Szilárda

Eggyé válni a technikával

2008.11.10. 00:00

Programkereső

A Magyar Nemzeti Balett társulata mutatja be Magyarországon először teljes egészében Minkusz és Petipa A bajadér című balettművét. A koreográfia betanulásában külföldi vendégmesterek segítették a szólistákat és a balettkart. A címszerepet játszó Popova Aleszja első magántáncosnőt kérdeztem a próbafolyamatról és a klasszikus technika nehézségeiről. INTERJÚ

Popova Aleszja (fotó: Mezey Béla)

Fidelio Súgó: November 15-én mutatják be az Operaházban A bajadért. Ön szerint miért nem szerepelt eddig ez a balett a repertoáron?

Popova Aleszja: Nem hiszem, hogy a technika nehézsége miatt, mert a magyar balett mindig is erős együttes volt, főleg az orosz hatás miatt. Itt is számos nagy balett ment repertoáron: A hattyúk tava, Diótörő, Csipkerózsika, Béjart-darabok. Nem tudom igazán a választ, mindenesetre nagyon jó, hogy így döntött a Magyar Nemzeti Balett vezetése, és nagy erőkkel készülünk rá.

FS: Keveházi Gábor kiemelte A bajadérral kapcsolatban, hogy a mű sok más ismert táncjátékkal folytat rejtett párbeszédet. Korábbi szerepei alapján lát összefüggést más balettművekkel?

PA: Igen. Egyrészt azért, mert abszolút klasszikus műről beszélünk, tehát a klasszikus technika ebben a darabban is teljes tisztaságával jelenik meg, ahogy például A hattyúk tavában vagy a Giselle-ben is. Másrészt az árnykép miatt is kapcsolódik némely esetben. A lány ugyanúgy meghal, szerelme pedig tovább él, aki aztán megjelenik a fiú előtt, a végén pedig a túlvilágon lesznek boldogok. Tehát felfedezhetők benne más olyan darabok elemei, amiket már táncoltunk, amiket már mind megtapasztalta az együttes.

FS: Ezeket figyelembe véve mekkora kihívást jelentett a koreográfia betanulása?

PA: Minden szerepnek a betanulása egy új papír, egy új ceruza, és egy új kihívás. Ettől fantasztikus ez a pálya. Szerencsére nagy segítséget kaptunk a betanító balettmestertől, Szlava Muhamedovtól, és kiemelném Volf Katalin munkáját, valamint volt két vendégmesterünk is Szentpétervárról, Natalja Szpitszina és Nyikolaj Osztalcov. Keveházi Gábor balettigazgatónk minden lehetőséget biztosított számunkra, olyan vendégművészeket hívott, akik a legjobb színházból jöttek el hozzánk.

FS: A klasszikus balett műfaja technikai értelemben nagyon kötött. Ennek ellenére ad lehetőséget a táncosnak arra, hogy saját személyiségét belevigye a szerepbe, hogy egyéni karaktert formáljon?

PA: Abszolút. A tánc attól lesz különleges, hogyha nemcsak a lépéseket adod vissza, hanem eggyé vélsz azzal a szereppel, azzal a technikával és lélekkel. Ha ez létrejön, akkor a néző magát a figurát és a kisugárzást fogja látni, azt a valamit, amitől ez művészet lesz. A bajadérban például Az árnyak birodalma az egyik legnehezebb rész a szólisták és a kar számára is. Szlava nagyon ragaszkodik bizonyos dolgokhoz, de a szerep megformálásában nem korlátoz, teret enged egyéni mozdulatoknak és gesztusoknak.

FS: Ön a 2006 óta működő Magyar Balettszínház Gödöllő egyik alapítója és művészeti vezetője. A színház ars poeticája, hogy a táncot mint önálló színházi műfajt reprezentálja. Mit jelent ez színházi értelemben?

PA: Egy klasszikus alapokon működő együttesről van szó, ahol mindenki klasszikus balett-tanulmányokkal rendelkezik, ám azon kívül modern tánctechnikákat is alkalmazunk. De erről elsősorban Attilát (Egerházi Attila, a Balettszínház igazgatója és koreográfusa – a szerk.) kellene megkérdezni. Ő különböző magasságokat és mélységeket él meg, mindig ezekből táplálkozik. Számomra mindig talány volt, hogyan lehet táncban kifejezni az érzelmeket, mert én végül is egy eszköz vagyok. Ő segít nekem azzal, hogy lépéseket ad. Én egy verset mondok el, de aki a verset megírja, az egy csoda számomra.

FS: Idén végezte el a Testnevelési Egyetem egészségtan szakát. Mit tanult ott, és hol tudja hasznosítani ezeket az ismereteit?

PA: Ez a harmadik diplomám, ami végre arra ad lehetőséget, hogy ha felsőfokú intézményben szeretnék klasszikus balettet tanítani, akkor meglesz hozzá a „jogosítványom”. Ugyanis a probléma az, hogy a Táncművészeti Főiskola csak főiskolai végzettséget ad, amivel tanársegédnél több nem lehet az ember, akárhány Kossuth-díj vagy érdemes művész kitüntetés is van a háta mögött. Érdekes dolgokat tanultam, de mindez iszonyú erőfeszítésembe került. A Színművészeti és a Testnevelési Főiskola ma már egyetem, egyedül a Táncművészeti Főiskola nem az. Nagyon fontos lenne, hogy ez a kérdés megoldódjon.

FS: Van kedvenc szerepe a jelenlegi repertoárból?

PA: Az összes Seregi-darabot nagyon szeretem. A jelenlegi repertoáron nem szerepel az Anyegin, de az az egyik legnagyobb kedvencem. És azt hiszem, A bajadér is az lesz.