- Az eredeti elképzeléshez képest mennyire váltotta be a Szalon a hozzá fűzött reményeket?

- Minden várakozásomat felülmúlta olyan szempontból, hogy elfogadottá vált Budapesten, és színesíti a választékot. Úgy tűnik, egy olyan résre leltünk rá, ahol van fogadóképes kereslet a minőségre. Amikor megnyílt, kérdezték tőlem, hogy mit tartanék sikernek, mire azt feleltem, ha találnék naponta hetvenöt embert, akiket a programjaink érdekelnek. Ez hála Istennek sikerült. A harminc pluszos korosztály látogat minket.

- Műfajilag mi élvez elsőbbséget a közönség körében?

- Eredetileg azt gondoltam, hogy a kis koncerteknek lesz a kiemelt helye, de érdekes módon a színház iránt nagyobb az érdeklődés. Valószínűleg ebbe az is belejátszik, hogy olyan darabokat mutatunk be, amelyek még nem mentek Magyarországon. Tizenhárom bemutatónk volt eddig. Tudatosan nem csinálunk vasárnapi és ünnepnapi előadásokat, alkalmazkodunk az üzlet nyitva tartásához. Márciusban és áprilisban ezt megváltoztattuk Alföldi Róbert és Jordán Tamás kétszereplős előadása, Az utolsó óra iránti óriási érdeklődés miatt.

- A nemrég megnyílt Hátsó kapu tekinthető a Rózsavölgyi Szalon alternatív változatának?

- Igen. Az egyik ok, amiért létrehoztuk, hogy sokan keresnek meg értékes anyagokkal, amik nem ide valók, ott viszont van számukra alternatív lehetőség. A másik ok, hogy régről ismerem a Hátsó kapu vezetőjét, Szalai Szabó Istvánt, akivel többször dolgoztunk együtt. A Sirály folytatását szerette volna megcsinálni.

- Mennyire vállalja magára mindkét "szcéna" a fiatal tehetségek felkutatását, támogatását?

- Mindenképpen. A Hátsó kapuban indul egy kifejezetten zenét tanuló fiataloknak szóló komolyzenei sorozat, Csak komolyan címmel. Közösen indítunk egy Antré fesztivált, ami szintén fiatalokat akar felfedezni. A Rózsavölgyiben a darabválasztások számítanak felfedezésnek, amiket sehol másutt nem lehet látni Budapesten.

- Ezt a kamaraszínház jelleget szeretnék erősíteni a jövőben is?

- Jelenleg ez mondható el a Szalonról, ugyanakkor havonta legalább egyszer folytatódik a Párbeszéd zenével és irodalommal című sorozatunk. Rendszeresen tartunk továbbra is felolvasóesteket, könyvbemutatókat, amelyek ingyenesek. A színházi produkciók számát egyre növeljük a nagy érdeklődésre való tekintettel. Legközelebbi bemutatónk egy svéd írónő, Katarina Mazetti A pasi a szomszéd sír mellől című regényéből  készült. Egy értelmiségi özvegyasszony és egy gazdálkodó paraszt találkozásáról, az együttélés lehetőségéről szól a kulturális különbözőségek ellenére. Alapvetően szerettem volna nem hagyományos színdarabokat, hanem könyvekből készült színpadi adaptációkat létrehozni. Ilyen például a Szerettem őt előadásunk Anna Gavalda regényéből vagy az Odaadó hívetek, Surik, Ulickaja leginkább színpadra alkalmas könyvéből.

- Várható további nyitás a zenés színházi produkciók irányába?

- Két zenés produkciónk van jelenleg: a Pereg a film...zene, ami az elmúlt százhúsz év filmtörténetét dolgozza fel Sándor Pál szemszögéből és egy kabaré-összeállítás. 1912-ben költözött a Szervita téri épületbe a Rózsavölgyi Kiadó. Az 1912 és 1940 közötti időszakból válogattunk dalokat, és azokhoz kerestünk szövegeket Nagy Endrétől Karinthy Frigyesen át Heltai Jenőig. Ebből született egy kortörténeti kabaré, amit valószínűleg folytatunk az 1950-es évektől 2000-ig. És szintén szilveszteri bemutatónak szánjuk. 

- A saját fejlesztésű ötletek mellett befogadó jelleggel is működnek?

- Általában az valósul meg, amit kitalálok, de nagyon örülünk annak is, ha hoznak ötleteket. Több befogadott előadásunk is van, mint például az ingyenes country zenei délután.

- Mi lett a Cimbora klubbal?

- Gyerekműsorok formájában folytatódik kéthetente. Pillanatnyilag két mai magyar mesét tartunk műsoron, a Brub, avagy egy zokni, aminek párja nincset, és a Bazsó és Borkát.

- Milyen előadások várhatók a következő szezonban?

- A Gárdonyi-évforduló alkalmából egy sokak számára ismeretlen Gárdonyi-könyvet dolgozunk át négyszemélyes színdarabbá, az Ábel és Esztert. Az Előttem az élet lesz a következő előadásunk. Decemberben pedig a Britten-évfordulóra A halál Velencébent mutatjuk be, ami részben az ő operája, részben színdarab.