A 2010 nyarán Kulka János és Nagy Ervin főszereplésével bemutatott, és azóta jóval a 100. előadásán túl járó Esőember után ismét egy hollywoodi klasszikust állít színpadra az Orlai Produkció: ezúttal a Dustin Hoffman és Meryl Streep főszereplésével világsikert aratott Kramer kontra Kramer látható majd a Belvárosi Színház műsorán és országszerte több helyszínen. A többszörös Oscar-és Golden Globe-díjas film Magyarországon is hatalmas siker volt, máig kultikus fimnek számít, hiszen kevés olyan alkotás van, amely ilyen érzékenységgel járja körül a női-férfi kapcsolatok modern problémáit, az érvényesülés és a család kérdéseit.

Ahogy Orlai Tibor, a darab producere fogalmaz: "Miért van az, hogy a nők itthon a saját útjukat akarják járni, és ez mit is jelent pontosan? Amikor a '80-as évek elején bemutatták a filmet a mozikban, akkor ez még nem volt ennyire aktuális kérdés Magyarországon, mint most. Nagyon izgatott a történetben az is, hogy a férfiak hibája-e, hogy az a sztereotípia alakult ki velük kapcsolatban, hogy semmi mással nem foglalkoznak, csak a pénzkereséssel és a munkahellyel - vagy legfeljebb a konditeremmel?"

A kisfiút, Billy Kramert játszó gyerekek kiválasztását egy nagyobb casting előzte meg 2011 őszén, ami után négyen kezdhették el a próbákat többek között a címszerepekben látható Kovács Patrícia és Nagy Ervin társaságában. 2012. június 26-i  bemutatót követően a Kramer kontra Kramer egész nyáron műsoron lesz a Belvárosi Színházban, illetve országszerte egyéb szabadtéri helyszíneken.

Az előadás rendezője Rába Roland így nyilatkozott a Fideliónak a darabról és az előadásról: "Ez egy nagyon mai történet. Mindannyiunknak vannak ismerősei, a gyermekvállalás kitolódásával jórészt nem huszonéves, hanem inkább harmincas-negyvenes apukák, anyukák, akiknek a gyermek nem csupán örömmel, de bevallottan nehézséggel is jár. Akik bár boldogok, de folyamatosan az akarom-nem akarom kérdést teszik föl maguknak, akik a hezitálás közben szembesülnek például saját önzésükkel. Mi van akkor, ha egy nő azt érzi, nem elég neki a gyermeknevelés, nem elég érdekes, más feladatokat, új kihívásokat is szeretne? Hogyan kezeli ezt magában, és hogyan reagál erre a környezete? Ez egy nagyon furcsa helyzet, amit a kortársaink közül sokan átélnek. Ugyanakkor az is egy furcsa ellentmondás, hogy azokban a társadalmakban, ahol a biztonság vagy a komfortérzet jellemző, jóval később és jóval kevesebb gyermek születik, mint az úgynevezett fejlődő országokban, és amikor ott a vágyott gyermek, annak hirtelen a probléma részét érzékeljük, és gyakran hangzik ez az "elém került valaki" kifejezés. Ezt a sorrend- vagy prioritásmódosulást az egónak feldolgozni valóban nem könnyű, és erről, úgy érzem, nem beszélünk eleget. Ez a történet ezt szeretné kidomborítani. De van még valami a témán kívül, ami nekem ebben a darabban tetszik, és amit én alapvetően a színházban szeretek, ahogyan dolgozni próbálok. Szerepel a darabban a kisfiú, Billy. A történetet azonban nem elsősorban vagy kizárólag az ő szemszögéből akarjuk láttatni, hanem azzal a merész fantáziával és asszociációs készséggel szeretnénk közelíteni a színdarabhoz, amivel egy nyolc-kilenc éves gyermek még rendelkezik. És persze az is cél, hogy az előadásban szereplő srácok szeressenek részt venni benne." (A rendezővel készült interjúnk ide kattintva olvasható.)

Az előadás főszereplőit arról kérdeztük, hogy az 1979-es film témája mekkorát üthetett akkoriban Magyarországon, vagy az a környezet, ahol játszódott és azok a problémák, amiket érintett, mennyire tűnhettek relevánsnak: 

Nagy Ervin: A szocializmusban ez nem volt kérdés, fel sem merülhetett a darab tematikája. Ma jóval aktuálisabb, ezért játsszuk, ugyanakkor a demokrácia talán már le is hagyta egy kicsit. Tabudöntögetés nem lesz, hiszen akkorát és úgy nem tud szólni, mint jó 79-ben. Húsz év alatt beleszoktunk a rohanó társadalomba nálunk egészen mások a társadalmi ügyek. Illetve inkább azt mondanám, az aktualitását a történet nem vesztette el, csak a hangsúlyok tolódtak el a női és a férfi szerepeket illetően. A váláson ma már nem lepődünk meg, és azon sem, ha egy nő megy el, akár úgy is, hogy a férjnél maradnak a gyerekek. A mi feladatunk az, hogy megtaláljuk az okokat, és magyarázatot adjunk arra, mi történt ebben a családban.

Kovács Patrícia: Ugyanakkor nem célunk, hogy Családi kör-szerűen moralizáljunk. Sokkal fontosabb, hogy a nézőtéren ülők magukba nézzenek, és elgondolkozzanak azon, hogy mi is hányszor megtettük volna ezt a lépést, és vajon miért nem tettük meg. Azt gondolom, hogy a darabbeli két ember egész egyszerűen nem kompatibilis egymással: a nő két év után azt érzi, szeretne egy kicsit dolgozni, hogy ne csak anyaként tudja megvalósítani önmagát, a férfi pedig nem érti őt. Elbeszélnek egymás mellett, és nem beszélgetnek. A nő nem elég jól fejezi ki magát, a férfinak pedig nincs elég figyelme rá vagy nem érti a problémát.

NE: De valahol mégiscsak az üt benne igazán, hogy ez volt az első és utolsó válásfilm, annak a stációiról, arról, hogy ez egy gyerek pszichéjét hogyan érinti, és a gyerek hogyan dolgozza fel a látszólag feldolgozhatatlant. Ehhez van közünk, és valahogy ettől lesz örökérvényűbb.

KP: Vagy az a kérdés is eszünkbe juthat, hogy ha van egy gyerekünk, akkor már nem dönthetünk rosszul? Mi a jobb: egy anya, aki belátja, hogy neki ez nem megy, és a gyereknek jobb lesz az apával, vagy a bírósági jelenet után, amikor neki ítélik Billyt, végképp belátja, hogy nem jó anya, hogy nincs recept, és alkalmatlan a feladatra? Jobb-e, ha a kisfiú hat éves korában ebből kilép, vagy vállalja, hogy marad, és egy életen át nyomorítja a gyerek lelkét, azzal, hogy mekkora áldozatot hozott?

(A teljes interjú ide kattintva olvasható.)

Werkfilm interjúkkal és próbarészletekkel