No. A mai nap egyáltalán nem úgy indult, ahogy terveztem. Rém kíváncsi voltam ugye a szakmai beszélgetésre, hogy mit mondanak az Urbi et orbiról. Hát, ezt kénytelen leszek a POSzT weboldalán elolvasni és idelopni. Igen, már megint az eső tett keresztbe. De nem használok írásban csúnya szavakat… Cserébe idegondolhatnak bármi vonatkozót…

Kipróbáltam a rendes városi buszt is. Nehezen járok már lefelé, izomlázam van. Ez a járkálás fényképezőgéppel, esőkabáttal és mindenféle kütyüvel a hátamon, laptoppal a kezemben, fölér egy kiadós edzéssel. A 33-as busz felejthetetlen élmény volt, máskor is használom majd. - BESZÁMOLÓ A PÉCSI ORSZÁGOS SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL

Nem kávéval kezdted a napot, jutalmul lépj előre két mezőt! Hát, léptem, de legalább hetvenkét mezőt. Gyors reggeli a szállodában, presszókávé nem volt, csak tejes. Öt óra alvás után mint halottnak a csók. Se. A 11-kor kezdődő szakmai beszélgetésre 10-kor elindultam, hogy a rendes húszperces sétám után (igen, ezt meg kell szoknom!) a Király utcában hozzájussak a napi indító koffein-adagomhoz. Különben nem látok, nem beszélek és nem értek. - BESZÁMOLÓ A PÉCSI ORSZÁGOS SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL

Nem is én lennék. Lekéstem a reggeli vonatot. Nem a szép, romantikus, Lila ákác-i, integetős lekésés. Hanem már nem is láttam a Tenkes IC-t. Hírmondó sem maradt belőle. Kettő percen múlt. - BESZÁMOLÓ A PÉCSI ORSZÁGOS SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL

Több interjúban elmondta már Kukorelly Endre, hogy mielőtt fölkérték volna a Pécsi Országos Színházi Találkozó válogatójának, ritkán járt színházba. Az elmúlt évben viszont egy hivatásos kritikushoz hasonló teljesítményt hajtott végre: száznyolcvanhárom előadást látott, ezek közül választotta ki azt a tizenhatot, amely bekerült a versenyprogramba.

A meleg nem csillapodik, de szerencsére van előle menekvés: hűtött színháztermekbe kell menni. Akár könnyed nyáresti szórakozásért, akár komoly társadalmi-politikai mondanivalóért. Még mindig a Sterijáról.

A vajdasági nyárelőben egykedvűen zakatol a Szerb Államvasutak személyvonata Újvidékrűl Szabadkára. Meg-megáll, szusszan egyet, aztán továbbzötyög. A sínek mentén hatalmas pipacsmezők, a piros virág még a szeméttelepen is kibújik. Este Zalán Tibor darabjának premierje a Népszínházban.

Újvidék fölött felhőtlen az ég, a hőmérséklet 35 fok. Itt már tombol a nyár, és javában tart az 53. Sterija Játékok (Sterijino Pozorje, a névadó Jovan Sterija Popovic 19. századi jeles szerb drámaíró), ami egykor a jugoszláv dráma fesztiválja volt. Ma már nincs Jugoszlávia, következésképp jugoszláv dráma sincs, a Sterija azonban megtalálta helyét a megváltozott világban.