Mátyás

A továbblépés útján

2010.02.21. 19:01

Programkereső

Február elején második alkalommal rendezték meg a Várszínházban a Táncművészeti Iskolák Találkozóját, melyen az Edu-Art is jelen volt.

Angelus Iván
Angelus Iván

- Sikeresnek ítélte az idei kétnapos eseményt?

- Igen. Iskolák, szervezők együtt keressük a legmegfelelőbb formákat. Mikor rendezzük, kiknek? Hogyan jussunk el még több információéhes fiatalhoz? Milyen hosszúak legyenek a művek, a szöveges ismertetők? Lehetne persze több kapcsolat a tánciskolák diákjai közt, hogy találkozó is legyen a Találkozó. Szemünk előtt épül már egy új nemes hagyomány.

- Hol helyezné el a Budapest Tánciskolát a - Várszínházban is felsorakozó - magyar táncoktatási palettán?

- Az a jó, hogy minden iskolának saját arculata van. Mindegyiknek más! Minden iskolában vannak kiemelkedő tehetségek, és egyik iskola sem rontja el őket. Diák és mester mindenütt komolyan veszi - hisz abban -, amit csinál! Mindegyik iskola keresi a továbblépés, a megújulás útját. A világ szemében kudarcaink, sikereink - közösek. Ezen a palettán ránk az a jellemző, hogy mi teljes mértékben elköteleztük magunkat az újítás, a tradíciók szilárd bázisán álló kortárstánc mellett.

- A Jeunesses Musicales Hungary 2009 végén indította el az Edu-Art névre keresztelt magyarországi művészetoktatási intézmény-adatbázist, ami a társművészetek közötti határokat figyelmen kívül hagyva, egységesként próbálja bemutatni (és kereshetővé tenni) az itthoni művészetoktatást. Működőképesnek tartja az „összművészeti" szemléletmódot az oktatásban?

- Az biztos, hogy a mai művészeti diszciplínák, a műfajok határvonalai elavultak. Az utóbbi 30000? 5000? év művészetének egén átfutó felhő az utóbbi néhány száz év, amelyben a társművészetek elszakadtak egymástól. Szerencsére mi épp abban a korban élhetünk, amelyben a külön-külön magas szinten kifinomult művészetek ismét találkoznak, megtermékenyítik egymást. 

- Hogyan javítana a művészetoktatási intézmények és az érdeklődők, potenciális hallgatók közötti kommunikáción?

- Közös alkotásokkal. Mi legtöbbet a MOME textilszakos tervezőivel dolgozunk együtt, de volt közös projektünk a Képzőművészeti Egyetem díszlettervezőivel, fiatal Zeneakadémistákkal, de még sokkal több ilyen együttműködésre lenne szükség. Zenészek, ruhatervezők, VJ-k, artisták, fényfestők, performerek... Egyre több a beszéd a táncszínpadon és egyre több a mozgás a színházban. Gyakran táncolunk múzeumokban, gyakran animálunk táncunkkal tereket, helyzeteket. Persze legjobb, ha az ilyen együttműködéseket nem az iskolák, hanem a diákok kezdeményezik, az iskolák csak támogatják. Nálunk szerencsére erre is sok a példa. 

- A Fidelio.hu olvasói tudhatják, hogy a zenei szakképzés és felsőoktatás helyzete korántsem mondható ideálisnak. Mi a helyzet a táncművészet terén?

- Mi, akik nyakig benne vagyunk, csak keressük a kibontakozás útját. Az biztos, hogy a művészeti oktatásnak is árt a túlszabályozás, ha a tartalmiak helyett formai kritériumok kerülnek előtérbe. A törvényalkotók célja a minőség védelme, de az eredmény - a táncművészeti képzésben legalábbis biztosan - a pedagógusok kontraszelekciója. Karizmatikus nagy művészek, nagyhatású mester-egyéniségek szorulnak ki az iskolákból, mert nem szereztek a nem létező táncegyetemeken nem létező tánc-doktori iskolákban meg nem szerezhető papírokat. Az iskolavezetők papírkígyókkal küzdenek, ahelyett, hogy sokkal többet foglalkoznának a diákokkal és a tanárokkal. Remélem most is lesz annyi rugalmasság az OKM profi csapatában, hogy néhány szavas jogszabályi változtatásokkal életszerűbbé teszik a jelenlegi szabályzást az alap-, a középfokú és a felsőoktatásban egyaránt. 

- 2005-ben neveléstudományból szerzett doktorátust. Ön szerint milyen viszonyban van ma Magyarországon a pedagógia elmélete és gyakorlata?

- Rossz viszonyban. Az elméleti pedagógia tudósai - amennyire én látom - nehezen találnak kapcsolatot (még?) a gyakorló pedagógusokkal, míg utóbbiak - tapasztalatom szerint, érthető módon, jó esetben - "el vannak foglalva a napi munkájukkal". Kiút szerintem két irányban is mutatkozik: az egyik a "reflektív pedagógia", a másik a "diákok bevonása" a pedagógiai folyamatba. 

Az első azt jelenti, hogy a  szinte kizárólag "zárt ajtó mögött " dolgozó pedagógusnak rengeteg visszajelzésre lenne szüksége. Főleg saját magának kell rengeteget merengeni saját munkája kapcsán, továbbá a tanári közösség harmonikus együttlélegzése adhat hiteles terepet a diákok fejlődésének.

A diákok bevonása nem valamilyen áldemokratikus szépelgés, hiszen a mester-tanítvány  viszony eredendő aszimmetriájának tiszteletben tartása mellett mindkét fél elemi érdeke, hogy rengeteg érzéki információhoz jussanak a másikról. Ez azt jelenti, hogy semmilyen általánosság - "tudomány", "statisztika" - nem segít, csak egyedi esetek vannak.

- Táncművészeti Iskolák Találkozója legközelebb egy év múlva lesz, ám ha jól tudom, a Budapest Tánciskola maga is szervez nyílt napokat. Hol és mikor ismerkedhetnek meg intézményükkel az érdeklődők? 

- A következő épp most csütörtökön, február 25-én lesz. Volt már decemberben és lesz még kettő: március 11-én majd május 6-án. Kicsit bonyolultabb megszervezni, de máskor is be lehet nézni hozzánk. Más oldalról mutatnak minket, de ugyanolyan informatívak fellépéseink is. Remélem tanc.org.hu című honlapunk naprakész, ha nem, telefonon vagy személyesen még jobbak vagyunk. És nem utolsósorban, ma már sok filmünk látható a YouTube-on budapesttanciskola és goliwood kulcsszó alatt. Őszintén mondom: minden érdeklődőt szívesen látunk.