Színház

Zene. Vége. Taps?

2011.06.21. 13:02
Ajánlom
Ezért kérdőjelezik meg, próbálják negligálni, kiradírozni, politikai fogást találni rajta, pikírt összeesküvés-elméleteket gyártva érdemtelen győzelmet jósolni neki...

"...nem azzal a szándékkal készült, hogy nagy előadás legyen belőle "

(Mohácsi János)

A Parasztopera pontosan az, amit a címe mutat. Népzenei indíttatású áriák és káromkodással tarkított recitativók ölelkezéséből született kortárs népi ballada. A nép szó minden értelmében. E humorszálakból szövődő tragédia összetett jelentéstartománya túlmutat önmagán. Fényes nevetéssel vezet el a 21. századi sötét középkorba. Olyan, mint a világ, amely ártatlan arcát mutatja - próbáljuk elnéző mosollyal szemlélni, miközben épp készül ránk omlani. Mohácsi János POSzT-ra beválogatott pécsi rendezése Pintér Béla és Darvas Benedek munkáját "vette kölcsön". A Pintér féle társulattal sikert sikerre halmozó darab egy új fénytörésben. Súlyos humorral, hazaszeretettel, szerelemmel, árulással. Kovács Márton grandiózus zenei jelenlétével. Kórussal, síppal, dobbal. Nádi hegedűvel. Plusz még a POSzT közönségének jótékony részvételével. Együtt érzésével...

Nagyszabású színészi munkával.

Egészen nagyszabású a díszlet térelrendezése is. A színpad elején kialakított félköríves palló, a színpad hátuljából kiszakadó végtelen tér, amely egy ideig (konkrétan addig, míg össze nem omlik) azzal kecsegtet, hogy léteznek másfajta világok is... Talán csak a recycling gondolat képi megvalósulása lett kissé direkt. A tér kitüremkedéseit alkotó összepréselt szemét látványa drasztikusan előlegezi meg a - kifinomult arányérzékkel vezetett - történet váratlan végkifejletét. Mintha az alkotói szándéktól némileg elszabadulna a kép. Jóval egyértelműbben fogalmaz, mint az előadásban felsejlő rejtett utalások - a múltban gyökerező zene, eszme és gondolat, a kicsorbult érzelmek, megsérült életek újrahasznosítására.

Pedig benne van az is. Meg az ellenkezője. A vágy az újrahasznosításra, és ennek a vágynak a lehetetlensége. Mert csak egyszer élünk. És az elkövetett bűn antik drámai mintára bele van kódolva az életünkbe. Balikó Tamás szinte a semmiből épít vérfagyasztó sorstragédiát. A föl nem ismert gyermekét legyilkoló balladai hősét. Vele vannak a többiek.  A szerény fölbujtó, Nyakó Júlia anyafigurája. A tékozló fiú, Zayzon Zsolt messziről megtérő cowboya, és az őt szerelemre lobbantó Csarnóy Zsuzsa fogcsikorgató őszinteséggel fogalmazott nőalakja. A két házasuló fiatal, Józsa Richárd, Györfi Anna, akiknek a jelenét rombolja le a szülők múltja. Így marad el a vérfertőző nászt megpecsételni hivatott esküvői szertartás, és teljesedik be Köles Ferenc lagziból kitessékelt állomásfőnökének alkoholmámorban fogamzott, mindent elsöprő bosszúja... Zene vége. Hosszú taps. A nézőtér ünnepel.

Miben rejlik Mohácsi sikere? Talán abban, hogy nem szájbarágósan reflektál a valóságra - érzéki felszabadultsággal merít belőle. Mintha a világban való létezés és e szerteágazó tapasztalat művészetté sűrítése között nem lenne ott (persze, ott van) az az alkotói aktus, amely tudatos mederbe tereli a létezés információit. Mintha „csak úgy" zsigerből jönne minden, amit a színpadon látunk. Semmi kimódoltság. Tisztán a történet, melyet a legdurvább stilizáció sem képes a valóságból kiszakítani. Mint Remete Krisztina kettős személyiséget rejtő, felemás ruhái. Vagy éppen Bodor Johanna autentikus koreográfiái, melyek - hasonlóan az egész előadáshoz - nem csupán önnön primér jelentésüket hordozzák, de egyidejűleg annak groteszkumát is. Talán emiatt irigylik el e mostani, (mesterségesen?) darabokra szaggatott színházi világban Mohácsi sikereit? Ezért kérdőjelezik meg, próbálják negligálni, kiradírozni, politikai fogást találni rajta, pikírt összeesküvés-elméleteket gyártva érdemtelen győzelmet jósolni neki, miközben valóban jó előre lehet tudni, hogy ezzel a fajta egyszerre mulattató és mélyen fölkavaró művészi látásmóddal elég nehéz nem a legjobbak közé kerülni. Hacsak..

