Színház

Vízcseppzuhatag

2014.07.21. 08:00
Ajánlom
Egy fesztivál életében a tizedik alkalom megkülönböztetetten szép és jó pillanat. Már bejáratottság és megállapodottság, de még nem megfáradtság és ellaposodás. KRITIKA

Ennek részleteibe most nem is megyünk bele, tisztában lévén avval, hogy úgyis (szinte) minden a pénzen, az anyagi lehetőségeken múlik. A Gyulán megrendezett X. Shakespeare-fesztivál nyolc ország harminchárom produkcióját kínálta, és 4600 nézőt fogadott. Volt koncert és kiállítás, Fringe fesztivál és kétnapos szakkonferencia. Záróközleményükben a szervezők az eseménysorozat művészi csúcspontjaiként a Nemzeti Színházzal közös Szentivánéji álom-bemutatót, a szentpétervári Balti Ház Macbethjét és a szabadkai Népszínház Macbethjét jelölték meg. Jómagam a londoni Globe Színház Sok hűhó semmiért-előadását és a pétervári Macbethet láttam a fesztivál két egymást követő, legkurrensebb estéjén, amikor is közel ötven újságíró posztolt a városban, a más foglalkozású fesztiválvendégekről nem is beszélve. Pechükre a két előadás közti 24 órában szinte egyfolytában esett az eső.

A londoni Globe Színház turnézó társulata, ha kérhetné, nyilván máshol is szívesen venne ilyen környezetet a produkciójához, mint ami a Várszínházban rendelkezésre áll. Ha nem is kör alakú a Vár, de körbeölelő, ódon, vöröstéglás, és még egy szerény, oldalsó, felső erkélysorral is rendelkezik. Szemre jól illik ide a Globe klasszikus díszletét mintázó faépítmény, a három, bársonyfüggönyös járással. (Van szerencsénk ismerni ezt a szcénát legalábbis a Szerelmes Shakespeare című filmből.)

A híres londoni színház néhány hete a Hamlettel szerepelt Pesten, Gyulára pedig a Sok hűhó semmiérttel érkezett. Szórakoztató cselvígjáték, de csak amíg jobban bele nem gondolunk. Mert ha esetleg igen, akkor rögtön az elején fennakadunk azon, hogy Don Pedro herceg - aki a Jók csapatát erősíti - felajánlja: álarcban meghódítja barátja kiszemeltjét, majd meg is kéri a lány kezét az apjától, azután átengedi barátjának. További fennakadásokon átvergődve - közben odaköszönve néhány ismerős motívumnak például a Makrancos hölgyből, az Othellóból vagy a Rómeó és Júliából - eljutunk a boldog végig. A boldog vég kettős esküvő: a halálba alázott Hero feltámad és feleségül mehet szerelméhez, vagyis korábbi vádlójához-sértőjéhez, Claudióhoz. Benedetto és Beatrice pedig megtudják ugyan, hogy ismerőseik becsapták őket az információval, miszerint egyikük szerelmes a másikukba, de ha már így alakult, hátha valóban ez van vagy lesz.

A Globe Színház Max Webster rendezte előadása nem tör nagyra. Kicsit sem akarja magát többnek mutatni annál, mint ami. Könnyedség, alkalmazkodó készség, profizmus. Nem tartozik a korszakos színházművészet kategóriájába. Sőt, hová tartozik egyáltalán. Hasonlít ismeretterjesztéshez, kultúrturizmushoz, színháztörténeti beavatáshoz, bárha a produkció nem Shakespeare-korabeli világot teremt a színen. De bármi legyen is ez, nem bánja meg az ember a vele való találkozást.

Nyolc színész alkotja a csapatot, férfiak és nők, fehérek, feketék, szőkék, fiatalok, idősebbek, változatos alkatok és karakterek, a szende széplánytól a fiús bonvivánon át a kopasz intrikusig. Eljátszanak tizenöt szereplőt a darabból, egyikből a másikba menet énekelnek, zenélnek, ki bendzsózik, ki tangóharmonikázik, ki harsonát fúj. Tartásuk van, kedélyük és szakértelmük. A Hero csöppet sem hálás szerepét adó Gemma Lawrence a napszemüvegében és az ujjatlan ruhájában simán beülhetne egy cabrióba valamely hatvanas évekbeli amerikai filmbe. Sam Phillips szőke és meggyőzően ostoba, felindult Claudiót formál. Emma Pallant olyan Beatrice, aki talán hamvas korában sem volt szép, s mire a vénlányság szele megérintette, addigra megkeseredés helyett egészséges humorérzéket fejlesztett magának. Simon Bubb (Benedetto) hórihorgas, szakállas fiatalember, aki különösen mulatságos, amikor észrevétlenül óhajt hallgatózni. Van egy halvány fejlődési vonala az alakításának: Benedettója érzékenynek bizonyul Hero megszégyenítésére, s ennek nyomán átáll barátaitól, katonatársaitól a nők oldalára. A további szereplők közül még a Leonatót adó Robert Pickavance-et emelem ki, aki avval vált személyes kedvencemmé, hogy láthatólag minden pillanatát élvezte és kiélvezte a színpadi létnek. Idős, ősz színész, de egy percig nem volt kétséges, hogy volna kedve akár a taps után azonnal újra lejátszani az egész előadást.

