Valér

A tánctörténet folytatódik

2010.04.29. 09:39

Programkereső

A L'Harmattan kiadó a Tánc Világnapjára időzítve három új kötettel folytatja tánctörténeti sorozatát.

A sorozatban olyan munkák jelentek meg eddig, mint Jean-Georges Noverre elméleti főműve, a Levelek a táncról, Lábán Rudolf Koreográfiája és visszaemlékezései (Táncnak szentelt élet), valamint a színpadi tánc történetét bemutató Fuchs Lívia-kötetek (Száz év tánc, Táncpoétikák).

Ebben az évben kerül a magyar olvasók kezébe egy Martha Bremser szerkesztette, ötven kortárs koreográfust bemutató könyv. Kik a nemzetközi kortárs táncélet kulcsfigurái? Honnan indultak, mi inspirálja őket, milyen újabb irányokban haladnak, és melyek a legjelentősebb műveik? Minderre választ ad, ráadásul az adatok és tények mögötti összefüggésekre is rávilágít ez a különleges tánckalauz, amely harmincegy szerző ötven rövid tanulmányát adja közre. A tömör pályarajzokat és a művek elemző értékelését a koreográfusok műveinek időrendbe szedett listája és válogatott bibliográfia egészíti ki. A kézikönyvként használható kötet több Magyarországon korábban már bemutatkozott alkotó - többek között Armitage, Bausch, Brown, Bruce, Carlson, Forsythe, De Keersmaeker, Jones, Monk, Newson, Ohno és Paxton - pályafutásáról ad átfogó elemzést. Az esszékből azonban olyan koreográfusok életművéről is plasztikus kép bontakozik ki, akik ugyan ismeretlenek Magyarországon, de munkásságuk révén a sokarcú kortárs tánc legjelentősebb alkotói közé tartoznak.

Tamara Karszavina visszaemlékezései em csupán tánc-, hanem kultúrtörténeti szempontból is páratlan értéket képviselnek, hiszen egy mára tökéletesen elsüllyedt világról adnak érzékletes és átfogó képet. A balerina ugyanis ebben az emlékiratban részletesen felidézi a forradalom előtti cári balett utolsó korszakát,a Mariinszkij Színház legendás táncosainak, és a hozzá kapcsolódó iskola, a - kötet címét adó - Színház utca nem kevésbé neves mestereinek és növendékeinek életét. Karszavina azonban nemcsak a hagyományait szigorúan őrző cári iskola és társulat mindennapjait ismerte alaposan, hanem az Orosz Balettét (Ballets Russes) is, hiszen húsz éven át hűségesen kitartott az együttest összefogó Szergej Gyagilev mellett. Így vezető balerinaként olyan koreográfusok műveit inspirálta és keltette életre, mint a balettművészetet a 20. század elején gyökeresen átformáló Mihail Fokin, Leonyid Mjasszin, Vaclav Nizsinszkij és Broniszlava Nizsinszka.

Isadora Duncan önéltrajza, az Életem 1927-ben hagyta el a nyomdát, s rá egy évre már németül is megjelent egy bővített változata, mert igazi bestseller lett, hiszen benne a nagyközönség megkaphatta mindazt, amire vágyott: egy nemcsak világszerte közismert, hanem botrányai miatt hírhedett művész regényes életrajzát, telis-tele - a kiadó igényelte - intimitásokkal. Amikor Isadora Duncan 1925-ben hozzáfogott emlékeinek rögzítéséhez, már közel járt az ötvenedik évéhez, ami egy táncosnő esetében nem ugyanazt jelenti, mint bárki más életében. A tánc elkerülhetetlenül a fiatal test művészete volt, így az előadói pálya, s egyben a művészlét lezárulta már önmagában is drámai fordulópontot jelentett az életében. Ehhez járult még tanítványainak önállósulása, nagy ábrándjának, oroszországi iskolájának kudarca, egyre nyilvánvalóbb magányossága és egzisztenciájának állandó bizonytalansága. Ebben a szorongató helyzetben látott hozzá, hogy kiformálja azt a képet önmagáról, amelyet a széles nyilvánosságnak szánt. Ezért nem tehető fel a kérdés, hogy eközben szépített vagy hazudott-e, eltitkolt vagy hozzáírt-e bármit is élete "valódi" történéseihez. Isadora Duncan ugyanis úgy írta meg az önéletrajzát - és akkor, amikor volt szerelmeinek zöme még élt -, ahogyan saját magát láttatni akarta, és ahogyan saját viharos és zaklatott sorsát, egy úttörő művésznőét - nőművészét -, ő maga értelmezte. Az önéletrajz második kötete soha nem készült el Isadora Duncan váratlan és tragikus halála miatt. Ezért élete utolsó szakasza, az 1921-et követő és a fiatal Szovjetunióban töltött évek, majd az azt követő periódus csak mások - többnyire rajongók vagy volt szeretők, érzelmi riválisok vagy szakmai ellenfelek - emlékezéseiből rekonstruálható.