Luca, Ottilia

A hét portréja: Dienes Valéria

2009.05.25. 10:27

Programkereső

Dienes Valéria, az orkesztika "megteremtőjének" alakja Babitsot is megihlette Halálfiai című regényében, bár a távoli rokonság okán már a szekszárdi gyermekévek óta ismerte a lányt.

Úttörőként alkotni a filozófiában vagy a matematikában: a 19-20. század fordulóján néhány tudós férfi kiváltsága volt. Nem véletlen, hogy sokan felfigyeltek arra a fiatal nőre, aki a budapesti Műegyetemen heves vitákat folytatott e tudományok elméleti kérdéseiről.

Dienes Valéria 1879-ben született. A reáltárgyak mellett zeneszerzést és zongorát tanult a Zeneakadémián. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Dienes Pállal, akivel 1905-ben doktoráltak matematikából, esztétikából és filozófiából. Házasságkötésük után a Dienes Valéria nevet használta, így vált ismertté tudományos és társasági körökben. Jászi Oszkár, Szabó Ervin barátsága mellett hatással volt rá Madzsarné Jászi Alice közelsége is, akit a női testkultúra hazai képviselőjeként tartottak számon. A női mozgás iránti érdeklődése összefüggött az egyenjogúsági mozgalmakkal való azonosulásával, nagy visszhangot keltő nyilvános szereplései alkalmával kiállt a női önkifejezés szabadsága mellett.

Az 1908/1909-es tanévben a Sorbonne-on folytatta matematikai tanulmányait, 1912-ig a Collége de France-on volt hallgató. Ebben az időben érték a legerősebb szellemi hatások, a teremtő fejlődés elvét hirdető Bergson tanait hallgatta, majd ültette át magyarra. Ekkoriban kezdte foglalkoztatni Isadora Duncan improvizatív táncművészete, melynek hatására beiratkozott fivére, Raymond Duncan művészeti kolóniájába. Szintén Bergson, pontosabban a mozdulatpszichológia gondolata inspirálta, amikor megalkotta saját rendszerét, az orkesztikát: a plasztika-ritmika-dinamika-szimbolika fokozatait

1917-ben nyitotta meg első mozdulatművészeti iskoláját, melynek koncepciója rokonságot mutatott a kor "balettellenes" mozgalmaival: a szabályos, sanyargató mozdulatok helyett a tánc könnyedségét, a test felszabadítását hirdették. A vizsgaelőadások mellett - a fehérterror előli menekülést majd hazatérést követően - önálló mozdulatjátékokat is rendezett, melyek szövege és zenéje a tánchoz hasonlóan újszerű volt. Ady, Babits verseinek feldolgozása mellett Bartók zenéjére is koreografált; a kórusok, énekkarok vezetését Bárdos Lajos vállalta. Egyre erősödő misztikus és teológiai érdeklődését tükrözi a Hajnalvárás, a Magyar végzet, a Magvető vagy a Tíz szűz című játéka.

A mozdulatjáték magyarországi hagyományát Jászai (Madzsar) Alice, Kállai Lili és Szentpál Olga vitte tovább, míg Dienes az orkesztika elmélete, illetve a vallásfilozófia felé fordult, élete végéig aktívan alkotott. 1978-ban Budapesten hunyt el.