Szilárda

Az én táncom – a te táncod

2009.06.25. 09:41

Programkereső

A 8. Kontakt Budapest Nemzetközi Improvizációs Fesztiválon színes kép kapható arról, hogyan lehet improvizációval foglalkozni. A hatnapos programsorozat kitalálója és szervezője Gál Eszter.

Gál Eszter táncos, koreográfus, táncpedagógus a Magyar Testnevelési Egyetem elvégzése után Hollandiában szerzett táncművész diplomát. Tanult és tanított többek közt az Egyesült Államokban, Franciaországban, Oroszországban, a Magyar Táncművészeti Főiskola tanára. Az idén június 30-tól július 5-ig megrendezésre kerülő Kontakt Budapest Nemzetközi Improvizáció Fesztivál kitalálója és főszervezője.

- Hogyan határoznád meg a kontakt improvizációt? Miről szól a mozgalom?

- A kontakt az improvizáció egy része. Ez egyfajta gondolkodás a testről és a mozgásról. Egy olyan sajátélmény, amiben a tapasztaláson és megfigyelésen van a hangsúly. Egy duett táncforma, de nem azokon a formai kötöttségeken alapul, mint a páros táncok. Elsősorban a mozgás kerül főszerepbe, és csak utána a közösség, mert továbbra is egyének maradunk, hiába duett a megjelenése. Ez akkor is az én táncom és a te táncod marad, hiába érintjük egymást. Az egyén számára a fizikalitás, a mozgás felfedezése, a belső élmény szerzése a legfontosabb.

- Hogyan jött a fesztivál ötlete 2002-ben?

- Amikor 2000-ben hazaköltöztem Hollandiából, már mocorgott a fejemben, hogy szervezzek valamit. Sokat utaztam a világban, rengeteg nemzetközi rendezvényen, több kontakt improvizációs eseményen vettem részt. Arra gondoltam, hogy annyi kollégával meg tanárral dolgoztam már együtt, mi lenne, ha most ők jönnének ide hozzánk. Az igazi lökést a 2000-ben Budapesten szervezett Európai Kontakt Improvizáció Tanárok Konferenciája adta. Ennek vezető szervezője voltam, és 135 résztvevőjével az addigi legnagyobb volt a konferencia történetében. 2002-ben saját improvizatív előadásom és premierem köré szerveztem a megnyitóját annak a háromnapos kurzusnak, amiből aztán kinőtt a fesztivál. Nagyon jól sikerült, jöttek az emberek. Aztán úgy döntöttem, hogy a 2003-as már legyen egy nagy fesztivál. Akkor találtuk ki a nevet is, ami egyrészt a kontakt improvizációra utal, másrészt arra, hogy Budapesttel kerüljünk kapcsolatba.

- A fesztivál létrejöttében szerepe van a külföldön tanulásodnak, a kint szerzett tapasztalatoknak?

- Elsősorban azoknak van szerepe benne. Biztos másoknak is megfordult a fejében ennek az elindítása, de én belekerültem ebbe a nemzetközi hálózatba, tanultam, tanítottam, jártam a konferenciákat, mentem és hívtak is fesztiválokra. Innen tulajdonképpen csak egy ugrás volt, hogy akkor az ember a saját hazájában is szervezzen ilyet. Ez őrültséget, elhivatottságot, szenvedélyt és egy nagyfokú rizikóvállalást jelent, ugyanakkor mégis fantasztikus dolog.

- A fesztiválon való részvételnek van bármilyen előfeltétele?

- Bárki jöhet. Ha neked kedved van kipróbálni, be tudsz állni a nyitott órákra, vagy akár lehet csak nézni is. Mindenki beállhat, mert ez a természetes mozgáson alapul, mindenki kipróbálhatja, aki szeret megmozdulni, aki nem fél lemenni a földre, aki nem fél attól, hogy esetleg megérintsék. Emellett persze vannak olyan kurzusok, ahol szükség van előképzettségre.

- Mit jelentenek a „zenés és csöndes jam"-ek, melyek a programban szerepelnek?

- Egyedül nem tudunk kontaktot improvizálni. Jobb, ha minél többen vagyunk, mert annál nagyobb az élmény. Kontaktjamek azért szerveződnek vezetők nélkül, hogy szabadon táncoljunk és gyakoroljunk, hogy megosszuk a táncot egymással. Mindenki beáll a maga ritmusában táncolni egy közös térbe, ez a ritmus azonban mindenkinek más és más. Azért fontos, hogy legyenek csöndes jamek is, mert a zene elnyomhatja a belső táncot.

- Hogyan, illetve honnan válogattad a magyar és külföldi tanárokat, akik a fesztivál ideje alatt itt tanítanak?

- Nancy Stark Smithet például már 17 éve ismerem. Amikor megtudtam, hogy Európába jön, meghívtam ide a partnerével, Mike Vargasszal együtt. A meghívásoknál szempont az is, hogy mindig legyenek visszatérő tanárok. Karczag Éva imádnivaló tanárom volt, aki már a negyedik fesztiválon vesz részt velünk. Az is lényeges, hogy képviseltetve legyenek különböző országok, korosztályok, mert például egy izraeli tanár teljesen máshogy gondolkodik, mint én vagy Peter Pleyer, aki Németországból jön, és akivel együtt tanultunk Hollandiában. Azt akarom, hogy különböző gondolkodásúak jöjjenek különböző országokból, hogy minél színesebb legyen a kép arról, hogyan lehet improvizációval foglalkozni.