Lázár, Olimpia

Hagyomány, nemzetköziség, szabadság

2008.08.05. 00:00

Programkereső

A Szegedi Szabadtéri Játékok kiemelkedő eseményeként és a XXIII. Nemzetközi Néptáncfesztivál záróestjének keretében mutatják be a Benyovszky Móric életét feldolgozó nagyszabású táncművet. A több száz táncos láb összehangolt dobogásáért Zsuráfszky Zoltán a felelős.

Zsuráfszky Zoltán

Fidelio Súgó: Hogyan készül a koreográfus egy ekkora horderejű, rendezőileg is komoly kihívást jelentő feladatra?

Zsuráfszky Zoltán: A felkérést egy-két évvel a bemutató előtt megkapom, tehát van kellő idő a darab átgondolására. Én választom meg a témát is, és úgy érzem, Benyovszky életével most valami egészen izgalmas történetet találtunk meg. A kutatómunkához, az anyaggyűjtéshez már jó egy éve hozzáfogtam, ahogyan a Szarka testvérek is a zene megírásához. Körülbelül fél éve kezdődött a díszletek, kellékek gyártása.

FS: Ritkaság és bizonyára nagy felelősség, amikor egy koreográfus egyszerre ennyi hivatásos táncossal – köztük különböző országokból érkezett vendégművészekkel – dolgozhat együtt. Milyen nehézségekkel találja magát szemben?

ZSZ: A Szabadtéri Játékokra tervezett nagyszabású, néptáncelemekben bővelkedő táncjáték egyszeri és –ebben a formájában – megismételhetetlen produkció. Ezen a két estén a néptáncfesztivál összes résztvevője nemzetiségtől függetlenül együtt táncol, s ez már önmagában felemelő, nagyszerű érzés. Alkotótársaimmal együtt hónapok óta készülünk erre az alkalomra és ezért túlságosan nagy hiba – úgy vélem – nem csúszhat a számításainkba. Már a harmadik szegedi felkérésnek teszek eleget a Sámántánc és az alsóvárosi Búcsú (Boldogasszony-vendégség) után, és tapasztalataim is megsokasodtak ezalatt. Az előadás rendező-koreográfusaként a legfőbb nehézséget az okozza számomra, hogy a próbákra jutó idő meglehetősen korlátozott, mindössze néhány nap. A nemzetköziség azonban nem idegen tőlem, hiszen Benyovszkyhoz hasonlóan magam is sok országban megfordultam és ismerkedtem táncművészetükkel is…

FS: A különböző népek táncainak összeállításában kért külső segítséget olyan koreográfusoktól, akik kifejezetten az adott ország táncaival foglalkoznak, vagy Ön állította össze a mozgásanyagot?

ZSZ: Nem, ilyen formában nem vettem igénybe más koreográfusok segítségét. Utazásaim során rengeteg hagyományos néptánccal találkoztam és mindig igyekeztem elmélyülni az adott ország tánckultúrájában, itt Európában, épp úgy, mint például Japánban. A Benyovszky táncai inkább stilizáltak, az adott nép karakterét hordozzák, miközben keverednek a magyar néptánc elemeivel is. Legfőképpen a minden szereplőt megmozgató nagyjelenetekben.

FS: Az előadás szervezőelemét a világutazó különböző országokban megélt élményei adják. Hogyan valósul meg ez a színpadon?

ZSZ: Térben távoli földrajzi helyekre kalauzol bennünket a gróf története, és ez egybecseng a fesztivál nemzeti sokszínűségével. A különböző népek táncai a színpadon a gróf útjainak állomásait mutatják: lesz lengyel és szlovák lakodalmas, kamcsatkai eljegyzési lakoma, és bizonyára unikális élmény lesz az afrikai néptánccsoport madagaszkári képe. A fináléban, a nyitóképben, a nagyobb drámai jelenetekben mindannyian együtt fognak táncolni – ezeket a koreográfiai részeket kell betanítanom és tökéletesen begyakoroltatnom a rövid próbafolyamat során. A Szarka Tamással kigondolt ötleteink alapján, hatalmas, hajót mintázó díszlet fogja majd vizuálisan is egységbe az előadást.

FS: Ez lesz az első közös munkája a Ghymessel?

ZSZ: Nem, már korábban is dolgoztunk együtt. A mostani két este azonban nyomatékosan szól az együttesről, hiszen fennállásuknak 25. évfordulóját ünneplik. A Benyovszky teljes zenei anyagát Szarka Tamás szerezte, a szövegeket is ő írta, és a két estén az együttes élőben zenél. Úgy gondolom. nehéz lenne méltóbb jubileumot elképzelni, mint a Dóm téri színpadon közönség elé lépni, több száz táncos kíséretében.

FS: Egy ilyen nagy munkával elkészített produkció valóban csak két estét élhet meg?

ZSZ: Sajnálatos módon, igen, mivel a felkérés mindössze erre a két estére szól. Viszont a zenei anyag, a táncforgatókönyv megmarad, és vannak olyan terveim, hogy kisebb létszámra és térre átformálva kőszínházba is bevigyük az előadást.

FS: Mit jelent az Ön számára Benyovszky Móric?

ZSZ: Lengyel nagyszüleim által személyesebben megérint a történet. A különleges, bonyodalmakkal teli életút, és annak a cselekményes táncjátékban való megjelenítése, megmutatása koreográfusként és rendezőként foglalkoztat. Benyovszky vakmerő bátorsága és szabadságvágya példaértékű és tiszteletet keltő emberi tulajdonság.