A Globe után azonban a Macbeth következett (másnap), amely az idei gyulai Shakespeare-fesztivál vezérműveként funkcionált, ahogyan pár éve A vihar. Három különböző, nagyon is egyéni verzió szerepelt a programban: a Maladype Macbeth/Anatómiája, a szabadkaiak Hernyák György rendezte Macbethje és a szentpétervári Balti Házé. Ez utóbbit május végén mutatták be a belga rendező, Luk Perceval első oroszországi munkájaként. (Ugyanakkor Pétervárral nem voltak ismeretlenek egymásnak: a Balti Házban Percevalnak jó néhány rendezése megfordult. A Macbeth pedig már kétszer is megvolt neki.) A produkció - ez az idevágó kifejezés - érdekes. Olyan Macbeth-értelmezés, amely... innentől nehézségekbe ütközöm, némiképp bizonytalanná és gyanakvóvá válok.

Annyi bizonyos, hogy Perceval Macbeth lelkét világítja (sötéten), s ott benn a bűnt, a szenvedélyt, az értelmet kutatja. Az előadás világa leginkább egy nyomasztó, lidérces álomra hasonlít. Macbeth álmodja persze, akivel az összes többi szereplő felszínesen érintkezik csak. (Illetve van egy hű szolgája Lennox, aki bármiben a rendelkezésére áll, de neki könnyű. Mert ez az elegáns fekete ruhás férfi - Jurij Jelagin játssza - mégiscsak kívül van. Egyszer úgy jön el urától, hogy könnyedén abszolvál közben egy ugróiskolát.)

A címszerepet megformáló fürtös, testes, fehér inges Leonyid Alimov jószerével el sem hagyja a színpad elejét, a rivaldát, ott járkál, kiabál, háborog, meríti vödör vízbe a fejét és emelgeti szájához sűrűn a borosüveget. Rajta kívül mindenki halkan, mikroportba beszél, ami erősíti azt az érzetet, hogy Macbethünk fejében szólnak a hangok. A létet, amibe a férfi kivettetett, néhány hosszú, keresztbe-kasul függő rúd képviseli - mintha óriások játszanának marokkót e pálcikákkal -, ezeken gubbasztanak artisztikus biodíszlet gyanánt a vészbanyák, akik a szokottnál többen vannak és egy szót sem szólnak. (Markáns kezdete az előadásnak, ahogy a színpad hátuljában, füstben, ellenfényben egyenként behátrálnak a színre a térdig érő hajú, mezítelen boszorkányok, majd az összes további szereplő.) A hosszú, lassú csendek után az események menetében az előadás idegtépő zajokból összeálló hangzavarrá fokozódik majd. (Zeneszerzők: Lothar Müller, Pavel Mihejev.) Macbeth dúlt, önmagával eltelt ivászata és az abból cselekményileg fakadó tettek voltaképp csupán egyetlen ponton érintkeznek a színpadi valósággal: a Lady nyomán.

Alimov Macbethje nagy, tohonya test, ösztökélni kell. Történetesen épp iszik és monologizál akkor is, amikor a feleségét Duncan király megerőszakolja. Az asszony ziláltan érkezik színre, tűsarkas cipőmagasságát már korábban elvesztette, ruhája tépett, harisnyanadrágja a bokájára lóg. Van ezután egy furcsa, nyers, zakkant kacagása. Jóval később Macbeth ráneveti a rímet erre a hisztérikus kacajra. A borzalmas éjszakán a Lady szeretkezve veszi rá férjét a gyilkosságra, a bosszúra. (Hm.) Az asszonyt a pétervári akadémián nemrég végzett Maria Sulga játssza erős nőiességgel. Fejét belemeríti ő is a vödörbe, s ahogy kiveszi, hosszú hajával látványos vízcseppzuhatagot képez a levegőben.

