- Hárman alkottátok a zsűrit. Nehéz volt közös álláspontra jutni?

- Minden előadást együtt néztünk meg Kingával (Keszthelyi Kinga dramaturg - a szerk.), rögtön a szünetben és az előadás után meg is beszéltük a látottakat. A díjátadó előtt összeültünk Teodórával (Bán Teodóra, a Budapesti Nyári Fesztivál ügyvezető igazgatója - a szerk.) is, akinek testközelből egyébként is sok dolga volt a produkciókkal. Nagyon hálásak vagyunk, csodálatos estéink voltak. Kingával együtt dolgoztunk annak idején a Nemzeti Színházban, volt honnan folytatni a beszélgetést. Ugyanazt a nyelvet beszéljük, hasonló az ízlésünk is a színházról, tehát nem voltak nagy különbségek köztünk. A nehézség abból adódott, hogy nagyon jó előadásokat állítottak össze a válogatók, emellett remek alakításokat láttunk. Azon dilemmáztunk, ezek közül kinek adjunk díjat és kinek ne. Szinte minden tetszett, minden előadásban találtunk valamit, ami izgalmas. Zsűrizni mindig nagyon nehéz.

- Voltál már korábban ilyen helyzetben?

- Sokszor, igaz általában versmondó-versenyeket, színjátszó programokat zsűrizek. Drámapedagógusként is dolgozom, tehát találkozom ilyen helyzetekkel. Ott is nehéz árnyalni az eredményeket, hát még a profiknál!

- Egyáltalán lehet versenyeztetni különböző műfajú előadásokat egymással? Vagy ilyenkor az ember a belső ízlésére, mércéjére hallgat?

- Az alapján lehet mérlegelni, hogy az adott műből mit hoztak ki az alkotók. Tulajdonképpen mindegy, mi a műfaja az egyes produkciónak. A rendező, a színészek, a tervezők munkáját lehet súlyozni, különbségeket ezeken belül lehet tenni.

- Vidéken is fellépsz. Mi a tapasztalatod, mit jelentenek a pesti megmutatkozások a vidéki társulatoknak?

- Erre a kérdésre nem én tudom a leghitelesebb választ adni, hiszen soha nem voltam tartósan vidéki színház tagja. A Nemzeti Színház után három évig Belgiumban éltem, azóta a főváros mellett játszottam Székesfehérváron, mostanában pedig főleg Budaörsön. Be kell vallanom, a négy év alatt, amíg Fehérváron rendszeresen felléptem, egyszer sem aludtam ott, mindig voltak kötelezettségeim közben Pesten is. Talán alkatilag nem is vagyok alkalmas a kisvárosi életre.  De egy biztos: minden fesztivál ünnep. Társulatnak, szakmának, nézőnek egyaránt.

- Mennyit tudott megmutatni szerinted a szemle a vidéki előadásokból? Kirajzolódott valami átfogó kép?

- Nem tudta a teljes palettát felmutatni, elsősorban a színpad adottságok miatt, hiszen sok előadást eleve nem lehet elhozni a Városmajorba. Ugyanakkor nem hiszem, hogy lehet külön vidéki kategóriát kijelölni a színházi életben. Én az egész magyar színházat szeretem. A Budaörsi Latinovits Színházban például jelenleg olyan műhelymunka folyik, amelyik bármelyik fővárosi színházban megállná a helyét. A Vidor Fesztiválról két díjat is elhoztunk legutóbb.

 - A saját előadásaid mellett jut időd megnézni mások produkcióit is?

- Abszolút, ha felkelti egy előadás az érdeklődésemet, képes vagyok érte akár Londonba, Berlinbe is elutazni. A 39 lépcsőfok című darabot például legelőször Londonban láttam, annak idején mondogattam is, érdemes lenne itthon is megcsinálni. Lám, mit hoz a véletlen, Horgas Ádámék Pécsen sikerre is vitték.