Színház

Virágzástól hervadásig

2014.05.07. 07:00
Ajánlom
Federico García Lorca drámája, a Rosita leányasszony avagy a virágnyelv a Katalán Nemzeti Színház hatalmas színpadán finoman pasztelles, lebegő költészetű, intim előadássá vált. A produkción Papp Tímea járt. KRITIKA

A Rosita leányasszony vagy a virágnyelv című Federico García Lorca-darab - műfajilag: granadai költemény a kilencszázas évekből, több kertben, énekes és táncos jelenetekkel - 1935-ben keletkezett, az ősbemutatót Barcelonában tartotta Margarita Xirgú színésznő társulata, akinek a nevéhez több Lorca-darab premierje is fűződik. Magyarországon eddig mindössze két alkalommal játszották: az Ódry Színpadon 1964-ben és a Vígszínházban 1971-ben.  

A címszereplő, Rosita árva polgárlány, nagybátyjával és nagynénjével él. Szerelmese a szülei után, Argentínába utazik, s bár a fiatalember esküszik rá, hogy visszatér, az ifjú hölgy hiába várja őt, mert a távoli földrészen megnősül. Látszólag nem történik tragédia, nem hal meg senki, nincs lázadás a fennálló rend és az elvárások ellen, nincs erőszak, "csupán" az idő múlásáról és egy reménytelen szerelemről szól a darab.

A színpadot a fehér uralja, ezzel a színnel, az andalúz falvak és az Albaycín házainak színével képződik meg Granada, a jelmezeket jegyző Míriam Compte korhű ruháit bármely országban hordhatták volna, a hajtűk és fátylak azonban egyértelműen kijelölik a helyszínt. A díszlettervező, Sebastià Brosa a perspektívával játszik: a nyersszín padló a nézőtér felé lejt, a színpad az oldalsó paravánszerű takarások elhelyezése által befelé szűkül. A szerzői utasítás szerint a szoba melegházba nyílik, a hátsó tolóajtó tejüvege titkokat sejtet, egy színes virágokból fűzött füzér az életre, a lehetőségre, a szerelemre, Rosita jövőjére utal. A második felvonásra bekerül egy zongora - ezzel jutunk a szalonba -, és vörös rózsákkal díszített függönnyel kisebbítik a teret.

A három Vénlány családi állapota már a bekövetkező jövőt sejteti, virtusos jelenlétük, illetve a Nagybácsi megjegyzése, a "De még benne ég, benne izzik az ifjúság heve" mégis fenntartja a beteljesülést. A harmadik felvonás tíz évvel később játszódik, az üres házat fekete bőröndök töltik meg. Olyan a hangulat, mint a Cseresznyéskert utolsó felvonásáé. Egyetlen szereplőből nem veszett ki az energia: a Dajka még élteti a reményt, ő az, akiben működik túlélési ösztön, nem csupán vegetál. A történetet időtlenné emeli, a hangulat hullámzását pontosan követi Paco Ibáñez szentimentális csapdákat kikerülő zenéje.

Lorca magát egy alkalommal a társadalmi hivatást beteljesítő színház szenvedélyes szerelmesének nevezte, ilyeténképpen a Rosita leányasszony...-ból sem hiányzanak a nőket érintő kérdések, jelesül az, hogy a társadalom mit enged meg a nőknek, milyen előítéletek, legfőképp pedig milyen korlátok közt kell élni az életüket. A címszerepet alakító Carme Elias képes megmutatni, hogy hiába marad itt mindenki életben, az idő előrehaladtával a női vitalitás egyre veszít erejéből, a nő hiába válik egyre érettebbé, kiteljesedettebbé, mégsem valósíthatja meg önmagát, nem teljesítheti be vágyait.

"Minden illúzióm elveszett, és mégis, ha lefekszem, mindig a legszörnyűbb érzéssel ébredek: újra meg újra azt érzem, hogy meghalt a reménységem. Menekülni akarok, hogy ne lássak, nyugodt, üres akarok lenni... (talán egy szegény nőnek nincs joga, hogy felszabadultan éljen?) És mégis üldöz, kerülget, marcangolt a reménység; mint egy haldokló farkas, mely még utoljára harap egyet" - ad hideg fejjel, magára kívülről tekintve pontos állapotrajzot magáról Rosita. A színésznő a történet előrehaladtával egyre kevesebb gesztussal, egyre visszafogottabban játszik, az első felvonás röpdöső boldogságát felváltja a sorstalan befelé fordulás.

