Luca, Ottilia

Viharos alkotók

2010.03.11. 11:42

Programkereső

A Közép-Európa Táncszínház izgalmas vállalkozásba fogott: ezúttal több koreográfust hívott meg, hogy alkotói párbeszédben hozzanak létre egy közös előadást. Hogyan, mire inspirálta őket a Shakespeare-dráma?

Az alkotók három kérdést kaptak, amelyekre egymástól függetlenül válaszoltak.

A kérdések:

1. Shakespeare drámájának melyik momentumát tekinted kiindulópontnak, melyik mozzanat számodra a legizgalmasabb?

2. Mi az fő (személyes) motívum, ami köré szerveződik a te koreográfiád?

3. Az előadás színlapján a nevek hangsúlyosan egy alkotó csapat tagjaiként szerepelnek. Mit jelent ez gyakorlatban a munka folyamatban? Milyen előnyei/hátrányai vannak ennek a "munkamegosztásnak"?

És a válaszok:

Gergye Krisztián

Gergye Krisztián
Gergye Krisztián

1. A darab társalkotójaként engem elsősorban az kell, hogy foglalkoztasson, hogy a három koreográfus milyen motívumokat vett észre és emelt ki a koreográfiáik során, és hogy ezek a motívumok miként illeszthetők egymás mellé, és hogyan szövődnek egy előadássá. Ami nagyon izgalmas, hogy bár mindhárom koreográfus egyedi stílussal és egymástól igencsak eltérő gondolatvilággal rendelkezik, etűdjeik mégiscsak egymásba simuló tendenciát mutatnak. Jeleneteikben elsősorban a mágia és az ember belső, be nem vallott viszonyát fedeztem fel, illetve a táncos mint társas lény függési viszonylatait a partnerekhez. Szerencsére ezek nem csak a férfi-nő viszonylatokra redukálódnak. Nagy felfedezés még számomra, hogy minden egyes táncos bármelyik jellegzetes karakter megszemélyesítője is lehetne, vagyis nincs konkrét történetmesélés, sokkal inkább átszűrődik a dráma esszenciája a táncosokon és koreográfusokon egyaránt. Mindebből valami nagyon sajátos színpadi helyzet születik, amiben a táncosok közösséghez való viszonya a leginkább érdekes. Hogyan tudják önmagukat nem megtagadva kiterjeszteni saját varázsukat egy Prospero utáni világban, amiben a mágus már nincs jelen, csak varázslatának emléke figyelmeztet lényük varázslatosságára.

2. Én mint társalkotó-szerkesztő legszemélyesebb feladatomnak azt tartom, hogy minden egyes szereplő, táncos a lehető legszemélyesebben lehessen jelen a színpadon és minden mozdulata, hangja, lélegzése mögött ne feltétlen szerepet, hanem saját magát fedezhesse fel. Így talán 10 táncos esetében 10 belső, titkos, varázslatos világ megnyilvánulásának lehetünk tanúi.

3. Nem az a lényeg, hogy ennek a helyzetnek vannak-e előnyei vagy hátrányai, hanem hogy nyitott kommunikációban, hogyan tudunk viszonyulni a környezetünkhöz, egymáshoz, elsősorban a produktivitást és kreativitás szem előtt tartva. Hogy ez a darab ne legyen senkié, de mindenkié, és elsősorban a táncos sajátja lehessen, az, amit a színpadon csinál.

Hámor József

Hámor József
Hámor József

1. Az indító kép, a vihar, amely pusztító erejével képes a rombolásra, felforgat mindent maga körül, de valójában új lehetőséget ad egy adott szerkezet megújulására. A gondolat fontos, hogy a „vihar" képes lenne-e megváltoztatni a mi világunkat. Az elidegenedő világban az ember mennyire lenne képes a megadásra a másik emberrel szemben, ha ezzel megerősítené a másik emberrel való viszonyát, kötődését?

2. Az emberi kapcsolatok során létrejönnek bizonyos láthatatlan szálak, kötelékek egymás között, amelyek lehetnek fájdalmasak, örömmel telítettek, szükségszerűek. Ott lebegnek körülöttünk és biztosítják számunkra az életünk túlélését. A túlélés pedig egy olyan alapvető emberi ösztön, amely a közvetlen veszély alóli kikerülést jelenti. Magába foglalja többek között a menekülést, a félelmet, a megadást.

