Etelka, Aletta

Reményteljes lépések

2008.06.03. 00:00

Programkereső

Az Ékes Georgina elnökletével és Kulcsár Noémi alelnökletével működő Nemzetközi Ifjúsági Balett Egyesület második alkalommal rendezte meg a New Generation Nemzetközi Ifjúsági Balett- és Kortárstánc-versenyt. Az elegáns körülmények között zajló döntőnek és gálaestnek a Művészetek Palotája adott otthont május 27-28-án.

A szép számú zsűri soraiban ismert hazai alkotók és nagyhírű külföldi intézetekből érkezett szakemberek foglaltak helyet. Keveházi Gábor, Földi Béla, Juronics Tamás, Szakály György, Kiss János, Hotova Éva, Lőrinc Katalin, Barta Dóra és Fodor Zoltán képviselték hazánk kiválóságait, míg Meelis Pakri a londoni Royal Balett Schoolból, Katya Zvelebilova pedig a torontói National Balett Schoolból érkezett a szemlére. Az ítészek karában Frédéric Olivieri elnökölt, aki 2001 és 2007 között a milánói Scala balettigazgatói posztját töltötte be, jelenleg pedig a La Scala Balett Accademia vezetője.

A verseny nemzetköziségét a tizenkét országból érkező (ám nagyrészt a Magyar Táncművészeti Főiskolán vendégdiákként tanuló) versenyzők nevezése garantálta. Így a papírforma szerint Barbadostól az Egyesült Államokon át Chiléig a világ messzi tájairól érkeztek növendékek. A mezőny jelentős részét persze a hazai színekben induló (főleg a Magyar Táncművészeti Főiskoláról, emellett a pécsi és győri szakiskolákból érkező) versenyzők nagyarányú részvétele adta.

A többfázisú megmérettetésben a jelentkezőket első körben, DVD-felvétel alapján válogatta ki a szakmai zsűri. Az ifjú táncosok az első fordulón való sikeres továbbjutás után kaptak meghívást – a már Budapesten, közönség előtt zajló nyilvánosan lebonyolított – elődöntőkre. A döntőn már csak a legjobbnak bizonyult táncosok vehettek részt, akik közül kikerülhetett a több mint húsz díjazott.

Külön hirdettek győzteseket műfaji és korosztályi kategóriákban. Az angol nevet viselő és angol terminológiát használó (talán ezáltal nagyobb európai elismerésre pályázó) versenyen az 1987-1996 között született növendékek, három korcsoportban (Junior, Youth, Senior) és két műfaji kategóriában (klasszikus balett, kortárs tánc) mérhették össze – sokak által összemérhetetlennek tartott - szakmai tudásukat, előadói képességüket. Klasszikus balett kategóriában kötelezően meghatározott anyag koreográfiáit kellett táncolni a versenyzőknek, míg a kortárs táncból adódó műfaji sajátosság széles keretet adott, így a vegyes technikákkal megalkotott számok mellett gyakorta feltűntek az art-jazz, a Limón- és Graham-technikák kombinációi. Némiképp kilógott a sorból a barbadosi születésű Valencia James, aki adottságainak megfelelően a kortárs technikák mozdulatait sikeresen ötvözte az afro-jazz elemeivel. Emlékezetes szólóját a zsűri harmadik helyezéssel jutalmazta. (Csak zárójelben merem megjegyezni, hogy szívesen megtekinteném Fehér Ferenccel egy közös koreográfiában.) A kortárs tánc kategóriában egyébként tendenciózus témaválasztásként jelentkezett a legidősebb korosztályban a női lélek szenvedéstörténeteinek ábrázolása, még a kisebbek inkább technikai gyakorlatokat mutattak be – nyilván tőlük az elvárás még csak a kortárs technikák alapszintű ismerete, a gondolatiságot talán majd később kapcsolják a formához.