Joan Ollé rendezésének utolsó momentuma, az, ahogyan a feketébe öltözött Dajka, a Nagynéni és Rosita a színpad hátsó részébe sétálnak lassan, megtörten, de mégis méltóságteljesen, azt teszi egyértelművé, hogy a nő sorsa ebben a társadalomban eleve elrendeltetett, a konvenciók ellen nem tehet semmit, s ez a hervadás, sorvadás, beletörődő önfeladás van akkora súlyú tragédia, mint egy halál.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Csak röpülnék – beszélgetés Bodnár Erikával

Gyerekként József Attila versei adtak neki hitet. Sírni mindig szégyellt, nevetni csak a főiskolán tanult meg. Legendás művészekkel dolgozott együtt és sohasem elégedett meg azzal, ami már bevált. Új utakat keresve próbált meg röpülni, mindig egyre feljebb, s gondolatban talán most is egyik híres szerepében szárnyal. Bodnár Erika – Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész – már két éve nem lépett színpadra. Megtisztelő, hogy az otthonában beszélgethettünk vele.
Zenés színház

74 évesen elhunyt Edita Gruberová

A „Szlovák Fülemüle” becenéven is emlegetett, világhírű szoprán énekesnő halálhírét a család közlése alapján müncheni ügynöksége, a Hilbert Artists Management tette közzé.
Klasszikus

Egy legendás tanárra emlékezik a legifjabb generáció a Zeneakadémián

Varga Tibor hegedűművész-tanár emlékének szenteli október 18-i koncertjét a Pannon Filharmonikusok, melyen négy csodagyerek-hegedűművész is közreműködik.
Könyv

Elhunyt Kálmán C. György

Vasárnap hajnalban, hatvanhét éves korában elhunyt Kálmán C. György – tudatta a neves egyetemi tanár, irodalomtudós, kritikus, publicista féltestvére
Zenés színház

Így búcsúztak a pályatársak Edita Gruberovától

A hetvennégy éves korában elhunyt, világhírű koloratúrszoprán, Edita Gruberová elvesztése nemcsak a közönséget sújtotta le, kollégái is fájó szívvel emlékeztek meg róla.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

5 ígéretes független színházi előadás

Az ősz hagyományosan hemzseg az új bemutatóktól, csak kapkodjuk a fejünket a sokszínű a kínálat láttán, mi viszont most olyan előadásokat ajánlunk, amelyek talán kevesebb figyelmet kapnak a kőszínházak műsorával szemben. Szubjektív válogatásunkban szerepelnek klasszikus művek, izgalmas életutak és kortárs dráma is.
Színház interjú

Hát miért ne legyek makacs? – beszélgetés Schneider Zoltánnal

1991 augusztusa, dúl a Délszláv háború, a berlini fal egy éve már leomlott, repedezik a Szovjetunió. Ezt az idillt robbantja fel a puccskísérlet. Gorbacsovék, elvágva a világtól, saját házuk foglyai. Mi zajlik bent, mi játszódik le legbelül a félelem napjaiban? A Rózsavölgyi Szalon Az elnök szabadsága című előadása kapcsán beszélgettünk a Gorbacsovot alakító Schneider Zoltánnal.
Színház ajánló

Felolvasó képzeletszínház Szamosi Zsófiával

Október 18-án láthatja a közönség a 6SZÍNben Tollár Mónika rendezését, a Janikovszky Éva azonos című regényéből készült A lemez két oldalát. A 2013 óta futó produkcióban ezen az estén Horváth Lili, Elek Ferenc és Simon Kornél partnere Szamosi Zsófia lesz.
Színház interjú

Csak röpülnék – beszélgetés Bodnár Erikával

Gyerekként József Attila versei adtak neki hitet. Sírni mindig szégyellt, nevetni csak a főiskolán tanult meg. Legendás művészekkel dolgozott együtt és sohasem elégedett meg azzal, ami már bevált. Új utakat keresve próbált meg röpülni, mindig egyre feljebb, s gondolatban talán most is egyik híres szerepében szárnyal. Bodnár Erika – Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész – már két éve nem lépett színpadra. Megtisztelő, hogy az otthonában beszélgethettünk vele.
Színház interjú

„…megmaradhatnak az alapértékek, így a szellemiséget intézményesítjük…” – interjú Dr. Kucsera Tamás Gergellyel

Dr. Kucsera Tamás Gergely filozófus, eszmetörténésszel a Magyar Művészeti Akadémia főtitkárával, az MMA levelező tagjával a filozófiáról, az Akadémia feladatairól, céljairól és a pandémia okozta helyzetről beszélgettünk őszi akadémiai székfoglalója apropójából.