1. A diótörő a német kultúrkörben nemcsak háztartási kellék, hanem mágikus erejű tárgy, ami védelmezi a családot és szerencsét hoz az emberek otthonába. Ezért gyakran ajándékoztak a gyerekeknek diótörőt karácsonykor.
2. A balett E.T.A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című novellájára épül, ami egy sokkal sötétebb történet, mint ahogy azt a balettszínpadokról ismerjük. Hoffmann egy véres csatát ír le a jóságos Diótörő és a gonosz Egérkirály között.
amit Marius Petipa is átemelt a balettba, ahol az egerek képében a francia forradalom példázatát akarta megfesteni.
3. Csajkovszkij első átütő balett-sikere nem A diótörőhöz, hanem a Csipkerózsikához kötődik, aminek sikerén felbuzdulva a Cári Színház igazgatója, Ivan Vszevolozsszkij újabb balettzenét rendelt Csajkovszkijtól, így született meg A diótörő Marius Petipa librettójával.
4. Viszont amikor először bemutatták A diótörőt 1892-ben Oroszországban, a kritika egyáltalán nem volt tőle elragadtatva, és nem jósoltak neki fényes jövőt.
A hatvanas évek végére A diótörő a karácsonyi szezon elengedhetetlen kellékévé vált, Balanchine koreográfiája pedig a mai napig az egyik legnépszerűbb verzió.
5. Balanchine 40.000 dollárt kapott az 1954-es premierhez, amiből 25 ezret a karácsonyfára költött. Amikor megkérdezték, hogy nem lehetne-e esetleg valahogy olcsóbban kihozni ezt a díszletelemet, akkor azt válaszolta, hogy
A diótörő lényege a karácsonyfa”.
6. A diótörő premierjén Klára és A diótörő Herceg szerepét is gyerekek játszották. A későbbiekben ezeket a szerepeket már professzionális táncosoknak adták.
7. Csajkovszkij a bemutatót követően egy éven belül meghalt, így már soha nem tudhatta meg, mekkora hatást gyakorolt darabja a tánctörténetre.
8. A Cukorszilva Tündér táncában hallható hangszer a zongora rokona, a cseleszta.
Az első cselesztát maga Csajkovszkij csempészte át Párizsból Oroszországba, hogy egyedi hangot kölcsönözzön a Cukorszilva Tündér karakterének.
9. A diótörő eredeti verziójából egyedül A diótörő herceg és Marika híres pas de deux-je, valamint a Hópelyhek tánca állta ki az idő próbáját. A koreográfia összes többi része jelentős változáson ment keresztül az idők folyamán.
10. A darabot Magyarországon csak jelentős késéssel, 1927-ben mutatták be Brada Ede koreográfiájával, amiben saját elképzelésű Cukor-, Kávé-, Tea-, Csokoládé és Holipni- táncokkal kedveskedett a gyerekeknek. Később nem ez a verzió, hanem a Vajnonen-féle terjedt el itthon, amit 1950-ben mutattak be Budapesten. A Magyar Nemzeti Balett műsorán jelenleg a Wayne Eagling-féle nagysikerű, 2015-ös verzió fut.