Az Amerikai Filmintézet a 20. század ötven legnagyobb sztárjának sorában az 5. helyre jelölte Fred Astaire-t, kinek lábait még életében egy millió dollárra biztosították, és aki a valaha élt egyik legismertebb táncos filmszínésze volt. Az 1936-ban készült Swing time (Egymásnak születtünk) című zenés vígjátékot többen Fred Astaire és legnépszerűbb filmbeli partnere, Ginger Rogers legjobb közös táncmusicaljének tartják, mely a maga korában nagy kasszasikert aratott.

Az 1952-es Singing in the rain (Ének az esőben) című táncos musicalt minden idők legjobb zenés filmjei közt tartják számon. Nincs ember, aki ne hallotta vagy látta volna a pocsolyákban ugrándozó Gene Kelly felejthetetlen jelenetét, amikor bőrig ázva táncol esernyővel a kezében. A film egy másik, szintén híres jelenete a korszak egyik ismert női táncosával, a "hosszúlábú", smaragd ruhát viselő Cyd Charisse-szel való közös táncát mutatja be.

Az 1957-ben bemutatott West Side Story nem csak a tánc, hanem minden musicalrajongó számára is kötelező opusz. A Leonard Bernstein zenéjéből készült zenés filmben Jerome Robbins koreográfiája látható az Upper West Side környékén játszódó Rómeó és Júlia ihlette történetben.

Az 1977-es kultuszfilm, a Saturday night fever (Szombat esti láz) John Travolta számára meghozta a világhírnevet, melyben egy fiatalembert alakít, aki hétvégéit egy brooklyn-i diszkóban tölti. A Bee Gees zenéjével szétválaszthatatlanul összekapcsolódó táncfilm egy egész generáció táncstílusát határozta meg, Travolta pedig mindenkinek megtanította, hogyan kell a diszkógömbök villódzó fényében táncolni.

Az All that jazz (Mindhalálig zene) Bob Fosse önéletrajzi filmje, melyet 1979-ben mutattak be. A nyughatatlan természetű rendező-koreográfus bizarr története, amiben olyan sztárok szerepelnek, mint Roy Scheider és Jessica Lange, és amely a Legjobb látványtervező kategóriában Oscar-díjat is kapott.

Az 1985-ben mozikba kerülő White nights (Halálbalett) című filmben a főszereplőket két sztártáncos, a világhírű orosz balettnagyság, Mihail Barisnyikov, a fekete sztepptáncost pedig Gregory Hines táncos, koreográfus és énekes formálja meg. A disszidáló balett-táncosról szóló történet politika és a művészet kapcsolatát is pengeélre állítja, ezért Kelet-Európában csak a rendszerváltás után került bemutatásra. Részben életrajzi iheltésű alkotás, mivel Barisnyikov maga is Kanadába disszidált egy külföldi fellépése során.

A nyolcvanas-kilencvenes éveket meghatározó, lányok kedvenc - és ezen keresztül a fiúk számára is gyakran kötelező - táncos-szerelmes története, szoros versenyben a szintén népszerű Flashdance-szel, a Dirty Dancing (Piszkos tánc) című film volt. A már klasszikus mondatnak számító "Baby-t senki nem ültetheti a sarokba!" és a Patrick Swayze-től a folyóban táncot tanuló Baby története közben lányok ezrei sóhajtoztak vágyakozva. 

2000-ben mutatták be a Billy Elliot című angol filmet, melyben egy 11 éves fiú, aki egy kisvárosi bányászcsaládból jön, a bokszkesztyűit balettcipőkre cseréli, amikor képzeletét megragadja a táncmozdulatok varázsa. A két Oscar-jelölést szerző filmből színpadi adaptáció is készült.

Az azonos című népszerű színpadi musicalből készült 2002-es Chicago című film legalább két híres filmszínésznőnek kínált lehetőséget kiváló tánctudásuk bemutatására: Catherine Zeta-Jones és Renée Zellweger, Richard Gere-rel megfűszerezve, megmutatta a világnak Roxie Hart és Vilma Kelly szerepében, hogy nem csak nagyformátumú prózai színésznők, de meggyőzően táncolnak és énekelnek is, ha arról van szó. A nagysikerű film, ami 1929-ben, Chicago jazzkorszakában játszódik, 2003-ban hat Oscar-díjat (köztük Catherine Zeta-Jones-nak a Legjobb mellékszereplő díját) és három Golden Globe-díjat hozott az alkotóknak.

2006 óta már a negyedik részét készítették el idén a Step up című zenés-táncos filmnek, melyben ezúttal az utcai táncok kaptak főszerepet. Az első részben egy rossz útra tévedt, lázadó fiú és egy elit tánciskolába járó lány szerelmi története bontakozik a hip-hop ritmusára.