3. Közös munkát kíván egy közös cél érdekében. Előnye, hogy leszűkíti, de meg is engedi az egyéni kibontakozást, viszont fontos elemmé válik az alkotásom egy összetett elgondolásban. Hátránya viszont számomra, hogy az egyéni zenei hangzásvilág kialakítása kevéssé érvényesülhet. Számomra a táncos mellett a zene legfontosabb inspiráló eszköz, amely a legerősebben befolyásolja koreográfiáim elkészítését. Így az egységes zenei világ közös kialakítása nehézséget és ellenérzést is váltott ki belőlem. 

Virág Melinda

Virág Melinda
Virág Melinda

1. A darab elsőre tündérmesének tűnik, pedig nem az: tele van utalásokkal, személyes vallomásokkal, szimbólumokkal - a vihar mint belső és külső sorsok által mozgató hatalmas erők jelképe, az ember önmagáért folytatott küzdelme, a hajó, az azonos célokért létező emberközösség, a háborgó tenger az utasok asztrális állapota, a sziget pedig egy olyan hely, amely a mindennapi élettől és a civilizációtól teljesen elzárt. Ezeken a jelképeken keresztül beszél a mű felsőbb erőkről, belátásról, a megtisztulás-megszabadulás folyamatáról, az emberi szabadságról. Számomra nincs egyetlen konkrét, kiragadható mozzanat. A folyamat érdekel. Ahogy a lineáris vonalon haladó cselekményben sincsenek kiugró pontok, szinte alig történik bonyodalom. A bűnbocsánat és megbánás hosszadalmas lelki folyamata a történet végkifejletére helyeződik, a fókusz számomra ezen van.

2. A dráma egyetlen női szereplője a tiszta ártatlanság megtestesítője, aki sohasem találkozott férfival. Hogyan érezhet, miként viszonyulhat az őt körülvevő férfiakhoz? Egy általam elképzelt, fiktív helyzet. Az eszményi szerelem előtt - vagy után? Valamint azt kerestem és figyeltem, melyek azok a jelképes szerepek, karakterek, melyek tükröt tartanak elénk, és mik azok a jegyek, amik a mai korra is vonatkoztathatók. A vihar megrajzolt figuráiban felismerhetjük a 21. századra jellemző felszínességet, álérzelmeket, őszintétlenséget. Mindenki függ valakitől vagy valamitől, de senki sem bízik. Mindenki a hatalom megszerzésére törekszik, de ki az, aki érdemes annak birtoklására? Az emberek csak önnön érdekeiket hajszolják.

3. Most először van alkalmam ilyen formában / rendszerben dolgozni, megismerni az 'alkalmazott koreográfus' helyzetét. Korábban más elképzeléseim voltak erről, bár a munka még nem ért véget... Az alapkoncepció, a különböző művészeti ágak és alkotók közötti folyamatos párbeszéd. A cél az, hogy közösen tudjunk létrehozni és megalkotni egy egységes darabot, úgy, hogy az alkotók egyedi, karakteres világa, eltérő szemléletmódja látható maradjon. Magát a próbafolyamatot felosztottuk a három koreográfus között, aminek sorrendjében csupán egyéb külső feladataink, elfoglaltságaink döntöttek. Így kezdtem meg elsőként november közepén a próbákat a társulattal és Szigeti Mátéval, aki a jeleneteimhez komponált zenét. Persze nem volt könnyű „zene nélkül" dolgozni, de én döntöttem így, mert nagyon érdekelt, mit lát a mozgásvilágomban egy olyan ember, akivel egyáltalán nem ismerjük egymást - hogyan inspirálja, ill. hogyan nem. Mindkettőnk számára első tapasztalás és pozitív élmény volt a közös munka. Szeretek más munkáira reflektálni. Bevallom, ma már egy picit sajnálom, hogy nem „harmadikként" dolgozhattam. Ez azt jelenti, hogy bár nagyon eltérő nyelvet beszélünk, mégis van valami, amiben kapcsolódni tudok a másik két koreográfushoz.

 A Jónás Zsuzsával készült interjúnkat ide kattintva olvashatják.