A klasszikus balett kategóriában összességében elmondható, hogy a magyar iskola elsősorban a lábtechnikára és a táncosok flexibilitására helyezi a hangsúlyt. A növendékek nagyon "tágak", nem ritka a fejtetőig repülő lábak látványa, de a felsőtest kissé merev és hanyagabb használata alulmarad az alsó végtagok kidolgozottságával szemben. A balance-bizonytalanságok és a pontatlan forgások okát a belső bizonytalanságban látom, kevés táncos lép magabiztosan színpadra. Ígéretes tehetséget azonban nem csupán a díjazottak között véltem felfedezni, de sajnos a verseny menete miatt, csak sorszámok kapcsolódtak a táncosokhoz, ezért csupán a díjazottak nevei lettek felfedve a díjkiosztó gálán. Bár néhány esetben nem esett egybe az általam felállított sorrend a zsűri értékelésével (például a Youth kategória győztesénél, a fess megjelenésű Csonka Vanesszánál kiemelkedőbbnek tartottam a japán származású második helyezettet, Iku Nakagawát) néhány tehetségről érdemes külön is megemlékezni. Vitárius Orsolya fiatal kora ellenére mindkét technikában otthonosan mozog, épp úgy, ahogyan a színpadot is szokásos közegének tekinti. A felnőttebb korosztályokban érzékelhető görcsös teljesítménykényszer még nem jelent meg munkájában – csak remélni tudom, hogy ez így is marad. Ösztönös térhasználata korosztályában meglepően fejlett, mint ahogyan komoly előadói képessége is. Személyisége betölti a színpadot, a tánc szeretete és élvezete színes mimikájában is megmutatkozik. Hasonlóan élénk arcú előadó Hován Blanka is, aki az átlagosnál szebb kartechnikával, pontos és kecses mozgásával nyerte el a zsűri tetszését. Szép jövő áll Leblanc Gergely előtt is, aki az operaház különdíját Keveházi Gábortól vehette: előszerződést kapott a Magyar Állami Operaházba.

Bár a senior klasszikus balett kategóriában a zsűri sajnálatos módon nem osztott ki díjakat számtalan elismerés talált gazdára a verseny hivatalos díjai és a különdíjak fomájában, ezzel is motiválva a növendékeket, hogy folytassák munkájukat. A korosztályonkénti és kategóriánkénti helyezettek pénzjutalommal és Dobos Andrea képzőművész által tervezett szoborral térhettek haza, de különleges lehetőséget nyújt a fiatalok számára a különböző nyári szakmai kurzusokon való részvétel lehetősége is: a londoni Royal Ballet Schoolban vagy a Basel Dance Academy Villersexeli Eiffel kastélyban tartandó nyári kurzusán. A londoni Central School of Ballet szintén nyári kurzusán várja a kiválasztott táncosokat. A Vendetta Mathea La Manufacture, francia kortárs tánc- és előadóművészeti iskola pedig egyéves hallgatói státuszt ajánlott fel a legjobb kortárs táncos növendéknek.

A kisebb szépséghibákkal lezajló, de nagyon elegáns és ünnepélyes díjkiosztó ceremónia után a díjazott versenyzők két felvonásos örömtáncának lehettünk tanúi. Az első részt lezáró Hattyúk tava részlet igazi kuriózumnak számított. A Birmingham Royal Ballet két –a civil életben férj-feleség viszonyban álló - táncművésze, az új-zélandi születésű Matthew Lawrence és Gaylene Cummerfield, káprázatosan tiszta, lenyűgöző technikai pontossággal mutatta be a híres pas de deux-t. Táncukkal bebizonyították, hogy a klasszikus balett nem csupán kiüresedett formaművészet; hanem érzelmileg is pontosan felépíthető táncműfaj. Bajári Levente és Pazár Krisztina modern duettje jól konstruált, tartalmilag is átgondolt, keretes szerkezetű koreográfiája méltón zárta a reményteljes rendezvényt.

(2008. május 27-28. - Müpa, Fesztivál Színház - 2. "New Generation" Nemzetközi Infjúsági Balett- és Kortástánc-verseny)