Nos, igen. Bízzunk benne, hogy a magyar színház - és benne a POSzT - jövője nem erről a hacsakról fog szólni. Hogy a megmondó emberek kora lejárt, hogy legföljebb stílus és ízlésvilág fog majd hadakozni, és hogy egy valamire való világban a valamire való (színház)művészet értékeiről sikerül egyfajta közmegegyezést kialakítani. Kimondva. Vagy kimondatlanul. Pillanatnyilag elég nagy a bizonytalanság. Mindenesetre a Parasztoperát előadás után, még ott a POSzT-on eltemették. Miközben híre ment, hogy ez volt az utolsó előadás, egy pécsi lapban azt olvasom, hogy a jövő évadban játsszák tovább. Ki tudja. Ezzel együtt Kovács Márton és csapata önkéntes magyar virtusból hajnalig zenélt. Örömből örömzenét. Volt minek örülni.


A Parasztopera négy díjat kapott a POSzt-on:

Legjobb rendezés: Mohácsi János

Legjobb jelmez: Remete Kriszta

Legjobb színpadi zene: Kovács Márton (A Nemzeti Színház-i Egyszer élünk..., valamint a Parasztopera  zenei átdolgozásáért)

Továbbá a MASZK Országos Színészegyesület díja:

Legjobb férfialakítás: Köles Ferenc

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

A Hat hét nyerte a fődíjat, a Larry pedig tarolt a magyar filmkritikusok díjátadóján

Február 3-án délután adták át a 60. Magyar Filmkritikusok Díjakat, amelynek fődíját Szakonyi Noémi Veronika Hat hét című drámája hódította el, Grunwalsky Ferenc pedig életműdíjat vehetett át.
Színház

„Soha nem kellett méltatlan dolgot elvállalnom” – Moór Marianna 80 éves

Bakfisként 8750 kislány közül választották ki egy filmfőszerepre, amit több mint harminc filmes alakítás és száznál is több színházi bemutató követett. Moór Marianna életműve gazdag és teljes. A színésznő február 5-én tölti be a 80. életévét.
Könyv

Új regénnyel jelentkezik Murakami Haruki áprilisban

Egyelőre nem sokat tudni a japán művész áprilisban megjelenő könyvéről, a kiadó sem a címét, sem pedig a cselekmény részleteit nem árulta el.
Zenés színház

Elhunyt Jürgen Flimm

A neves színházi és operarendezőt, a Salzburgi Ünnepi Játékok és a Berlini Állami Opera egykori vezetőjét február 4-én, életének nyolcvankettedik évében érte a halál.
Jazz/World

Beyoncé megdöntötte Solti György Grammy-rekordját

Az amerikai énekesnő immár harminckét díjjal büszkélkedhet, ezzel neki van a legtöbb Grammyje. A legjobb album díját Harry Styles kapta meg a Los Angeles-i ceremónián.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Bécsig kell annak menni, aki színpadon akarja látni a Meseország mindenkié című mesekönyvet

Pille Tamás színművész miután többször próbálkozott sikertelenül magyarországi színházakban színre vinni a hazánkban komoly politikai purparlét kiváltó mesekötetet, végül egy magyar nyelven játszó bécsi teátrumban talált partnert a színrevitelhez.
Színház magazin

„Soha nem kellett méltatlan dolgot elvállalnom” – Moór Marianna 80 éves

Bakfisként 8750 kislány közül választották ki egy filmfőszerepre, amit több mint harminc filmes alakítás és száznál is több színházi bemutató követett. Moór Marianna életműve gazdag és teljes. A színésznő február 5-én tölti be a 80. életévét.
Színház magazin

„Mindig is nagyobb volt bennem a színház utáni alázat, mint az önmutogatásra való késztetés" – Sunyovszky Szilvia 75 éves

A Kossuth-díjas színésznő február 2-án ünnepli a 75. születésnapját. Noha a színészi pályát több, mint 30 éve diplomáciai és politikusi munkára váltotta, így is nyomot hagyott a hazai színházi és filmes életben.
Színház hír

A STEREO AKT kulturális műhelyt és közösségi teret nyit

A független alkotócsoport a VIII. kerületben talált otthonra. A jövőben alkotóműhelyként és befogadóhelyként is üzemelő STEREO Művház átalakítása még javában tart: az első ütem befejezéséhez közösségi támogatási kampányt indítottak. 
Színház ajánló

Menni kéne… – amire februárban beindulunk

Van, ahová a színészek, máshová a rendező, megint máshová az izgalmasnak ígérkező színházi nyelv csalogat be – legyen az dráma, thriller vagy olyan előadás, aminek a műfaja most még nem is tudható biztosan.