Gerzson

Testből teremteni

2008.04.18. 00:00

Programkereső

Horváth Csaba, a kortárs magyar tánc ösztönös erejű alkotója, a debreceni színház tánctagozat vezetője Wedekind "gyermektragédiája", A tavasz ébredése után északra kalandozott, hogy a Kalevala mitikus világából merítsen ihletet. Az eredeti szövegek helyett azonban Szálinger Balázs versei hangzanak fel ma este a debreceni MODEM kiállítótere után a budapesti Trafóban is.

Horváth Csaba

- Az előadás a Csokonai Színház és a MODEM égisze alatt jön létre. A témaválasztást illetően volt-e valamiféle kívánalom a két intézmény részéről?

- Nem kellett illeszkednünk semmilyen programtematikához, az én döntésem volt a Kalevala színrevitele, és a színház művészeti vezetése támogatta az elképzelésemet. Az elmúlt években sokat foglalkoztam az archaikus északi kultúrával, melynek megkerülhetetlen remekműve a karjalai eredetű, 19. század elején Elias Löhnrot által írásos formába öntött eposz. Bennem egy évvel ezelőtt született meg a Kalevala színpadra állításának ötlete.

- A finn nemzeti kultúrában napjainkban is fontos szerepet tölt be a zene, ám ön mégis egy norvég zeneszerző műveiből válogatott a finn eposzhoz. Miért esett a választás Nils Petter Molvaer szaxofonművészre?

- Évek óta hallgatom Nils Petter Molvaer zenéit és körülbelül három évvel ezelőtt személyes kapcsolatba kerültem a művésszel, amely ma már barátságnak is nevezhető. Munkája rendkívül inspiratív számomra, ezért elhatároztam, hogy a következő koreográfiámban mindenképpen az ő zenéjét fogom használni. Most szerencsésen találkozott a téma és az északi hangzásvilág. A Nils Petter Molvaer-féle hangzásban olyan mélységeket fedeztem fel melyből egyrészt árad egyfajta sajátos ősiség, emellett modern és korszerű is.

- Mozdulatanyagában is fog valamiféle északiságot hordozni a koreográfia?

- Nem. Maradok a saját mozdulatnyelvemnél, de emellett egészen új dolgokkal is kísérletezünk a próbafolyamat során.

-A Kalevala az irodalmi kánon része. Egy közismert mű feldolgozása megkönnyíti vagy megnehezíti a koreográfus dolgát?

- A legutóbbi munkámban, a köztudatban kevésbé benne lévő művet dolgoztam fel, Wedekindtől A tavasz ébredését. A két mű színrevitele egészen más. A tavasz ébredésében volt egyfajta nyomon követhető, verbális történetmesélés, a Kalevalában nem lesz. A Kalevala rengeteg fejezetből álló eposz, cselekménye is szerteágazó, túlságosan bonyodalmas. Érzésem szerint egy jóval elvontabb előadást készítek majd a Wedekind-feldolgozánál. Esszenciális lényegiségre kívánok törekedni, amely minden teremtésmítosznak a lényege.

- Mennyire térnek el a Kalevala eredeti szövegétől Szálinger Balázs versei?

- A Kalevalában nagy hangsúlyt kap a szöveg. Tudatosan és sokáig kerestem rá írót, mert teljesen átírt szöveggel szerettem volna dolgozni. A költői részeket teljes mértében Szálinger Balázs írta és írja, a különböző verbális rétegek megalkotásának folyamatában viszont magam is részt veszek, Gyulai Eszter dramaturg kollégámmal együtt. Az általam meghatározott struktúrák fognak érvényesülni a szöveg szintjén is. Egyáltalán nem lesznek az előadásban eredeti versek, de az elképzelhető, hogy a kevés idézetet beemelünk a szövegbe. Szálinger Balázs, aki most mutatkozik be színpadi szerzőként, verses formában ír, amely a szabad versek korszakában nem annyira divatos. Az előadás dramaturgiája viszont épp ezzel a költői formával lesz teljes.

- Általában hogyan alakul ki önben egy előadás gondolata?

- Amennyiben irodalmi művet dolgozok fel - mint a Kalevalában is -, elsőként befogadóként születik meg bennem egy saját interpretáció, amely alapján kialakulnak a fő "csapásirányok", s erre épül majd fel a későbbi előadás, amely a műhelymunkák során nyeri el végleges formáját.

- A Debrecen modern művészeti galériájában, a MODEM egyik kiállítótermében lesz a Kalevala premierje, mely később visszakerül színházi terekbe. Mennyiben változik az előadás a szokatlan helyszíneken?

- Többször dolgoztam már képzőművészeti kiállítóterekben, ezért nem szokatlan számomra a MODEM. Egy új helyszín egyszerűen lehetőséget "kér" arra, hogy az alkotó újragondolja az előadást, átdolgozza, alakítson rajta, amellett, hogy lényegi gondolatait megőrzi. A szcenikai lehetőségek is másak - a MODEM fehér, a Trafó fekete -, másképp tudunk világítani és ez nyilván változtat a darab atmoszféráján is.

- Fizikai színház a műfaji meghatározása a Kalevalának az ajánlók szerint - hasonlóan a Wedekind-előadáshoz. Magyarországon talán még ismeretlennek nevezhető ez a színházi műfaj. Alkotóként ezt ön hogyan definiálná?

- Manapság a kortárs színjátszásban annyira összemosódnak a műfaji határok, hogy valójában magam sem szeretem ezt a meghatározást. Inkább csak az arányok alapján lehet ide vagy oda sorolni az előadásaimat; hogy ez tánc, fizikai színház, prózai színház, nehéz eldönteni. Ma a színháznak véleményem szerint már komoly igényei vannak, akár a vizualitás, akár a verbalitás, akár a zene, akár a mozdulat, vagy éppen mozdulatlanság (amely szintén mozgás) terén. A fizikai színházat leginkább úgy tudnám meghatározni, hogy a testből fogalmaz. Kissé feleslegesnek is érzem a pontos műfaji megnevezéseket és a jövőben szeretném is ezt elkerülni. Azt gondolom, tágabb fogalommal jobban leírható a munkám, én színházat csinálok.