Kolodko Mihály skatulyányi alkotása húzta ki a gyufát a Mi Hazánk mozgalom képviselőjénél, aki úgy érezte, az önkényuralmi jelképként azonosított szobrot a köz érdekében a Dunába kell dobnia. A szobrász nem vette magára a dolgot, és ezzel megmutatta, mit is jelent valójában a szabadság - a téren vagy azon kívül.

Ljudmila Ulickaja Jákob lajtorjája címen írta meg, elmondása szerint utolsó nagyregényét. A magyarul most megjelent szeszélyesen indázó családtörténetből kibontakozó hol jellegtelen, hol történelmi jelentőségű hétköznapok krónikája kapcsán az írónővel beszélgettünk. Ulickaja bár a félelemérzet természetét írta meg a 20. századot átölelő könyvében, kérdéseinkre nyíltan válaszolt múltjáról, családjáról, nemzedékének társadalmi és genetikai meghatározottságáról, emlékezetpolitikáról és az orosz-ukrán konfliktusról is.

Prokofjev Rómeó és Júliája a szovjet drámai balett koronájaként írta be magát a zenetörténetbe. Az 1940-es szentpétervári bemutató sikerére azonban még a produkciót megelőző napokban is aligha számíthatott a zeneszerző, a táncosok ugyanis a ritmikai nehézségek miatt csaknem bojkottálták az előadást – és ez csupán a kódája volt a mű küzdelmes, szovjet diktatúra által beárnyékolt előtörténetének.

1948. február 11-én hunyt el Szergej Mihajlovics Eizenstein rigai születésű szovjet filmrendező és teoretikus, a szovjet és az egyetemes filmtörténet formanyelvének egyik kialakítója.