„Könnyebb úgy kiemelkedni, hogy figyelsz a többiekre, amitől egyszer csak kinyílik minden érzéked.”
„Mostan színes tintákról álmodom” – Kosztolányi jól ismert sorai indították el Bordás Rolandot a színészi pálya felé, miután kilencévesen egy versmondó versenyen tehetségével felhívta magára a figyelmet. Gyermekkorát a mindössze hetvenlelkes szabolcsi zsákfaluban, Hetefejércsén töltötte, innen vezetett az útja Vásárosnaményen és Nagykállón át a Kaposvári Egyetemre, ahol Vidnyánszky Attila színészosztályában diplomázott 2017-ben, majd a Nemzeti Színházban helyezkedett el.
A mozgás szeretete szerves része az életének, korábban kick-boxolt és karatézott, valamint az autóversenyzésben is kipróbálta magát, manapság pedig napi testedzéssel vezeti le a próbák során felgyülemlett feszültséget. A küzdősport egyik alkalommal különösen jó szolgálatot tett Bordás Rolandnak, hiszen a Vidnyánszky Attila rendezésében 2019-ben bemutatott, Rocco és fivérei című előadás próbafolyamatában a szereplők rendszeresen vettek bokszedzéseket. A történet öt fiúról szól, aki egy kis faluból kerül fel a nagyvárosba – hasonlóan Roland életútjához.
A csöndes, lassú vidéki hétköznapok után időbe telt megszoknia Budapest lendületét és nyüzsgését, néha még most is magára zárja az ajtót egy-két napra, ha nyugalomra vágyik.
Bordás Roland a Rocco és fivérei című előadásban (Fotó/Forrás: Nemzeti Színház)
„Az egyetemen voltak problémáim a tájszólásom miatt. Van, amikor akarva-akaratlanul előjön az íz: megvan a szöveg, a koreográfia, ráeresztem az ösztönt, akkor hajlamos vagyok rá” – nyilatkozta egyik alkalommal. Meghatározó színházcsinálókkal hozta össze a jó szerencséje, rendezte őt Viktor Rizsakov (Részegek, Álomgyár), Purcărete (Meggyeskert) és Szász János (Caligula helytartója), sőt a Nemzetin kívül is kipróbálta már magát, így az Ódry Színpadon (Szajré, Amphitryon) vagy a Sztalker Csoporttal, amellyel rendszeresen dolgozik együtt (III. Richárd, Woyzeck, Míg fekszem kiterítve, Vízkereszt, de amúgy mindegy).
Mindig csapatcentrikusan gondolkodik, ezt tanulta mestereitől.
„Az Amphytrion-monológ is csak akkor születik meg, ha a kollégáimmal tűpontosan figyelünk egymásra. Ők tőled függenek, és te is tőlük függsz. Mindenki egy önálló entitás, de egymást húzva jutunk előre” – vallja. Legújabb munkája az Alekszandar Popovszki rendezésében idén ősztől látható, A Mester és Margarita című Bulgakov-regény színpadi adaptációjához köti: a magát Wolandnak nevező ördög szerepében lép a közönség elé.
A további díjazottakról itt olvashat.
hírlevél
