Vajon elérkezett-e az idő, hogy hitelesen mutathassuk be Latinovits Zoltán pályafutását? – teszi fel a kérdést a színészkirály halála után csaknem fél évszázaddal Gajdó Tamás az OSZMI gondozásában megjelent új kötetben. A színháztörténészt Várhegyi András kérdezte a Fidelio Podcastban.

Ellinger Edina húsz éve a Budapest Bábszínház tagja, amely élén második igazgatói ciklusát kezdte meg március elején. A színházban folyó szakmai munkáról, a társulatépítésre fordított figyelemről, a báb műfajával kapcsolatos szemléletváltásról és az úgynevezett „csendőrperturól” beszélgetett mesterével, Meczner János Jászai Mari-díjas rendezővel a Magyar Színházrendezői Testület podcast-sorozatának negyedik részében.

A legendás rendező, színházigazgató és tanár, Ádám Ottó alakját idézi meg a Bajor Gizi Színészmúzeum március 17-ig látogatható időszaki kiállítása. Őrá emlékezik személyes hangvételű írásában egykori tanítványa, Balázs Ádám, aki Ádám Ottó első rendezőosztályának hallgatója volt.

Az Operaház Emléktárának vezetőjét már fiatalon rabul ejtette a dalszínház varázslatos világa, lelkesedése pedig láthatóan kifogyhatatlan.

A legendás színésznő pályája során olyan emlékezetes szerepeket játszott el, mint a Csongor és Tünde Mirigyje, vagy a Hamlet Gertrúdja, az igazi népszerűséget azonban a Szabó család című rádiós családregény Szabó nénije hozta meg számára. 

Türelem, összefogás és egymás iránti, valódi kíváncsiság. Talán így lehetne jellemezni e három fajsúlyos rendező, Székely Gábor, Zsámbéki Gábor és Ascher Tamás alkotta színházi szövetséget. Ennek a különleges találkozásnak és együttállásnak az eredménye az idén 40 esztendős Katona József Színház.

Türelem, összefogás és egymás iránti, valódi kíváncsiság. Talán így lehetne jellemezni e három fajsúlyos rendező, Székely Gábor, Zsámbéki Gábor és Ascher Tamás alkotta színházi szövetséget. Ennek a különleges találkozásnak és együttállásnak az eredménye az idén 40 esztendős Katona József Színház.

A magyar színházak több mint a fele határon túlra került Trianon után. A gazdasági válság miatt a megmaradt vidéki teátrumok fenntartására sem volt pénz. Rengeteg színész maradt munka nélkül. Ebben a kilátástalan helyzetben szervezte meg Alapi Nándor színész, rendező az Országos Kamaraszínházat: vándortársulatával tíz évig járta a településeket. Megújította, modernizálta a vidéki színjátszást. Pályája mégis súlyos bukással ért véget, mindenét elveszítette. Állítólag a nyilasmozgalom tagja lett, később eltűnt. De lehet, hogy nem így történt. Mindenesetre halála máig rejtélyes.