe-rendezésében Kállai Ferenc a szerepéből kilépve, a nézők felé fordulva.

Kapcsolódó
A színház maga a politika – Beszélgetés Szinetár Miklóssal
Februárban tölti be kilencvenedik életévét Szinetár Miklós, a magyar színházi és operaélet doyenje, rendező, tanár, számos nagynevű kulturális intézmény egykori vezetője. A jeles alkalomból a művészet fontosságáról, a közönség elvárásairól és egy roppant tehetséges, új énekesgenerációról beszélgettünk.
Az a szándék, hogy szót emeljen a számára fontos dolgokért, egész életében elkísérte Szinetárt, aki vallja, hogy fűre lépni szabad, még akkor is, amikor mások sokkal hangosabban hirdették két táborra szakadva, hogy „tilos” vagy „kötelező”.
„A gondolkodásomat mindig meghatározta ez a szó: IS! És elvetettem mindig azt, hogy: CSAK!”
– mondta, hozzátéve, hogy a legfontosabb a megfelelő arányok megtalálása.
Székfoglalójának végét három unokájának, Marcinak, Zorkának és Benjáminnak címezte, 12 pontban foglalva össze kilencven év élettapasztalatát:
1. Becsüld meg a tested!
2. Vigyázz a jó lelki közérzetedre!
3. Tudjál örülni, a legkisebb dolognak is!
4. Ne legyen nagy a konfliktusszükségleted!
5. Ne vesd meg az anyagiakat!
6. Ne hajszold az anyagiakat!
7. Mindig legyen minél több szabadidőd!
8. Ne légy hívő!
9. Ne légy hitetlen!
10. Ne legyél rabja senkinek és semminek!
11. Mindig legyen dolgod a világban!
12. Ne feledd: egyszer élsz!
Fejléckép: Szinetár Miklós (forrás: Magyar Tudományos Akadémia)