Árpád

Szobrásznak készült, táncművésszé vált

2007.07.18. 00:00

Programkereső

A tánc egy érzés, szavakkal helyettesíteni nem lehet. A mozgásban még megtalálható az őszinteség, az egymásra figyelés, a dolgok egyszerű ábrázolása. A művészet a próbák alatt testet ölt, a táncosok a zenén és a formán keresztül érzik meg koreográfusok szavakba nem önthető elképzeléseit. Juhász Zsolt számára ez az élmény a csoda, a táncban ez izgatja, ennek megszületése érdekli.

Juhász Zsolt

A felsorolni is sok szakmai elismerést kapott művész, a Duna Művészegyüttes január elsejétől megválasztott vezetője jelenleg Székesfehérváron Kodály Székely fonóját koreografálja. A darabot a Musica Regia keretében, Réczei Tamás rendezésében láthatja a közönség.

- Székesfehérvár nem idegen számomra, az Alba Regia Táncegyesülettel már dolgoztam együtt, műsoraikat koreografáltam. Kodály darabjára Réczei Tamás, a Vörösmarty Színház rendező-dramaturgja kért fel. Olyan embert keresett maga mellé, akinek a néptánc határozza meg koreográfusi munkájának alapját, mégis valami újszerűség jellemzi művészetét. Tamás is korszerű előadásokban gondolkodik, a Székely fonót mai világunkhoz szeretné igazítani, ezáltal talált rám. A közös munka felkéréséig személyesen nem találkoztunk, együtt még nem dolgoztunk, ennek ellenére pillanatok alatt megtaláltuk a közös hangot. A darab koreografálásának nagyon megörültem, tisztelem azt a munkát, amit Kodály és Bartók a magyar népzenei kultúra felélesztésért, megmaradásáért tett.

- Hogyan áll hozzá egy-egy darab koreografálásához, jelen pillanatban a Székely fonóhoz?

- Először összerakom a képeket magamban, vizuálisan látom a jeleneteket. A Székely fonónál más a helyzet, ott eleve megírt struktúrában, zenei szerkezetben kell gondolkodnom. A zenei inspiráció sokat jelent számomra, egy-egy darab elkészítésénél - míg egységgé nem áll össze - rengeteg muzsikát végighallgatok. Kodály műve ilyen szempontból nehezebb, megadott, kötött szerkezethez kell alkalmazkodnom, ezen belül kell megtalálni a határokat, meddig lehet benne elmenni, meddig lehet feszíteni a művészi szabadságot.

- Mielőtt hozzákezd a munkához, felméri a közreműködők tudását, vajon megfelelnek-e az ön által támasztott követelményeknek?

- Ez a legelső lépés. Egy táncos meghatározója a darabnak, amihez hozzátartozik technikai felkészültsége és előadói kvalitása. A Székely fonó kapcsán ezért kértem meg Réczei Tamást, hogy, ha lehet, akkor saját embereimmel dolgozhassak, hiszen egy ilyen nyári produkció színpadra viteléhez rövidebb idő áll rendelkezésre, mint évad közben egy kőszínházban. Ilyen esetben nagyon sokat számít, mennyire ismernek a táncosok. Saját embereimmel az évek alatt olyan munkakapcsolat alakult ki, hogy egymás gondolatait is kitaláljuk, egymás legapróbb rezzenéseit is ismerjük. Szó volt arról, hogy székesfehérvári amatőr táncosokkal hoznánk létre az előadást, nagyon szívesen dolgoztam volna velük, ismerem és koreografáltam őket, de a zene nehézsége miatt választottam saját együttesem. A néptáncot bartóki módon elemeire szétszedjük, majd újra összerakjuk, és egy erős matéria alakul ki belőle. Ezt a gondolkodásmódot az én néptáncosaim már ismerik, velük könnyebb lesz eleget tenni a szép feladatnak.

- Szegeden, a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola szobrász szakán végzett, diplomáját mégis a Magyar Táncművészeti Főiskolán szerezte. Hogyan történt a váltás?

- Egyszerre indult a kettő. Tizenévesen kezdtem néptánccal foglalkozni, s közben édesanyám észrevette, hogy nemcsak a mozgáskultúrám, hanem a kézügyességem is fejleszthető. Elvitt egy rajz-szakkörbe, ahonnan egyenes út vezetett a művészeti középiskola szobrász tagozatára. A gimnázium alatt derült ki, hogy a néptánchoz mégis nagyobb érzékem van. A váltás így történt. A képzőművészetről sem feledkeztem meg, szabadidőmben mai napig rajzolgatok, pasztell-képeket készítek, de a tánc az, amely művészeti ágban igazán kiteljesedek.

NÉVJEGY

Szegeden született 1967. november 1-jén. Középiskolai tanulmányait a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola szobrász tagozatán végezte, diplomáját a Magyar Táncművészeti Főiskolán szerezte. 1978-1992 között a Szeged Táncegyüttes tagja, 1986-1992 között a Szeged Táncegyüttes utánpótlás csoportjaiban vezető. 1990-1992-ig a Szeged Táncegyüttes felnőtt csoportjának vezetője, 1992-1995-ig a Bolyai Táncegyüttes művészeti asszisztense. 1992-től a BM Duna Művészegyüttes szólótáncosa, koreográfusa. 1995-től a budakalászi Lenvirág Gyermektáncegyüttes és a Kalász Táncegyüttes művészeti vezetője. 1999-től a Duna Táncműhely vezető koreográfusa. 2007. január 1-jétől a Duna Művészegyüttes művészeti vezetője. Munkáját számos szakmai elismeréssel jutalmazták: Örökös Aranysarkantyús Táncos-díj, Szólótáncosi- és Koreográfusi Nívódíj, A Népművészet Ifjú Mestere cím, Harangozó Gyula-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje.

(Megjelent a Fehérvári 7Nap 2007. június 8-i számában.)