Perceval balladisztikus hangvételű Macbethje a sötét misztikumot a lét abszurditásáig igyekszik kiterjeszteni. Nem véletlenül keverednek a szövegbe Samuel Beckett-darabok részletei. A Lady kézmosás helyett az Ó, azok a szép napokat idézi, Macbeth pedig A játszma végéhez konkludál. Perceval Thomas Brasch német fordításából-átiratából dolgozott, ennek orosz változatát készíttette el Maria Korenyevával. Nyers, sallangtalan, hétköznapi az oroszul elhangzó szöveg (ellentétben a kivetítőn megjelenő Szabó Lőrinc-fordítással).

Amikor a Lady már túl van a dolgon, az arcát eltakaró hosszú hajával hasonlítani kezd a színpadon egyfolytában jelenlévő, izgő, mozgó, vonagló, táncoló vészbanyákhoz, akinek egyike erősen állapotos. Ha a végén a Lady maga is odavonulna közéjük, tudnám, hol vagyunk. Talán a Kékszakállú herceg várának hetedik ajtaja mögött.

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

Tomboló sikert aratott Berlinben Eötvös Péter új operája

November 28-án este mutatta be a Berlini Állami Opera Eötvös Péter legújabb, Jon Fosse Trilógiája alapján készült operáját. A Sleepless Mundruczó Kornél rendezésében került színre.
Zenés színház

Elhunyt a Broadway-legenda, Stephen Sondheim

Az Oscar-, Tony- és Pulitzer-díjas zeneszerző, dalszövegíró, az amerikai zenés színház egyik legismertebb alkotója 91 éves volt – tudatta az MTI.
Klasszikus

Klasszikus koncertek karácsonyra – a Zeneakadémia adventi ajánlata

Élményt ajándékozni mindig jó: remek ünnepi meglepetés a Zeneakadémia háromféle értékben megváltható ajándékkártyája, amely felhasználható például a világklasszis előadókat és különleges hangversenyeket kínáló 2022. tavaszi szezonra is.
Színház

Az ideális karácsonyi ajándék az Orlai Produkciótól érkezik a fa alá

Egy színházi szabadbérletnek csupán előnyei vannak. A kedvezményes ár, az időbeli rugalmasság, és a bérlettulajdonos ízlésének, érdeklődésének megfelelően alakítható választás teszi praktikussá, az előadásélmény pedig személyessé.
Klasszikus

Zenében utazunk – a MÁV Szimfonikus Zenekar adventi ajánlata

A MÁV Szimfonikus Zenekart az ország élvonalbeli együttesei között tartják számon. Túlzás nélkül állítható, hogy a 76 éve működő zenekarnak nemzedékek köszönhetik első minőségi komolyzenei élményüket. A közelgő új év első felében is ragyogó programokkal várják a klasszikus zene rajongóit.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

Egy hónapra beköltözött a nagymamájához, előadást készített róla – interjú Göndör Lászlóval

Beköltözött a nagymamájához, aki 97 éves. Az unoka 35, és rendszeresen álmodott azzal, hogy lekési kettejük találkozását. Göndör László azt mondja, ritkán elégedett valamivel, de ezzel igen: a Nagymamával álmodtam című, STAFÉTA-pályázatos előadás december 5-én, 6-án, 8-án és a jövő évben is látható a Trafóban.
Színház ajánló

Hamletként áll színpadra Vecsei H. Miklós

December 3-án mutatja be a Kolozsvári Állami Magyar Színház Shakespeare egyik legnépszerűbb királydrámáját, a Hamletet, melynek címszerepében Vecsei H. Miklós látható.
Színház ajánló

Megkapó emberi történetek adventkor és az ünnepek után is a Bethlenben

Hangolódjon kamaradarabjainkkal az ünnepekre vagy lepje meg élményutalvánnyal szeretteit! Tordai Teri és Horváth Lili, Udvaros Dorottya és Földes Eszter, Igó Éva és Zoltán Áron, Vándor Éva és Szalai Ádám, Grisnik Petra és Gőz István, illetve Blaskó Péter és Szilágyi Ágota párosai várják élőben és az online térben is a közönséget a Bethlen Téri Színházban.
Színház interjú

Hogy lehet jól szeretni? – beszélgetés Járó Zsuzsával

Szakonyi Károly a hetvenes években írt, A hatodik napon című drámáját az író kilencvenedik születésnapja tiszteletére mutatta be a Rózsavölgyi Szalon. Az anya halála után magára maradt apa születésnapjára gyűlik össze ritkán látott családja. A Terézt alakító Járó Zsuzsával beszélgettünk próbafolyamatról, az előadásról, szerepekről és kiállásokról.
Színház ajánló

Mentális coming out a Pinceszínházban

November 30-án mutatja be a Pinceszínház Bodor Panna drámáját, A hisztérikát, amely a szerző-rendező személyes élményeiből táplálkozik. A személyiségzavar egy típusával diagnosztizált dramaturg ezzel az előadással szeretné felhívni a figyelmet a stigmatizálására.